Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-09 / 24. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. julius 14. mindegyikének. Különösen kitűntek László Gizella, Sáska Ilona, Barabás Ella, Kallós József, Herczeg Jenő és Lugosi Jenő. Kedden Garvay Andor »Becstelen« c. 3 felvonásos népszínműve került szinre. A »Becstelen« nyakatekert filozofálásáról, amelyhez a szerző nagyon silány anyagot választott, nincs mit mondanunk. A szereplők a tőlük telhető legjobbat produkáltak. Elég szép számú közönség nézte végig a nálunk már alaposan lejátszott darabot. Osváth szerepét Kallós Józsel nagy pózzal, de kevés meggyőző erővel játszotta. Déry Béla sokkal jobban kiaknázta ezt a szerepet. Természetes, emiatt a többi szereplő sem tudott kellőleg érvényesülni, noha Barabás Ella, Kovács Lulu, Sáska Ilona és Herczeg Jenő mindent elkövettek, hogy szépet és jót adjanak. Szerdán »A hűtlenség iskolája« c. 3 felvonásos vígjátékot adták. Maga a darab botrányosan gyenge. Üres, kuszált cselekményével nem tud hatást elérni. Valóságos fércmű, mondhatni műkedvelői szárnypróbálgatás. Jellemei nincsenek. Egyetlenegy van, Trancosis Villiers (Herczeg Jenő), amely figyelemre méltó. El sem birjuk képzelni, hogy arathatott a Vígszínházban oly fényes sikert. A gyengeségét az utolsó felvonás utolsó jelenetével akarta talán megmenteni a szerző, amikor gyalázatos cinizmussal, utálatos, visszataszító szavakat ad a színész szájába. Ebben a jelenetben szólóban morfondíroz Herczeg és az Úr Istennel csak úgy per pajtáskodik és komázik. Maga az előadás kifogástalan volt. A szereplők mindegyike megállta a helyét, különösen K. Székely Ilona, Kovács Lulu, Róna Rózsi, Barabás Ella, Herczeg Jenő és Zoltán László. Csütörtökön a »Lengyel zsidó« c. 3 felvonásos szinmű került szinre meglehetős telt ház előtt. Megrázó, hatalmas drámai motívumok ugyan nincsenek benne, de van benne élet. Minden egyes szereplője húsból és vérből van. Azért volt oly nagy a hatása. A meggyilkolt lengyel zsidó árnyéka állandóan ott kisért minden egyes jelenetben. A tőle elrablott aranyak pengése, csengése tizenöt év múlva sem tudta teljesen elaltatni a gyilkos lelkiismeretét, mig végre megtörten, félig megőrülve, a bántó lelkiismeret megfojtotta, megölte. A lelkiismeretnek ezt a hosszú ideig tartó mardosását, végül gyilkosságát megkapó közvetlenséggel, megrázó drámai erővel adta vissza Könyves Jenő igazgató, akinek fényes tehetségét nem győztük fel-fel zugó tapsokkal honorálni. A többi szereplő is kitűnően megállta helyét, különösen Herczeg Jenő, aki az őrmester szerepét kreálta sok természetességgel. HÍREK— Jubileumi ünnepség-. Kriszt Jenő helybeli esperes-plébános folyó év aug. 7-én tölti be 25 éves papi pályáját. A belvárosi elemi fiúiskola Úrnapján délelőtt 11 órakor üdvözölte a jubiláns esperest. Szalmay Gyula IV. o. tanuló szavalata után a tanítótestület nevében Mátz József ig. tanító mondott rövid, tartalmas beszédet. Kriszt Jenő esperesplébános meghatottan mondott köszönetet a nem várt ünneplésért. A kis Kolbe Nándor és Szommer Károly szavalatai s az énekkar által előadott énekek tették változatossá az ünnepélyt. — Két év múlva. Apr. 26-án mult 1 két éve, hogy a helybeli irgalmas nővérek közszeretetnek és közbecsülésnek örvendő főnöknője, Clein Candida súlyos betegségben elhunyt Sárvárott. Tartalmas, gazdag, harmonikus, ideálisan szép élete, aranyos lelkivilága, melegen érző szive rendkívül mély benyomást gyakorolt mindenkire, akinek csak volt alkalma vele érintkezni. Hogy egykori »nagy leányai«, ahogy ő szokta nevezni kedves »prépait«, mily igaz szeretettel őrzik emlékét, annak megkapó bizonyítéka lapunk mai számának második cikke. Gurgulits Ilona fővárosi tanítónő igazán megindító szeretettel emlékszik meg megboldogult Mesteréről. Szépség, jóság, melegen lüktető szeretet és példás kegyelet sugárzik ki soraiból. Nemcsak a nagy Halottnak állított vele szép emléket, hanem akaratlanul is fényes tanúbizonyságot tett a saját nemesen érző szivéről is. — A vizsg-álatok sorrendje a bencés főg-imnáziumban. Junius 11-én d. e. hittanvizsgálat I—V. Délután tornaünnepség. 14-én magyar-latin I., földrajz-természetrajz II.,. számtan-r. geometria III. 15-én algebra-r. geometria IV., latin-magyar-német V. 18-án földrajz-természetrajz I., számtan-r. geometria II., történelem-német III. 19-én történelemtermészetrajz IV., görög-történelem V. 22-én számtan-r. geometria 1., latin-magyar IL latin-magyar-földrajz III. 24-én mathematikatermészetrajz V., német-magyar-latin IV. o. Magánvizsgálatok junius 20 és 21. Junius 25-én reggel gyónás és áldozás, délután iskolai záróünnep. Junius 26., 27. és 28-án kirándulások. Junius 29-én Tedeum és a bizonyítványok kiosztása. — A pápai áll. polg-. leányiskolában a f. évi záróvizsgálatok a következő sorrendben tartatnak meg: jun. 14-én d. e. a keresztény hitfelekezetek, d. u. az izr. hitfelekezet vallásvizsgálatai. 15-én d. e. 9 órától a tornavizsgálat, d. u. 3 órától énekvizsgálat az elméletből. 17-én 8 órától az I. oszt.,, d. u. 2 órától a II. 18-án 8 órától a III. o., d. u. 2 órától a IV. a reáltárgyakból. 20-án fél 5 órától záróünnep, 21-én istentisztelet után 10 órakor bizonyítványosztás. 22., 24.,. 25., 26-án magánvizsgálatok. vasajtók závárán át is, bár oly megmérhetetlen parányi legyen is a rés, melyen át nem hatolhat semmi áron az emberi nézés. Mondotta is Nemessányi Péter az ifjak gyöngéden, biztos lassúsággal fejlődő viszonyára kegyesen szemethunyó mamának: »Az a kis huncut máris senkit ki nem állhat. Nem jó az, ha ily hamar leköti egy csupaszszáju diák egy mindig bizonytalan sorsú leány jövőjét!« Ez azonban jámbor óhajtásképen hangzott el, ámbár alig röppent tova két kurta esztendő a Hargita feje íölött és keserű önbevallással kellett tapasztalnia a mamának, mennyire igaza volt a biró úrnak. Micike kinőtte a babos és más szinü kurta ruhácskáit, de azt a bolondos, tarthatatlan álmot, mely oly szétszakíthatatlan erősséggel fonódott-szövődött a sápadt, versfirkáló diák ködbevesző alakja köré, mint ahogy a szerteágazó repkény szorosan, biztosan átkapcsolja áttetsző, kékes ágaival a kőfalat, nem tudta kinőni. Jöttek az udvarlók reménnyel, lázas vallomással, de csak nem nyilt meg biztató szóra a szép leány ajka. »Talán ehhez a nemesszivü orvoshoz kedvesebb lesz?« — találgatták a már aggódó famíliában. De bizony Micike kikosarazta a nemesszivü orvost, a patikust, szolgabírót, a telekkönyvi ellenőrt, az uradalmi jószágfelügyelővel egyetemben. Nem és nem, ez volt a biztos, elkerülhetetlen válasz és amint tovairamodtak az évek, ritkultak a kérők, egyre maradoztak, tünedeztek. Micike vénleány lett. II. Sokszor várunk valakit, nem tudjuk kit, nem tudjuk miért, csak azt érezzük, hogy valakinek egyszer mégis el kell jönnie. Igy volt Micike is, kiben a lelket utoljára már a megdöbbentő gyéren érkező levelezőlapok tartották. Akkor toppant be bejelentés nélkül, hívatlan, váratlan a gyermekábrándok aranypalástos hercegifja, mikor Micike az őszi lekvárok minél jobb és tartósabb elkészítésével pepecselt. Nagyon egyszerűen volt öltözve s hervadó, bizonyos fájdalmas árnyalatú arcának még az a rendes, szint és hangulatot biztosító kerete is hiányzott, amit a rendes és jóizlésre valló öltözködés nyújt. Mikor belépett az ebédlő ajtaján, mintha az első pillanatra föl sem ismerte volna. Valami öröm volt a szavában, de ilyen örömmel nem régi, hűséget és egy életet fogadkozó szerelmesek köszöntik egymást. Egészen, egymásra nézve közömbös idegenek, kiket két-három év története választ el egymástól. — Olyan rég várlak. Egyebet se csináltam, mint hogy tégedet várlak, Sándor.. „ — Te jó vagy és kedves — bókolt, amint tovább fűzte a leány kiáradó gondolatát. Aztán mindenről inkább beszélt, csak arról nem, amiknek sugarai visszafojtott erővel lappangtak vergődő szive mélységeiben. Egy napra vetődött a régi ismerős helyre a hajdani csalogányszavu Csongor,, ki azonban a közélet prózai mezején aratja most sikereit s az irodalom berkeinek dicsőséges, de csekély hasznot hajtó gyakorlása helyett a székesfővárosban bonyolítja le ugyancsak népszerűséget hódító sikerrel a pereskedő polgárok bagatell és bünügyi eseteit. Egy napot töltött roppant elfoglalt s képzelhető drága idejéből Nemessányiéknál, azonban ez a rövid viszontlátás is teljesen elég volt ahhoz, hogy Micike csalódott szívvel tapasztalja mindannak örökre elmúlását, hirtelen elenyészését, ami mint harmatos álom és gyermekes, de ragaszkodó, diadalmas szerelem vert vihart és ostromot egyképen kiálló tanyát az ő olvadékony szivében. Egész éjszaka neqi jött jóltévő álom szemére. Nem sirt, egyetlen kiperdülő köny nem áztatta párnácskáját. Lázas, nyitva maradt szemmel bámult az éjszaka, átláthatatlan feketeségébe, mintha ott zsi-