Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-16 / 25. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 junius 16. Városi közgyűlés. — 1912. év június hó 8. — Csekély számú képviselőtestületi tag jelenlétében folyt le a múlt heti városi közgyűlés. A gyűlés elején mindössze 26 képviselő volt jelen és eltelt majd egy óra, mire a számuk 32-re szaporodott. Szomorú jelenség, amelynek hátrányait könnyen megérezheti városunk lakossága. Ezt a bűnös nemtörődömséget saját ügyeink iránt nem tudjuk eléggé elitélni. Ha már a választók bizalmát elfogadták az illetők, feleljenek is annak meg híven, becsületesen, kötelességszerűen. Xe csak hiuságukat Jegyezgessék vele. Nem szününk meg, — ha kell — radikálisabb eszközökkel is rászorítani a képviselőket a gyűléseken való megjelenésre. Ennyit csak elvárhatnak tőlük a választóik. Interpellációk dolgában úgy látszik, megint valóságos konkurrencia fejlődik ki. Egymást akarják túllicitálni. Minden csiricsáré ügyben »interpellálnak«, noha bizalmasan, a közgyűlésen kivül is elintézhetnék és nem foglalnák le haszontalanságokkal a közgyűlés idejét. Emiatt azután alig marad idő arra, hogy a tárgyat alaposan meghányják-vessék. Az elpocsékolt idő miatt kénytelenek a legfőbb dolgokon csak úgy kutyafuttában keresztül rohanni. Ezzel nem azt mondjuk, hogy az interpellációt teljesen ki kell küszöbölni a közgyűlési teremből. Sőt! Ha nem volna meg ez a joguk a képviselőknek, akkor be kellene hozni. De ezt a jogot ne időpazarlásra használják fel és ne vessenek fel olyan kérdéseket, melyekhez sem a polgármesternek, sem a közgyűlésnek semmi köze. Aki nem ért a lóhoz, az ne csapjon fel lócenzárnak, vagy magyarul mondva »lóalkusznak «. A városi takarékpénztár stagnáló ügye felől senkinek sem jutott eszébe interpellálni, de azt igenis stentori hangon, hosszú lére eresztve tette szóvá Muli elvtárs, hogy a fakereskedők szombaton, — mivel ünnepjük van, — nem adnak ki az iparosoknak anyagot. Mi köze ehhez a közgyűlésnek ? Bár a mi keresztény iparosaink és kereskedőink is hasonlóképen cselekednének! Nagyon is kívánatos volna. A közgyűlés egyébként szép csendben, szinte nyomott, kedvetlen hangulatban folyt le. * X Pontban 3 órakor nyitotta meg Mészáros Károly polgármester a közgyűlést és hitelesítőknek Löwy László dr., Varga Rezső, Nagy Pál, Ács Ferenc és Giczi Gábor v. képviselőket kérte fel. A múlt ülés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hitelesítették. Interpellációk. Löwy László dr. a jéggyár mielőbbi üzembehelyezését és a jégnek kisebb mennyiségben való árusítását javasolta. A polgármester megígérte, hogy mielőbb megkezdeti a jéggyártást, de az elárusítást csak az eddigi szokáshoz hiven teljesítheti. Becsey József azt sürgette, hogy a Rohonczi-kert lakóinak kérvényét mielőbb intézzék el, amit a polgármester meg is igért. Fischer Gyula egy gyermek-játszótér szerzésére hivta fel a polgármester figyelmét. Ideiglenesen az Erzsébet-liget egy részét kéri átengedni a nevezett célra. Az utóbbi kívánságát a polgármester nem teljesítheti, hanem e helyett felajánlja az országos vásárteret. Azonban, ha alkalmas terület kínálkozik megvételre, rajta lesz, hogy azt a város megszerezze. kitől elhagyatva, alkotni fog magának egy képzelt világot s lelke majd annak él. Midőn Klárika betöltötte 17-ik évét, atyjának uj ismeretsége akadt. Az alig egy órányira fekvő Virághalom uj birtokost cserélt. Véghidy Oszkár volt az uj birtokos neve, 32—34 év körüli komoly, higgadt férfiú. Mikor látogatást tett Klárikáéknál, így szólt Ladányihoz: — Remélem, jó szomszédok leszünk s ha nem veszik tolakodásnak, gyakran felkeresem Önöket. S csakugyan e naptól fogva minden másodnap estefelé megállott Véghidy négyes fogata a Ladányi pusztán s többnyire csak a holdvilág mellett tért haza. Klárika szívesen vette Véghidy látogatásait. Hisz ellátta őt könyvekkel, elmentek többször atyja kíséretében kocsikázni, szóval változatosabbá vált az élete. Sokszor, ha a négy szürkéből álló fogat berobogott a pusztára, azt hitte, hogy a mesebeli királyfi jön érte. De bármilyen kedvesnek is találta Véghidyt, mégis másnak képzelte ábrándjai lovagját. Ifjúnak, aki megérti a szellő suttogását, el tud merülni a csillagok ragyogásában s versenyt tud dalolni az erdő madaraival. S Véghidy ennek ellenkezője volt. Többnyire a jó termésről, a szép lovakról, vadászatról beszélt. Aztán az a sok szép könyv, mit neki hozott," mind érintetlen volt, látszott, hogy tulajdonosa nem merült el olvasásukban. Persze ő, ki az életet nem ismerte, nem tudta azt felfogni, hogy a nagyon ábrándos lelkek sohasem lesznek teljesen boldogok s hogy a föld nem tündérország ezer gyönyörrel, hanem tövises-rögös hely, hol az edzett, erős lelkeknek is jut szenvedés. De hát ki oktatta volna erre Klárit? Anyja meghalt, apja bálványozta, az egész puszta cselédsége becézte, minden vágya teljesült. Soha egy rossz szóval senki sem illette, idegenekkel nem érintkezett, hogy látta volna mások küzdelmeit, szenvedéseit s így nem lehetett csodálkozni az ő lelki világán. Pedig Klárika nem volt közömbös Véghidy előtt. Az a komoly íérfi mindig melegebben vonzódott ahhoz az ábrándos leányhoz, úgy, hogy egy napon így szólt Ladányihoz: — Mondd öregem, nekem adnád-e Klárikát? Szeretem s életem egyedüli célja az ő boldogítása lenne. Ladányit meglepték e szavak, hisz még sohasem gondolt arra, hogy kis tündére valamikor elhagyhatná őt, de ez a kérdés Kerbolt Alajos antialkoholista interpellációjában szóvátette, hogy a város 5 újabb italmérésért folyamodott, noha erre semmi szükség sincs. A város égetően érzi a beszálló vendéglők hiányát, kéri tehát, hogy ebben az irányban tegyen lépéseket a polgármester. Rosszalja, hogy a »Korona«-féle vendéglőt, amely egyike a legnagyobb beszálló vendéglőknek, a v. tanács csendőrlaktanyának akarja átengedni. A polgármester megígérte, hogy az 5 új engedély kiadásánál figyelemmel lesz a beszálló-vendéglők szaporítására; a »Korona« vendéglő bérbeadásáról már letett a v. tanács, mert nem ígérték meg a kért bérletet. Muli Józsefnek eszébe jutott az alispán úr megnyitó-beszéde, »hogy városunk 20—

go évvel ezelőtt még csak nagy faluhoz hasonlított.«- Lp azért kéri a polgármestert, hasson oda, hogy a helybeli 5 izr. fakereskedö közül valamelyik adjon ki anyagot szombaton is az illető építö-iparosoknak. Másodszor megsürgette az Árok-utca lakosainak kérvényét, amelyben utcájuk rendezését kérték. Az interpelláció első részére semmi érdemleges választ nem adhatott a polgármester, mert nem tartozik a hatáskörébe. Tanácsolja, hogy ezt a kérdést intézzék el társadalmi uton. Az Árok-utca lakosainak kérvénye pedig elintézés alatt van. Szinte fellélegzett a polgármester, amikor látta, hogy több interpelláló nem jelentkezik. IJj homokbánya. A parcellázás alá kerülő »Sávoly« pusztából 50 magyar hold terület megvételét javasolja a v. tanács homokbánya céljaira, Lözvy László dr pártolja az indítványt annál is inkább, mert földszerzés terén óriási hibát követtünk el a múltban. Varga Rezső az Urdombon célszerűbbnek tartja a homokbánya létesítését gazdasági szempontból is, mert a kibányászott területet a város, ha gondolkodóba ejtette s átlátta, hogy ennek előbb-utóbb meg kell lennie és soha jobb vőt nem találhatna, mint Véghidy. Hogy esetleg Kíárika érzelmi világával megegyezik-e ez a házasság, egy percre sem jutott eszébe. Véghidy távozása után magához hivatta leányát. -— Klárikám, lelkem, kérő kopogtat a házunknál. Véghidy Oszkár megkérte kezedet. Soha jobb férjet nem választhatsz magádnak, mint őt. Remélem, ajánlatát nem fogod visszautasítani. Klárika ránézett apjára s már-már kimondta: — De várom a mesebeli királyfit s az bizonyára eljön értem . . . Mégis meggondolta, hogy apja kikacaghatná, azért igy szólt: — Te tudod, jó apám, mi a legjobb reám nézve, s én engedelmes kis leányod voltam mindig. Evvel el volt intéve Klárika sorsa. Másnap Véghidy megkapta a feleletet. Klárika éppen kint ült a hársfasorban, kedves kis padján, midőn Véghidy feléje jött — Kicsi Klára, köszönöm jóságát, nem fogja megbánni választását soha, soha. Mindent el fogok követni, hogy boldog legyen. Klárika ránézett arra a magas, erős férfira, ki ily gyengéden szólt hozzá s mi-