Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-01 / 1. szám

4. PAPA ES VIDEKE. 1912 január 1, eredményes munkásságért, melyet az Ipartestület kebelében kifejtett. Yé az ipart ábrázoló igen értékes ezüstszobrot nyújtott át emlékül a polgármesternek. Mészáros Károly polgármester meghatottan mondott köszönetet ezért az igazán nem várt ünneplésért és a szeretetnek s ragaszkodásnak ilyen spontán megnyilatkozásáért. Hosszabb beszédben ismertette az Ipartestület 25 éves fennállását, valamint dicsérettel emlékezett meg Hajnóczky Béla 12 és fél éves elnökségéről; ezen idő alatt neki nagyon kevés aktiv teendője akadt az Ipartestületben, mert azt Hajnóczky Béla ritka tapintattal és szakavatottsággal vezette és virágoztatta fel. Hosszas, szűnni nem akaró taps és éljenzés követte a polgármester szavait. A díszgyűlés azután a jubiláns éltetésével végetért. Folyó hó 27-én délelőtt 9 órakor választották meg az iparhatósági megbízottakat a városházán a főjegyzői hivatalban. Meg választattak a városi tanács mellé: Besenbach Károly, Böhm Samu, Bódai Gyula, Blum Izidor, Boskowitz Sámuel, Balogh Gyula, Bikky Sándor, Csapó János, Edelényi Szabó lózsef, Gaál Gyula, Hajnóczky Béla, j Horváth István, Kocsis Pál, Maversberg Samu, Pilsl János, Rosinger Vilmos, Szabó Móric, Szkurszky János, Oszvald János, Saád Lajos. A pápai járás főszolgabirósága mellé megválasztattak: Bornemissza József, Buxbaum József, Böröczky Ferenc, Csapó Gyula, Csillag Ferenc, Freyer Kálmán, Fekete Ferenc, id. Horváth József, Harák Gyula, ifj. Hoffmann István, Cz. Horváth István, Mátz János, Mészáros István, Nagy Sándor. Puketz Elek, Paulics Tános, , Pipók István, Stein Vilmos, Varjú János és Somogyi Pál. Az ipartörvény revíziója tárgyában a városi tanácshoz és a vármegye alispánjához felterjesztést intézett az Ipartestület a revízió megsürgetése és mielőbbi eszközlése végett. IRODALÍOJVI. * A Szent István Társulat kiadványai. A Szent István Társulat négy jó könyvből rendezett új.kiadást. A Családi Regénytárban újra kiadta Wisemann bibornok kedvelt könyvét, a Fabiolát; kecses formában kapjuk Platz Bonifác nyelvi szépségekben gazdag magyar Kempisét; a diákok öröme fogadja Sebők Imre népszerű »Öt világrészen keresztül« cimü munkájának átdolgozását s minden paedagogusra nézve irodalmi esemény a Foerster-Schütz-féle jeles műnek (A nemi élet etikája és paedagogiája) második kiadása. Mindezen műveket ma már felesleges dicsérni vagy ajánlani. Ezeknek értékét már megállapította az irodalomtörténet. Ugyancsak a Társulat kiadásában jelentek meg: — Sienkiewicz Henrik: A dicsőség o o mezején. Ford. Bányai Károly. 1911. Ara 4 korona. Az utolsó husz esztendő irodalmában Sienkiewicz neve egészen önálló, új, diadalmas irányt jelent. Ezen a munkán is rajta van a Quo vadis szerzőjének valamennyi irói jelessége. Bányai Károly fordítása is kiváló. — Clement Vautel : Az álomgép. Ford. Kertész Kálmán. Budapest, 1911. A nagyszerű találmányok még nagyszerűbb feltevésekre, utópiákra csiklandozzák az iró képzeletét. Az ilyenfajta művek egyik legérdekesebb példája Clement Vautel regénye. A V. H. volt szerkesztőjének, a kiváló belletrisztikus irónak. Kertész Kálmánnak fordítása pedig elsőrangú munka. Ara 1 K. — Platz Bonifác: Tudományos kalandozások. Budapest, 1911. Ara 5 korona. A keresztény szellemű népszerűsítő természettudományi irodalomnak nálunk Platz Bonifác a legkiválóbb képviselője. A könyvet érdeklődést keltő előadása, magyaros nyelve, pompás külseje, szép képei mind arra praedestinálják, hogy az idén a keresztény fiuk és Iányolc legkedvesebb karácsonyi ajándéka legyen. P. Luis Coloma: Boy. Regény két kötetben ford. Gerely Jolán. Budapest, 1911. Ara 2 K. A regény egy jellemes, önfeláldozó fiatal ember tragikus történetével bizonyítja, hogy a férfi életében csak két nő foglal helyet: édesanyja és a gyermekeinek anyja. Ami ezen a két tiszta, szent szereteten kivül esik, az veszedelmes kitörés, vagy bűnös eltévelyedés. — Bokor Malvin: Két világ. Regény. Budapest, 1911. Ára 4 K. Torna István: A hegyaljai diákok. Regény a serdültebb ifjúság számára. Ára 4 korona. Bokor Malvin szorgalmas tisztviselőnői s Torna István dolgos, kártyát, lumpolást megvető hegyaljai diákjai annak az új nemzedéknek típusai, melynek hivatása, sőt kötelessége lesz az egyre sülyedő magyar középosztályt újra érvényesüléshez, boldoguláshoz segíteni. * A rettenthetetlen ólomkatona. Iönta Sándor verseskönyve. Ára 2 korona. Összetartás irodalmi vállalat kiadása, Győr, Ez a könyv Andersen rettenthetetlen ólomkatonájának meséjével kezdődik, amelyben a szerző szimbólumát látja az életnek. Az ólomkatonák tulajdonképen mi, az élettel harcoló apró vitézek vagyunk. Mindenikünk eljut az ábrándozás tündérvára elé s mindegyikünknek támad gonosz ördöge, mely az ólomkatona históriájaként minket is bújdosó utakra szorít. »Az élet drága piperéje« kopik rólunk és láthatatlan, »furcsa nagy hajók« mind több és több kincset visznek el lelkünkből. Ennek a csöndes magábaszállásnak eredményei a Finta könyvében összegyűjtött versek. Szeretettel olvastuk, komoly, értékes lelkiéletet, meleg, rokonszenves — Én is azt akarom. Itt vagyunk már, ez az ágyam. Most pedig eressz, mert én mindjárt álmodom. — Elképzelem, milyen álmok lehet- j nek azok. — Szépek, asszony, valóságos gyönyörűségekkel teljesek. Csak hagyj békében, mindjárt meghallod. Iis Rostás Imre ruhástul vetette magát bele az ágyba. Darabig szuszogott s nyomban elkezdett j beszélni. Szórói-szóra ismételte, amit Borbola | Vendeltől tanult. — Oh, te angyali teremtés, áldott szívű j feleségem, Rozália, — itt megbotlott, de kijavította, — akarom mondani Erzsébet! Szeretlek. Te vagy a legékesebb minden asszonyok között. Szőke a hajad, mint a harmatos búzakalász, kék a szemed, mint a virító nefelejts, jó a szived, mint a gabonaföld, melyik . . . melyik . . . Kiesett a barázdából, az esze burokba keveredett, s nem tudott már abból a zavaros burokból kihalászni egyetlenegy szót is. Elaludt. Hanem rövid ideig tartott a boldogsága. Mintha fülét húzta volna valaki. Odakapott, valamit megragadott. A felesége keze volt: az rángatta, cibálta kegyetlen mód a íülénél fogva. — Te . . . te gazember! — ordított rá, hogy megmozdult, — mit csináltál te az imént ? — Bizonyosan álmodtam, — felelte a gazda boszúsan. Valami mintha rémlett volna még előtte abból az álomból. — FTedj aludni. Hagyj békében! — Kellene, te sehonnai! Én aludjam, te meg álmodol ? — Hát még álmodni se szabad ? —kezdett el a gazda dühösen lármázni. — De kivel álmodtál ? . . . Ki az a Rozália ? — Erzsébetet mondtam — dühösködött Rostás Imre — megesküszöm rá, hogy Erzsébetet mondtam. — Erzsébetet ? — kiáltott föl keserű gúnnyal a feleség, — hát mióta van nekem szőke hajam, nefelejts szemem ?Te nyomorúlt! — Akkor elhibáztam, — adta alább a gazda, — asszony, esküszöm neked, hogy feketét, barnát akartam mondani. —- Mondj, csak mondj. Akármit mondasz: tudom én már, hányat ütött az óra. Te . . . te megszegted az esküdet, hűtlenül elhagytál engem. Eredj csak Borbola Vendelnéhez . . . Csak álmodjál . . . Szőke haj . ., kék szem . . . Oh én szerencsétlen! Az asszony otthagyta az urát; lefeküdt és keservesen kezdett sirni. Szegény Rostás Imre szivére vette felesége bánatát. Pillanat alatt kijózanodott egészen. Most látta csak, milyen bakot lőtt, hogy azt a receptet olyan bolondmódra szószerint alkalmazta. Az asszonynak igazsága vagyon. Ő valóságos gazember. Játékot akart belőle űzni s most tessék megfaggyuzni! Fölkelt. Odament a siró asszonyhoz. Kérte, könyörgött neki, hogy ne okoskodjék, hisz tréfa volt az egész; ne vegye komolyan, hiszen szó sincs arról a Borbola Vendelnéről. Ő, már mint Erzsébet, az ő egyetlen szeretett felesége. S a végén bizonyság okáért még meg is csókolta. Arra azután a zokogó asszony is nekiszelidült. Könnyei fölszáradtak. A visszavonás odább állott, mert csöndes békesség s zavartalan boldogság költözködött a házba.