Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-16 / 25. szám

1912 junius 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. többért nem is, de a vételárért mindig érté­kesítheti. A közgyűlés levette a napirendről és újabb kimerítő javaslattételre utasította a v. tanácsot. Vadászat bérbeadása. A közgyűlés névszerinti szavazással egyhangúlag bérbeadta a város vadászterü­letét Szabó Károlynak 6 évre évi 1840 kor. bérösszegért. A vágóhídi felügyelő nyugdíj-ügye. Gyenese Pál vágóhídi felügyelő nyug­díjaztatását kérte, amihez a közgyűlés egy­hangúlag hozzájárult, de a nyugdíjaztatásával megszűnt lakásbérét nem vette figyelembe nyugdijának megállapításánál. A Moravek-ház ügyénél hosszabb vita indult meg arról, hogy a fennmaradó területet miképen érté­kesítsék. A v. mérnök a fennmaradó terü­letet két házhelynek kivánta felparcellázni, amit Lőzvy László dr. egészségügyi szempontból ellenzett. Az utcarendezésre pedig határozott tervet és költségvetést kér. Kerbolt Alajos az építési szabályrendelet mielőbbi beterjesztését sürgette. Muh József a két részletben való parcellázás mellett fog­lalt állást. Ács Ferenc a ház lebontásából nyert anyagnak árverés utján való értékesí­tését ajánlja a polgármester figyelmébe. Hirsch Vilmos dr. ajánlja, hogy a fennma­radó telek vevőit vegye maga mellé a város, mint vevőtársakat és így az illeték egyenérték-adó nem fogja külön a várost és külön a másik két vevőt is terhelni. Névszerinti szavazással egyhangúlag elhatá­rozta a képviselőtestület, hogy a Moravek­féle házat 14 ezer korona vételárért meg­veszi, ezt a vételárt folyószámlára a Pápai kor annak becsületes, őszinte tekintetével találkozott, szivébe valami ismeretlen érzés lopódzott. Szeretet, hála, valami bizonyos félelemmel párosulva. Ajka nem tudott mást rebegni, csak: Boldoggá tesz, boldoggá tesz, áldja meg az Isten érte. Aznap este Klárika sokáig nem zárta le álomra szemét. Az erdőben szedett vad­virágait rendezgette s egy kis dobozba rejté ó'ket. Midőn kész volt, egy oehéz sóhajtás tört ki kebléből s egy könycseppet hullatott a száraz virágra. E sóhajtással, e könycsep­pel eltemette tündérországát, mesebeli király­fiát s midőn a kis kulccsal bezárta a dobozt, befejezte leányálmait, ábrándjainak világát, nem is sejtve, hogy azok valaha még fel­támadhatnak. * * * Az esküvőig gyorsan mult az idő Ladányi temérdek szép holmit hozatott kis leányának, méltó kelengyét óhajtott adni gyermekének. Felrándultak a fővárosba is Véghidyvel együtt pár napra a szükséges bútorok beszerzésére. Véghidy a legnagyobb figyelemmel volt menyasszonya iránt. Mindennap hozott neki friss virágot, kedves kis apróságokat. Aztán egész lénye megváltozott. Ha estén­kint kiült Klárikával a hársfasorba s kezébe vette parányi kacsóit, oly édes, becéző sza­vakat susogott neki, hogy Klárika nem tudta elhinni, hogy ez az a férfi volna, kit még pár hó előtt semmi más nem érdekelt, mint a gazdasági dolgok. (Folyt, köv.) Takarékpénztártól veszi fel. A fennmaradt telek értékesítéséből befolyó összeget a vételár csökkentésére fordítja. A Cinca betaoltozása. A képviselőtestület átengedte a Cincá­nak Jerfiy'József területén folyó részét díj­mentesen azzal a kikötéssel, hogy tartozik azt beboltoztatni. Kisebb ügyelt. Letárgyalta a képviselőtestület a marha­levelek kezeléséről szóló szabályrendeletet. Tudomásul vették az államsegély felosztásá­ról szóló belügyminiszteri leiratot. A piaci és állatvásár rendtartásáról szóló szabály­rendeleteket a belügyminiszter intenciói sze­rint módosították. — 1912. évi junius hó 12-én. — Szerdán délután kezdte meg a képvi­selőtestület az »Építési Szabályrendelet« tárgyalását. A tanácskozási terem kongott az ürességtől. Pedig ez a nagyfontosságú szabályrendelet megérdemelte volna a na­gyobb érdeklődést. Mindössze 10 képviselő jelenlétében nyitotta meg Mészáros Károly polgármester a közgyűlést. Később egyen­ként szállingóztak a képviselő urak még pedig a következő időrendi közökben: 3 ó. 5 p. 1; 3 ó. 7 p. 1; 3 ó. 9 p. 1; 3 ó. 10 p. . 2; 3 ó. 12 p. 2; 3 ó. 17 p. 1; 3 ó. 30 p. 1; 3 ó. 35 p. 1; 4 ó. 1 p. 1; 4 ó. 4 p. 1; 4 ó. 40 perckor jött az utolsó szál képviselő, akik ugyanilyen sorrendben 5 órára már ismét elfogytak és megint leapadt a számuk tizre. Az is igaz, hogy a képviselőknek sem állott módjukban, hogy áttanulmányozzák a szabályrendeletet, mert a város nem osztotta ki közöttük. Alapos tanulmányozás után nem jutott volna a képviselőtestület abba a nevetséges helyzetbe, hogy a 66 §-t először módosítással elfogadták, később ezt a hatá­rozatukat megsemmisítve, az eredeti szöve­gezést tartották meg; végül pedig a 70. §-tól tértek vissza és a jogügyi-bizottság toldásával fogadták el a kritikus paragrafust. Ilyen kapkodás, bizonytalanság már eleve kizárja, hogy a szabályrendeletet megnyugvással fo­gadhassuk. Gyors egymásutánban pörgette le a v. mérnök az egyes szakaszokat, amelyeket némi, inkább stiláris módosítások után elfo­gadott a 10 tagból álló közgyűlés. — 1912. év junius hó 13-án. — A ma tartott folytatólagos ülés is a hétszükesztendő jegyében folyt le. Alig né­hány képviselő »szorongott« a teremben. Építőiparos pedig, aki ezekben a dolgokban szakértő, egyetlenegy sem volt látható. Ily körülmények között tárgyaltak le egy évti­zedekre szóló szabályrendeletet". = Felügryelő-bizpttsági ülés. A helybeli »Ker. Fogy. és Értékesítő Szövet­kezet« felügyelő-bizottsága mult vasárnap tartotta rendes havi ülését, amelyen a tagok majd teljes számban vettek részt. Örömmel fogadta a felügyelő-bizottság Grátzer János elnök előterjesztését az üzleti forgalom nagy­arányú fellendüléséről. Tehát a lakásváltozás nem hátrányára, hanem, amint a csalhatatlan számokból megállapítható, csak előnyére vált a szövetkezetnek. Végül a mult havi számadások felülvizsgálására két tagot kül­döttek ki. Népgyűlés. Kiábrándult szociáldemokraták. Mint izig-vérig ellenzéki ember, jóleső érzéssel olvastam a szociálisták népgyűlési plakátját. Örültem, hogy üdvözölhetem a mi szociálistánkat, mint a magyar haza, a ma­gyar alkotmány védelmezőit, akik ha más­kor nem is, a végső pillanatokban, a szoron­gatás idején mégis csak magyarok. Annál fájóbb volt a kiábrándulás, ami­kor láttam, hogy nekik nem annyira a hazán, a magyar alkotmányon esett sérelem fáj, mint inkább az, hogy az általános választó­jogot' nem tudták keresztülvinni, hogy Tisza István velük épúgy nem áll szóba, mint az ellenzékkel, hogy Tiszával szemben ők sem siethetnek Justh segítségére, akinek megígér­ték támogatásukat. — . Nem az önzetlen hazafiság szólalt meg bennük, hanem a kér­kedő, önző szociáldemokrata demagógia. Ez­zel azután nem fukarkodtak. Kapott belőle Antal Géza, Tisza István bőven, sőt Kerbolt Alajos nem kimélte még nemzeti lobogón­kat sem; meggyalázta, mikor kevesebbre be­csülte, mint a vörös lobogót. Pedig az alatt a nemzeti zászló alatt ezer év zivatarjai kö­zött nem kávéházi hősök, öblös torkú, kevés vágott dohányu népgyűlési rikkancsok terem­tek, hanem nagy eszmékért küzdő, vért és éltet áldozó hősök, félistenek! A hazáért, szabadságért kiömlött magyar vér már oly sokszor pirosra festette azt a háromszinű lo­bogót, hogy istenkáromlást, hazaárulást kö­vet el a magyar állameszme ellen, aki vörös ronggyal akarja felcserélni. Végigkísért ben­nünket sok-sok csapáson, töméntelen gyá­szon, kevés örömön, de még saját fiai soha­sem tagadták meg. Dúlt itt már pártviszály, de zászlójához mindegyik hű maradt. Most idegen emberek idegen eszméiért tagadjuk meg? Csüggedten, reményeimben csalatkozva hagytam el a népgyűlés termét. Nem fog­hattunk kezet még ezekben a szomorú na­pokban sem, amikor a hazának szüksége van minden egyes fiára. Azzal, hogy dühösen szidták Antal Gé­zát, az általuk agyontámogatott szeretett képviselőjüket, nem valami szép jellemvonást árultak el. Legalább annyi becsületes őszin­teséget elvárhattunk volna tőlük, hogy amikor határozati javaslatukban azt kívánják Antal Gézától, mondjon le a mandátumáról, amelyre érdemetlennek bizonyult, egészítet­ték volna ki azzal: >Mi pedig visszaadjuk a pénzt, amit kaptunk«. De így, se pénz, se posztó, talán elment a jó dolga, hogy le­mondjon a szép szemükért. * Maga a népgyűlés a következőképen folyt le. A zuhogó eső miatt kénytelen volt a rendező-bizottság a Jókai-kör régi helyisé­gében tartani a gyűlést, ahol körülbelül 200-an, férfiak, asszonyok, leányok és inasok voltak együtt tarka vegyületben. A népgyű­lés elnökéül Sugár Jenő dr. orvost, jegyzőül pedig Muh József elvtársat választották meg. Sugár Jenő dr. rövid megnyitója után Ker­bolt Alajos beszélt. Sok oldalról üldöztek bennünket, amiért egyenlőséget, szabadságot és testvériséget követeltünk. Még önök is polgártársaim, de önöknek megbocsájtunk, mert félre voltak vezetve. Pedig most lát-

Next

/
Thumbnails
Contents