Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-01 / 1. szám

1912 január 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. kővetkező különös módon folynak le: A legfiatalabb hivatalnok a korban utána következő hivatal társának szobájába megy, miután jövetelét a kilincs háromszori megnyomásával tudtul adta. A szobába érve földreveti magát, feláll, majd három lépést előre lép és ismét földreveti magát. Ezt a megtisztelt hasonlókép viszonozza. Ezen a furcsa üdvözlési módon a követség minden tagja átesik. A személyzet ezután magához a nagykövethez megy, ahol megismétlődik az előbbi ceremónia, melynek végeztével mindnyájan — élükön a nagykövettel — kelet felé fordulva arcra borulnak és így néma hódolattal üdvözlik császárukat. Azután az étteremben gyűlnek össze ebédre, amelyet a nagykövet neje szolgál fel. A kínaiaknál a nők ki vannak zárva minden nyilvános alkalommal a férfiak közül, csak egyedül az újévet és a nagyobb nemzeti ünnepeket tölthetik velük együtt. Az ebéd a kinai konyha legkitűnőbb ételeiből : cápauszonyból, tengeri-pókból, egérből és ehhez hasonló ételekből van összeállítva. Utána bort szürcsölnek. Az ebéd végeztével a tündérfényben uszó nagyteremben társas- és harcjátékokkal szórakoznak. Nálunk ugyan nincs ilyen hosszas hókusz-pókusz, de annál több változatban találjuk meg a nép között a hagyományos újévi szokásokat, amelyek közül némelyik igazán komikus. így Vértesen — legalább a rossz nyelvek így mondják— Szilveszter délutánján kikarózzák az esőnek és jégnek az útját, mivel azt tartják, hogy ekkor lehet parancsolni még az elemeknek is. Ez a szokás még ma is divik, habár az eső és a jég legtöbbször nem a számára k ijelölt uton halad el a vértesiek határában. Általánosan nagyon elterjedt az ólomöntés, amelyet különösen leányok praktizálnak Szilveszter éjjel pont 12 órakor. Olvasztott ólmot csöpögtetnek egy pohár hideg vizbe. Az ólom kihűlve sokféle alakot vesz. Ha az ólom keresztalakot mutat, az halált jelent, ha koszorúhoz hasonlít, az menyasszonyságot, férjhezmenést, ha emberalakot vesz fel, akkor azt jelenti, hogy az illető még az évben férjhez megy. Nagyobb társaságokban igen mulatságos helyzeteket teremt az úgynevezett malaceresztés. Teljesen sötét szobában szabadjára eresztenek egy malacot. Akihez a malac odafut és meg tudja fogni, az szerencsés lesz abban az évben s szerencséje már azzal kezdődik, hogy a megfogott malac az övé marad. Hajadon lányok Szilveszter éjszakáján tükröt rejtenek a fejük alá, hogy álmuk bin megláthassák jövendőbelijüket. Nagyon elterjedt szokás az is, hogy a férjhezmenő lány kimegy Szilveszter éjjel a fáskamarába és egy csomó vágott fát hoz ki. IIa a ladarabok száma páros, akkor még az évben férjhez megy, ha páratlan, akkor még várhat a szerencséjére, ha azonban tizenhárom darabot talált felnyalábolni, akkor biztosan számíthat arra, hogy valami szerencsétlenség éri. Nagykátán és környékén Szilveszter éjjel a férfiak el nem mulasztanák megborotválni a gömböcöt, mert ezzel elsimítanak minden családi perpatvart az új évben. Dereskén meg — azt mondják, biztosan nem állítom — újév napján az első etetésnél a majd hizlalásra fogandó kis malacot a háziasszony alaposan felképeli, hogy jó evő legyen. Aki csak teheti, újév napján malac-húst eszik, vagy legalább is disznó-húst, de semmiesetre sem csirkét, mert azt tartják, hogy a malac előre túr, tehát a gazdálkodás jó sikerrel fog járni, míg a csirke hátrafelé kavar, ami bizonyára a jövödelem hátramenését vonja maga után. Sokak szemében nagyon fontos, kivel találkoznak legelőször újév napján. Kéményseprővel találkozni legjobb. Fiatal férfival találkozni sem utolsó dolog, már t. i. kinekkinek. Vénasszonnyal találkozni kész veszedelem; pappal találkozni pedig egyenesen szerencsétlenséget és halált, vagy legalábíUássúlyos betegséget jelent. Általában véve, amit . az ember újév napján csinál, vagy ami újév napján éri, aszerint igazodik a sorsa egész esztendőben. Innét magyarázható, hogy újév napján mulatni szoktak az emberek; azért nagy baj, ha valaki e napon beteg, vagy valami kár éri, azért nem szabad e napon lustálkodni, vagy házastársaknak civódni, mert különben szerencsétlen és boldogtalan lesz az egész esztendejük. Mi azonban kívánjuk, hogy olvasóinknak ezek nélkül a hókusz-pókuszok nélkül is nagyon boldog újévük legyen! Az Ipartestület köréből. Jubiláris ünnepség. Karácsony másnapján fényes ünnepséget rendezett az Ipartestület Mészáros Károly polgármester tiszteletére, aki 25 év óta tölti be Ipartestületünknél az iparhatósági biztosi tisztséget. Bökni Samu ügyvezető elnök pont 11 órakor nyitotta meg a díszülést, amelyen az iparosság és a kereskedővilág szine-java résztvett. Rövid beszédben utalt arra a fontos körülményre, ; amely kedves kötelességévé tette a díszgyülés összehívását. Utána felfüggesztette a gyűlést és a polgármesterért több tagból álló bizottságot menesztettek. Zúgó taps fogadta Mészáros' Károly iparhatósági biztost, amikor a terembe lépett. Böhm Samu ügyvezető elnök meleg szavakkal tolmácsolta azt a szeretetet és ragaszkodást, amellyel az Ipartestület minden egyes tagja viseltetik iránta azért a hosszú és föld, melyik a legízesebb kenyeret termi. Oh, csakhogy az enyém vagy! . . . És így tovább. — S mit csinál erre az asszony? — Először elkezd toporzékolni mérgében, hanem lassan lelohad minden haragja. Tudod, lelkem, minden asszonyban van pár vékára való hiúság s az a dicséret kezd tetszeni neki. Abbahagyja a szitkozódást, odajön hozzám, megtörli izzadt homlokomat s ha még sokáig dicsérem, a végén átölel, megcsókol. Akkor azután szent a békesség. — Hm, — morogta Rostás Imre elgondolkodva, — azt utóvégre én is megpróbálhatnám. — Tessék, lelkem, csak rajta s hogy a siker el nem marad, arról a fejemmel állok jót. Elhallgattak, mindketten gondolataikba merültek. A kocintásról azonban meg nem feledkeztek. Az idő is mult, a bakter kétszer kiáltotta még be nekik az ablakon hogy : »Tűzre, vizre vigyázzatok !« Végezetül Rostás Imre lábába beleállott az indulás. Talán úgyis a kíváncsiság bántotta jobban, hogy az új módszert kipróbálja, mintsem az unalom, hanem tartani már két ökör se tudta volna, annál kevésbbé Borbola Vendel. Fizetett és ment. Kicsit nehezen botorkált. Mintha csak az ördög az egész utat csupa kővel rakta volna ki, minduntalan megbotlott. Különben vitézül tartotta magát; el is ért szerencsésen hazáig. Otthon már aludtak. Mit is csináltak volna fönn éjfélutáni egy óráig? Hogy az olajat fogyasszák ? A mai koldus világban mindennel kell takarítani, még a lámpavilággal is. Hanem hát világosság hiján hogyan találja meg a kilincset? Fertályóráig kereste s ha a felesége rr^eg nem nyitja neki az ajtót, ki tudja, meddig keresi még azután. Az asszonynak azonban volt annyi sütnivalója, mikor az urát hallotta kaparászni odakünn, hogy segítségére sietett neki. Persze azért nem volt valami nagy köszönet benne. Annál előbb következett a hadd-el-hadd. — Te . . . te malac te ! — kezdte Rostásné, szakasztott, ahogy azt a Borbála Vendel mondta. Még a többi titulus is hasonló sorban jött, hanem azért le nem irom. — Te . . . te, berúgtál ! — lármázta az asszony, miközben az urát nem egészen hitestársi gyöngédséggel támogatta. Közben rántott is rajta nagyokat. — Asszony, ne okoskodjál!—morgott Rostás Imre, — még belezavarsz a menésbe. — Belezavarlak ? . . . Hiszen nem látsz egyenesen. — Hogyan lássak a sötétben, te mafla! Gyújts világot! — Eleget begyújtottál a fejedbe. Ember, ember! Mi lesz teveled ? Lumpnak készülsz egészen ? — Én? ... én ? — állott meg önérzetesen a gazda, kétszer se mondd, mert visszamegyek a korcsmába mindjárt. — Eredj, csak eredj, idd meg az eszedet egészen. De holnap be ne tedd a lábadat a portámra; a kutyákat uszítom neked. — A kutyának, galambom, több esze van, az nem bántja a gazdáját. Csak asszony, te nem akarod megismerni az uradat. Pedig hogy is van az első parancsolatban ? Én vagyok a te Urad, Iste . . . — Hallgatsz ? — fogta be hirtelen ura száját Rostásné, — még káromolni mered az Istent ? Haszontalan fráter, részeg vagy, feküdjél le.