Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-07-21 / 30. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 junius 16. nyek nyerjenek kielégítést az egész vonalon. Kerbolt elvtárs szavaival végzi beszédét: »Vagy van pénz, vagy nincs pénz.« Kőrös Endre dr. rögtön ráteritette Halász Mihályra a vizes lepedőt, mint olyanra, aki az utóbbi 10—12 év eseményeit teljesen elferditve adta elő. Ép ellenkezőleg az utóbbi 10—12 év alatt a külvárosok jogos és teljesíthető igényeit a képviselőtestület a legtöbbször egyhangúlag szavazta meg, mig a Belváros óhajait örökös harcok és szóviták után tudták csak nagvnehezen, szavazattöbséggel keresztül vinni. Halász Mihály izgató hangú íelszólalását elitéli. Nem létező rémeket lát, amikor klikkekről beszél, mert a Belváros képviselői — jó maga is — sohasem tekintették magukat egy városrész képviselőinek, hanem a város egyetemét képviselték, akiknek mindig a város jól felfogott érdeke lebegett a szemük előtt. A Koritschoner-féle ház megvétele pedig közérdek, a város érdeke, már csak szépités2eti szempontból is, kéri tehát annak megszavazását. Keresztes Gyula nem kívánja a vitát még jobban nyújtani, de a nevezett ház megvétele mellett nem hallott más érvet felhozni, mint amit az előtte szóló felemlített, hogy arra szépitészeti szempontból van szükség. Nem ellensége a szépítésnek, de csak akkor, ha van rá pénz, van rá fedezet. Előbb elégítsék ki a közszükségleteket és csak azután, ha marad pénz, áldozzunk a szépitésre is. lami titkos moraj, a bükkös oldalán settenkedő éji manók apró, tüzes szemei, pásztortüzek libegtek-lobogtak. — Istenem, te vagy, Bardócz András! Te? — Én volnék, Örzse . . . S félszemével sebesen pislantott, mintha nem akarná, hogy ez a fiatal menyecske a szemébe tekintsen. — Virrasztani gyüttem én is, mert nem tudtam aludni egész éjszaka miattad. Tudtam, hogy jól esnék egy kis vigasztalás. Örzse hálásan és hosszan nézett a legény barnapiros arcára. Oh, hiszen tőle nem részvétet, hanem megvetést érdemelne. S amint elgondolta, hogy mily kőszivű tudott lenni iránta, hát csak hullni kezdtek a könyüi. Andris megértette. — Hadd, Örzse, hadd . . . De Örzse ráesett a kis koporsóra és sirt, magát a megváltozhatatlan életet siratván. A paraszt ember rendkívül finom érzékkel van megáldva az érzések iránt. Mélyebben, fokozottabban átérzi, csakhogy ép kibeszélni nem tudja szive sugalmát. Andrisnak minden könycsep tüzes tenger volt a szivén. — No, Örzsi, no ... Isten is megsegít és és... én se vetlek meg azért... E szókra Örzse leroskadt a nyujtópad mellett. A félszemű Bardócz András hozzálépett, átkarolta s leültette maga mellé a tulipános kanapéra. Künn pedig oszladozott a sötétség. A keskeny ablakon a kis halott leje fölött gyönge világosság áradozott be a virrasztókra. Hajnalodott. Fehér Dezső dr. sajnálattal látja, hogy nem is annyira egyes városrészek, mint inkább egyes utcák kelnek harcra csupa féltékenységből, önérdekből: a közjó rovására. Visszautasítja Halász Mihály gyanúsítását, hogy itt klikkrendszer uralkodik, vagy hogy itt a képviselők osztályérdekeket képviselnek, parancsszóra szavaznak vagy nem szavaznak. Ha valahol, akkor ép Halászék táborában lehet beszélni klikkrendszerről. A városnak joga van ahhoz, hogy város maradjon, ha Halászék tábora ellene van is ebbeli törekvésének. Hozzájárul az állandóválasztmány határozatához. Utána Halász Mihály személyes kérdésben szólalt fel, nem kevésbé Ízléstelen tónusban, mint első Ízben. Szerinte csak ott csinálták meg az utat, ahol a klikk vezérei laktak. Erre általános vihar keletkezett, amely alatt a polgármester hirtelen bezárta a vitát és elrendelte a névszerinti szavazást. Megható következetlenségnek voltunk tanúi, mert Halász Mihály is megszavazta a kérdéses ház megvételét. Ez rávall teljesen. Mindig az ellenkezőt csinálja, mint amit a szája hirdet. — A névszerinti szavazásnál 19 szavazott nemmel és 48 igennel. Utcarendezés, villany- és vizvezetélii ügyek. A referádánk elején jelzett utcák kérelmének tárgyalása előtt a polgármester azt a közbevető inditványt tette, hatalmazza fel a közgyűlés a v. tanácsot arra, hogy a kérdéses utcák kérelmét teljesítse egymásután, mihelyt azt a vízvezetéki pénztár megengedi. Kerbolt Alajos hozzájárul a polgármester indítványához azzal a kikötéssel, hogy a kérelemnek még ez év folyamán tegyen eleget a tanács. Lőwy László dr. felszólalása után a közgyűlés egyhangúlag magáévá tette a polgármester javaslatát. Az Árok- és Tüzoltó-utcák rendezését Fehér Dezső dr. indítványára egyelőre levették a napirendről, egyben utasították a v. tanácsot, hogy a felmerült három utcarendezési tervet nyomassa ki és küldje meg minden v. képviselőnek, hogy módjukban legyen azt tanulmányozni. Közérdekkői aszfaltoznak. Mindenáron aszfaltozni akarták Lőwy Lipót házának a Hal-piacra dülő oldalán levő gyalogjárót. Meg is lett, még pedig közérdekből. Ez a közérdek pedig nagyon közeli viszonyban van a tisztviselőtelep érdekével. Becsei Ferencet, aki ellene volt az aszialtozásnak, meg sem igen hallgatták. A Korona-vendéglő kiadása. Ennél a tárgynál különösen a város tiszteletbeli ügyésze nagyszerűen bebizonyította, hogy a város ügyeit úgy kezelhetik, ahogy épen jól esik. Ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. Arról volt szó, hogy a Korona-vendéglőt augusztus 1-ére kiadják bérletbe. A polgármester az idő rövidsége miatt nem hirdetett árlejtést, hanem privát uton szólitott fel néhány korcsmárost ajánlattételre s minden áron a legolcsóbb ajánlattevőnek, Lang Ignácnak akarták juttatni. Amikor azonban Baldauf Gusztáv, Kerbolt Alajos, Edelényi József és Becsei Ferenc hozzászólalása után látták, hogy tervük nem sikerül, feláll a tiszteletbeli ügyész és kijelenti, hogy nem törvényes a korcsma ilyetén módon való kiadása, hanem feltétlen árlejtést kér rá. A közgyűlés le is vette a napirendről. Egy százalékos pótilleték. Az ingatlanok átruházása alkalmával ez ideig csak az állam kopasztotta az érdekelteket, ezentúl a város is szed l°/

0-ot.. Még ilyen adóztatásunk nem volt, hát nem szabad elszalasztani a kedvező alkalmat. A pótilleték szedése alól 1000 korona értékig kivétetnek azok az ingatlanok, amelyek leszálló örökösödés utján ruháztatnak át. Az 1911. évi zárószámadások. Jól előre haladott már az idő, amikor a képviselőtestület a zárószámadás tárgyalását megkezdhette. A tagok jó része' már eltávozott. Keresztes Gyula v. képviselő látva a közgyűlés kimerültségét és ismerve a tárgy fontosságát, kérte a zárószámadásoknak a napirendről való levételét, amit a polgármester ellenzésére, nem teljesített a közgyűlés. Ezt az eljárást nem helyeseljük. Sőt elitéljük, mert a közgyűlésnek nem volna szabad ilyen fontos tárggyal rövid fél óra alatt végeznie, mint ez megtörtént. Természetesen kutyafuttában jóváhagytak mindent. Kisebb ügyek. Gyenese Pál vágóhídi felügyelőt aug. 1-ével nyugdíjazták. Tudomásul vették a vágóhíd építésének terveit. Megvette a képviselőtestület Schiller Mózesné sz. Steinberger Bellának 790. népsorszámu ielülépitményü házát. Az ehhez tartozó térbirtokot pedig az uradalomtól váltották meg 134 koronáért. A munkásházak ügye még egyidőre kitolódik, mert a kormánytól ujabb segély megadását kellett kérelmezni. Krónika a hétről. Egy szép zászlóval gazdagodott főtemplomunk. Mult vasárnap áldottam meg a polgár-leányok diszes új zászlóját, mely a besztercebányai »Irgalmas Nővérek« művészi érzékét dicséri. A zászlóalapot (363 K-t) Kiss Bözsi,. Burus Margit, Tamás Margit és Anna, Neiner Anna és Simonits Emilia gyűjtötték: össze nem egészen egy év alatt. Dicséretet érdemelnek igazán sok-sok fáradozásukért.. Özv. Hanauer Béláné zászlóanyán és családján kivül meglepő nagy számban képviseltette magát az ünnepélyen helybeli intelligenciánk. Emlékül mindnyájan zászlószegeiket verték be a zászló rudjába. Sz. mise alatt Kecskés Lajos földink,. balatonfüredi tanitó kedves hangjában gyönyörködtünk. Hétfőn véget ért a csizmadia-munkások bérharca. Helyesebben cselekedtek volna a^ munkaadók, ha mindjárt az első napon megadták volna a 40 fillér béremelést. Ha kezdetben is több jóakarat és nagyobb megfontoltság, nem pedig a ker._ munkásegyesület s elnöke iránti ellenszenv vezette volna őket, akkor megtakaríthattak volna 45 fillért, mint a személyemet följelentőajánlott levél árát. Különben szivemből örülök, hogy a ker. szakszervezet is tudott valamit segíteni a munkások helyzetén. — Jutott is, maradt is a békés megegyezés után.