Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-23 / 26. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. junius 23. 26. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. A Pápai Katholikus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, A lap megjelenik minden vasárnap. Zsilavy Sándor. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Mivel itt nem luxus-épületről, hanem iskoláról van szó, csak arra a kérdésre kell felelnünk, megfelel-e az új épület az egészségtani és neveléstani követelményeknek ? Meg. A gimnáziumok építésére vonatkozó szabályzat- azt kívánja, hogy az udvar legalább még egyszer akkora legyen, mint a beépített terület. Meg lehet-e ezt valósítani az új bencés főgimnáziumnál ? Igen. Xoha nagyarányú átalakításra van szükség (lebontják az egész baloldali részt és helyébe új, kétemeletes szárnyat építenek a Csákyutcáig, azonkívül új, egyemeletes szárny épül a Csáky-utcával párhuzamosan is!), a beépített 400 m

2 területtel szemben még több, mint 1000 m

2 nagyságú udvara lesz a főgimnáziumnak. Tehát szük területről, zsúfoltságról szó sem lehet! A minisztériumtól is jóváhagyott építési tervezet már eleve számolt azzal a körülménnyel is, hogy a tanulók számának nagyobbarán}'ú szaporodása TÁRCA. flkit ketten szerettek. Irta: Dr. Hannig Györgyné. (Folytatás). Ősszel megvolt az esküvő. Klárikát elvitte az ő hatalmas, erős ura Virághalom pusztára. Két évig élt itt nyugodtan, csendesen, mindig melegebb és melegebb érzéssel vonzódva férjéhez, ki őt minden jóval elhalmozta, s egyedüli vágya az volt, hogy Klárit boldognak, vidámnak lássa. Klárika finom lelke megérezte e gyengédséget s azért végtelen nagy hálát érzett ura iránt. A gyermekkor ábrándvilágával szakított teljesen. A kis bezárt doboz szekrénye fenekén pihent és soha még íelbontva nem volt. Nyugalmát nem zavarta semmi. Legfeljebb ha urának erős, parancsoló hangja hallatszott szobájába, amint a pusztai cselédségnek rendeletet adott, olyankor valami félelemszerű Néhány szó a kat. főgimnáziumról. (*) Lapunk mult heti számának ugyanilyen cimü vezércikke valóságos forrongást idézett elő a katolikus közönség körében. Olyanformán hatott, mint minden új, meglepő gondolat. Egyesek megijedtek tőle, mások megmosolyogták, de szép számmal akadtak olyanok is, akik nagy lelkesedéssel tették magukévá a benne megpendített eszmét, hogy t. i. a katolikus főgimnáziumot a Mihályi-féle villa mögött lévő területre kelt építeni. Őszintén megvallom, kissé nehéz nekem erről a kérdésről irnom. Hiszen ezt az eszmét magam is ismételten megpendítettem — bizalmas baráti körben — jóval a cikk megjelenése előtt. Hogy azon az új területen sokkal nagyobbszabású épületet lehetne emelni, azt józan ésszel senki kétségbe nem vonhatja. Hogy tágasabb udvara volna ott az új főgimnáziumnak, az is kétségtelen. Sőt az is bizonyos, hogy az ott emelkedő új palota egy új városrésznek alapját vetné meg, mert a szülők és szállásadók szívesen építkeznének a közelében. Kereskedelmi szempontból csak nyerne a kitelepítéssel a Belváros is, mert a mostani főgimnáziumi épületet kitűnően fel lehetne használni kereskedelmi célokra. • De a katolikus főgimnázium ügye a lezárt akták közé tartozik. Az egyedül illetékes tényező, a pannonhalmi főapát úr már véglegesen állást foglalt: a főgimnázium megmarad mostani helyén és a jövő iskolai év elejére (szeptemberre) már az új épületszárnyak is készen lesznek. Ez a teljesen autentikus hir kétségtelenül megnyugtatólag fog hatni azokra, akik a Belváros mellett kardoskodnak. De a kitelepítés híveinek sincs semmi okuk arra, hogy elveszítsék a kedvüket, hiszen ők abban a hiszemben akarták megindítani a mozgalmat, hogy a jelenlegi terület szük, bővítésről, továbbfejlesztésről itt szó sem lehet. érzés fogta el s magát oly parányi semmiségnek érezte urához képest. Egy napon Véghidy a fővárosba rándult valami gazdasági gép beszerzésére s mivel már Klárika napok óta gyengélkedő volt, nem vitte,magával. Két év óta ekkor maradt egészen egyedül. Ura távollétét felhasználta s rendezgette szekrényeit. Kis doboza is előkerült s valami vágyat érzett, hogy felnyissa. Egyenkint szedegette ki virágait. Mindegyikhez egy-egy ábránd volt szőve s midőn elolvasta kedves költeményeit, újra azzá az ábrándos kis Klárivá vált, ki kint ül a hársfasorban a Ladányi pusztán s várja álmai lovagját. Már egészen besötétedett, midőn a szobaleány befutott hozzá: — A nagyságos úr megérkezett. Vendéget hozott magával. Klárika visszahelyezte a dobozát s kilépett a vadszőlős verandára, hová éppen akkor jött föl férje egy ifjúval. — Nézd Klára, vendéget hozok, Balázs Ernőt. Egymás mellett volt atyáink birtoka s én mindig szerettem Ernőt, bár jóval fiatalabb nálam. A fővárosban találkoztam vele, s mivel éppen azon tanakodott, melyik fürdőhelyen töltsön pár hetet, lehívtam magamhoz, hisz itt is van jó levegő, friss patak a kert alján. Még azt is megígértem, hogy szerzek neki tilinkót is, mert gyermekkorában akkor volt boldog, ha a pusztai cselédség tilinkóján játszhatott. Ernő megcsókolta Klárikának feléje nyújtott kezét: — Megbocsájt ugy-e, nagyságos asszonyom alkalmatlankodásomért, de kedves férje oly szívesen hivott, hogy nem utasíthattam vissza s valóban szivesebben töltök pár hetet ily regényes pusztán, mint valami túlzsúfolt fürdőhelyen. — Nagyon örülünk s reméljük, jól fogja érezni magát nálunk — felelt Klárika. — Oh én máris jól érzem magamat. Az én lelkem sohasem vágyódott zajos szórakozás után. Imádom a holdvilágos estéket, a szabad természet ezernyi titkát.