Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-07-21 / 30. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. julius 21. 30. szám. APA É Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Z§ilavv Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám, A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A XXIII. nemzetközi eucharistikus :: :: kongresszus. (Folytatás). Prohászka Ottokár püspök ur buzdító szavai. Katolikus testvéreink! Oly nehéz, szinte kinos, ha némán kell szeretnünk s ha szeretetünknek őszinte s hangos kifejezést nem adhatunk; kinos érzet, ha örömünket magunkba kell fojtanunk és el nem mondhatjuk, ami boldoggá és hálássá tesz minket. Ezt érzi a kat. kereszténység is, mely annyi kegyelmet, annyi erőt, megnyugvást, töméntelen sok vigaszt és örömöt merit az Oltáriszentségből és ha imádja is templomaiban és énekel róla körmenetein, azért mégis ugy érzi, hogy többet kellene tennie; érzi, hogy ennyi jóért öt világrész hódolatát egy oltáron kellene bemutatnia, hogy az emberiséget egy helyre gyűjtve, világgá kellene kikiáltani mindazt, amitől szive tele van. Ezt megteheti ez idén szeptemberben Wien városában. Itt tartják ugyanis a Kisztust imádó lelkes katolikusok nemzetközi gyülekezésüket; itt ünneplik az Oltáriszentségről való nagy hitnek és hálás szeretetnek világra szóló megnyilatkozását. Az ősi császárváros ez idén annak az imádásnak és hódolatnak lesz színhelye, melyet a szivek rejtett királyának mutat be minden »Nemzetség és nyelv, nép és nemzet«; színhelye lesz annak a kiáltásnak, melyet ezernyi-ezren hallatnak összes testvéreink nevében, hogy a »királyi széken ülőnek, a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom legyen mindörökké.« (Jel. 5, 13.) S hiányozhatik-e az imádók soraiból Wienben Magyarország népe, mely Szent István király hitével és hűségével csüng Krisztuson? Hiányozhatik-e ott az a magyar nép, mely Krisztus oltára védelmében török-tatár ellen megszerezte magának a vértanúi szeretet pálmáját? S mikor a szomszédban térde és feje hajlik meg a Krisztust imádó anyaszentegyháznak, akkor itthon gurnyasszon és ne hajtsa meg az oltáriszentség előtt nemzeti zászlaját, azt a zászlót, melyet kettős kereszt és annak az édes Anyának képe diszit, aki Krisztus anyja s az Oltáriszentség első imádója s szerelmese?! Nem, nem; oda mi is elmegyünk; elmegyünk imádkozni s hálát adni, elmegyünk hitünkről, szeretetünkről tanúságot tenni! Lássa a világ, hogy Krisztuséi vagyunk s hogy szentségi szeretetétől tüzet fog szivünk. Elmegyünk, mert szeretünk, hogy forróbban szerethessünk! Atyáink vértanúi voltak Krisztusnak, legyünk mi hitvallói. E gyönyörű szavakhoz a mult számban közölt részletes ismertetés kiegészítéseként a következőket csatoljuk: 1. Aki a körmeneten résztvenni nem akar, hanem tribünökről akarja a körmenetet nézni, az tribünjegyeket a helybeli káplánok közvetítése folytán az Országos Kat. Szövetségtől szerezhet. 2. A kedvezményes utazásra szóló vasúti igazolvány a kiindulási helytől (pl. Pápától) Bécsig s onnan vissza érvényes. 3. Ha valaki csak az utazást (a szállás és ellátás mellőzésével) akarja a központi bizottság utján igénybe venni, az beküldi a megfelelő útiköltséget. 4. Az elszállásolást a bizottság közvetíti az illető által megjelölendő árért. Egy koronától fölfelé bármilyen árban kaphat megfelelő szállást. 5. Akik csak vasúti igazolványt (1 K) és kongresszusi jegyet (10, 6, 2, 1 K) kívánnak, azok a pénzt beküldik s az igazolványt és jegyet megkapják. Elszállásolásukat a 4. pont alatt felvett módon közvetítik. 6. Családos emberek családjukkal együtt lakhatnak. 7. Előre bejelentett nagyobb csapatok magyarul tudó vezetőt kapnak Bécs nevezetességeinek megtekintésére. 8. Ha valaki ennivalót visz magával, akkor maga az ut 25 koronába kerül. Szállásról a 4. pont alatt jelölt módon gondoskodik a központ. TÁRCA. Virrasztók. *) — Irta: Kiss Menyhért. — Beborult az este s mivel már az esti szürkületből leszállott a fekete éjszaka, Örzse megindult a zsidóhoz. Lábujjhegyen, félve, remegve surrant a járó-kelő emberek mellett, szemébe húzta gyapotkendőjét, nem tekintett se jobbra, se balra, csak ment. Az emberek kisértetnek vagy éjjeli madárnak hitték, amint perkál szoknyája meg-megsuhant a levegőben. Tóthék kapuja előtt a göröngybe vagy a prizmába megbotlott Örzse s beleesett a sánc aljába. Csihány összecsípte, bojtorján, vadbürök megvérezte arcát, kezét, meztelen lábszárát. Szegénynek lihegett a keble s csurgó verejték omlott le róla, mikor benyitott a sarki boltba. Akadozva, szégyenkezve kezdte: — Tudja, téns úr, a szégyenem mián, azért jártam így. Fényes nappal nem mer*) A »Családi Regénytár« 44. kötetéből. nék kibújni. Kikacagnának, köszönésemet sem fogadnák ... A templomba is kiprédikáltak beburkolva . . . Ügy beszélt, hogy az embernek megesett rajta a szive. Nagy, szivrepesztő bánat s kimondhatatlan keserűség csendült a hangjában s olyan szomorú volt, mint a szárnyatépett madáré. Mózes megsimogatta. — No csak ne veszítsd el magadat, Örzse. Adok hitelbe, te megfizeted, én tudom. Itt a szemfedő, virágok vannak belehimezve, a szélén aranyszálak csillognak. Látod? Fáin ez fiam. Strimfli, kék szalag, veres szalag, csokorra való, gyertyákra, a kicsi köntösére. Koporsót is kapsz, festettet, városból valót. Itt a szögek, itt meg három liter pálinka a sírásóknak, harangozónak . . . — Téns úr, az Isten . . . nem birta tovább mondani. Mózes tudott könyörületes lenni. Az árendásnak nemesebb szive volt, mint Baloghnénak, az édes anyának. Visszafelé Örzse lekerült a nagy útról, s a Szentegyház patakjának árka felé tartott. Ez száraz volt nyáron, csak nagy esőzésekkor kuruttyoltak a fölgyülemlett tócsákban a békák. Amint belépett az elhagyatott sikátorba, beleütődött egy vasvillás emberbe. A bakter volt. Hadonászott és kiabált, de Örzse kisiklott a kezei közül. Csúnya, bozótos, vad volt az az út. Két oldalt sűrűn, a kertek eleven keritéseképen bodzák, nyár- és kőrisfák álltak s vad, tövises bokrok terpeszkedtek. Oly elhagyatott hely volt ez, milyet a gazdátlan kutyák kerestek föl előszeretettel, meg a falun átvonuló sátoros cigányok. Akiknek nem engedték meg más helyen a letelepedést. Amint Örzse tovább lépegetett, arcába csapott egy-egy előre nyúló ág, megkapta könnyű szoknyáját a csipkebokor s néhol ingadozott, süppedt lába alatt a homokos talaj. A bokáján alul ugy érezte, mintha égő parázsban volna a lába. Ügy sajgott, hevült, annyira szúrta, vágta a tövis, a fák cönkja, az éles hegyű kövek. Egyszer halk neszt hall a sűrűségből. Reszketés futott át a testén s nem volt elég ideje meg-