Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-09 / 24. szám

1912 junius 9. PÁPA ÉS VIDÉKE 5. — A bencés főgimnázium tornaünnepélye f. hó 11-én (kedden) délután 5 órakor lesz az intézet udvarán. —- Köszönetnyilvánítás. Dr. Kreisler Károly orvos ur megboldogult édesanyjának, egyesületünk tiszteletbeli alelnökének és jótevőjének emlékére 200 K alapítványt tett. Amiden a jótékony alapítványt megköszönöm, egyben biztosítom a gyászoló családot, hogy egyesületünk a megboldogult emlékét kegyelettel fogja megőrizni. Sült Józsefné elnök. — Megfgyfa-telep. Allósi Lajos esztergomi lakos ajánlatot adott be a városi tanácshoz egy meggyfa-telep létesítésére. A v. tanács, mielőtt ez irányban javaslatot tenne a közgyűlésnek, felhívja az ajánlattevőt, hogy a várható jövedelemről terjesszen be kimutatást. — Megliresedett alapítványi hely. A helybeli m. kir. gazdasági altisztképző iskolában a város által létesített alapítványi helyek egyike megüresedett. A pályázati hirdetést augusztus hó 10-ére tűzik ki. — Városi munkálatok kiadása. A Tapolca-hidak beboltozásával, valamint a vízvezetéki tolózárak aknáinak elkészítésével a v. tanács Czifra Józseí építőmestert bizta meg, C. Horváth Istvánnal szemben.. — Szelényi József új művének elterjedése. Kiváló munkatársunk, Szelényi József új verseskönyve — mint értesülünk — szenzációszámba menő mértékben terjed el. Városunkban majdnem 400 példányra volt előfizető, a fővárosban és az ország többi részein eddigelé 250 példány kelt el és napról-napra még mindig tömegesen rendelik a népszerű író körfyvét. Igaz szívből gratulálunk az írói világban is eseményszámba menő nagy erkölcsi és anyagi sikerhez. — Eljeg-yzés. Giczi Kálmán helybeli rokonszenves borbély eljegyezte Schnattner Laurát Szanyból. Gratulálunk. — Állampénztári vizsga. Magdics István kir. adóhivatalunk szimpatikus fiatal gyakornoka a mult héten kitüntetéssel tette le az állampénztárak számára előirt szakvizsgálatot. Szívből gratulálunk. — Söprik a pápai Utcát. Tagadhatatlan, hogy hébe-hóba ez is megtörténik oly igyekezettel, hogy szinte kívánatos annak csökkentése, esetleg megszüntetése. Nem elég, hogy a szél gyakran egész porfelhőbe vonja még a Belvárost is, nem is szólva a külső városrészekről, hanem ennek tetejébe valóságos konkurrencia fejlődik ki a söpréshez internált városi szegények és szél uram között. Ha ő kegyelmessége nem háborgat bennünket, ami nagyon ritka eset, akkor a rendőri felügyelet alatt működő söprők serege ádáz dühvel forgatja seprűjét és csinál olyan porfelleget, aminőt nem egyszer szél uram is megirigyel tőlük. Van talán a söprésnek más módja is, amellyel ki lehet kerülni azt az éktelen port. Előbb a söprésre szánt területet vékonyan meglocsolhatnák, vagy a seprüjüket márthatnák vízbe. Tudjuk, úgy sem teszik meg, de azért megírjuk, hogy a belügyminiszter által legújabban kiadott kolera elleni védekezésre való felhívásba belevehessék, hogy a szabályrendelet értelmében ezt is megcselekedték. — A »Vöröskereszt Egylet« Pápa városi választmánya igaz köszönetet mond dr. Kreisler Károly urnák, szeretett édesanyja elhunyta alkalmából, a választmány kezeihez juttatott 50 korona adományért. Karlovitz Adolfné pénztáros. — Életmentő gimnazista. Glatz Feri, a bencés főgimnázium III. oszt. növendéke Űrnapján egy 5—6 éves fiúcskát mentett ki a Tapolcából. A Kishegy felé kóborolt el a kis fiu fürödni, de vesztére, mert a víz jóval mélyebb volt, mint gondolta. Fuldokolva hozta ki az életmentő gimnazista a partra. — Megugrott tehén. Az országos állatyásártérről egy 5 éves vörös-tarka tehén meglépett; aki hollétéről tud, jelentse a r. kapitányi hivatalnál. bongtak, nyüzsögtek volna azok a rémes, gúnyosan kacagó kisértetek, kik az ő elszálló, haldokló boldogságának torára gyűltek össze el nem titkolható kárörömmel. Végre, mikor a születő nap aranytányéra fölbukkant a hajnal rózsás felhőtengerében, erős józanság nehezedett az agyára, tisztán látott, láz nélkül beszélt s csodálatos nyugalommal búcsúzkodott. Amíg a megrendelt kocsi előállt, a loncos, repkényes verandán diskuráltak a szokásos, mindennapi témákról. Az utolsó pillanatban úgy gondolta Varga Sándor, mégis kissé érzelmes lesz s ha nem is egyébből, ravaszkodó kacérkodásból megkérdi diákkori ideáljától, miközben átható tekintettel tapadt szemére, arcára: — Micike, talán várt rám ? — Talán ! — És nem is marasztal ? — Jobb lett volna, Sándor, ha hamarább jön, hogy korábban küldtem volna el . .. Mikor utoljára nyújtotta oda kezét, már alighogy reszketett, annyira diadalmaskodott magán. Egyedül maradt. A családból senki sem mert közeledni feléje. Ki tudja, mi jutott eszébe, mi nem. — Fölvette könnyű, őszi köpenyét és elindult. Ki a városból, a néma, haldokló erdőbe, a sárguló, bánatos rétekre, hol hideg, kegyetlen szellő kalimpált végig az akácok zörgő ágai között és a halál áruló csókját hintette széjjel, amerre elrohant. A város végén a befordulónál két apró gyerek kapaszkodik bele. Régi udvarlójáé, Szabó Pálé. Ahányszor találkozott velük, mindannyiszor megölelte az aranyos apróságokat. Azért nem engedték tovább. Hosszas instálással bevonszolták az udvarra. Az udvar egy tágas, gyönyörükért; végében a Szamos. Ha már belül van, játszani muszáj. Mit játszanak ? A csecsés, cukros nénike tán megmondhatná ? Micike egy vékony papirfüzetet szorongatott a kezében! Talán szélnek akarta ereszteni, talán eltemetni hulló lombok, búcsúzó virágok közös temetőjében. Egyet gondolt. »Gyerekek, eresszünk hajókat a vizén, papirhajócskákat.« S a vékony füzet, a sok könnyel megöntözött, szerelmes vallomás, zokogó rímek lassanlassan tovaúsztak a hömpölygő hullámok hátán. Jött a korán özveggyé lett Szabó Pál. Halkan, észrevétlen a háta mögé lopózkodott. S hátulról befogta a szemét. Cséplőgép tulajdonosok figyelmébe ajánljuk, hogy a miniszteri rendelet szerinti mentőszekrények, továbbá a legjobb gépszijjak Hanauer Zoltán vaskereskedésében Pápán a legjutányosabban kaphatók. — Jutalmat az ifjúsági egyesületek vezetőinek. Göndöcs Ferenc kir. s. tanfelügyelő a megyei általános tanítóegyesület nevében kérvényt nyújtott be vármegyénk közigazg. bizottságához, hogy a magyarosításért eddig adni szokott 10—20 koronás jutalmakat szüntesse be. Helyette évenként 100—100 koronás jutalomban részesítse az ifj. egyesületek vezetőit. Az életrevaló eszme reméljük nem szenved hajótörést a közig, bizottság vaskalaposságán, mert elvégre mégis nevetséges, sőt szégyenletes állapot az, ha a tanítókat nyomorult 10—20 korona borravalóval jutalmazza a vármegye. Az ifjúsági egyesületek viszont oly nemes missziót teljesítenek, hogy méltán megérdemlik annak vezetői, ha fáradságos munkájukat egyszermásszor némileg megjutalmazzák. — Vásári statisztika. A mult héten tartott országos állatvásárra felhajtottak: 3178 drb. szarvasmarhát, 1225 drb. lovat és 1064 drb. sertést. Eladtak: 1130 drb. szarvasmarhát, 246 drb lovat és 508 drb. sertést. — Hirdetmény. A 48868/24—1912. sz. m. kir. honv. miniszteri rendelet alapján közhírré teszem, hogy a cs. és kir. közös hadseregbeli hadapród-iskolákban magyarhonos ifjak részére fenntartott és az 1912/13. iskolai év kezdetén betöltendő magyar állami alapítványi, magán alapítványi és tandijfizetéses helyekre pályázatot hirdettek. A pályázati hirdetmény és feltételek a város irattárában a hivatalos órák tartama alatt naponként megtekinthetők. Mészáros Károly polgármester. — Fia után a halálba. Az Isten őrizte, hogy a mult héten ismét egy szomorúan megrázó öngyilkosságnak nem lettünk a tanúi. Bakos Károly alig néhány hete vesztette el 5 éves kis fiacskáját, aki a Tapolcába fult. Az apa nem birta feledni fiát és szerdán éjjel 10—11 óra között a Mihályiféle villa mellett öngyilkossági szándékból beleugrott a Tapolcába. Vágó József napszámos észrevette és rögtön jelentette a rendőrségnek, ahonnét többen keresésére indultak. A kutatás után a várkert egyik bokra alatt találták meg a félig ájult szerencsétlen apát, akinek halálát 3 kis árvája siratta volna. Adjon vigaszt számára az Ég és leljen megnyugvást a szerencsétlen apa abban, hogy kis fiacskája jó helyen van, ahol nincs szenvedés, csak öröm. — Ingó talajon. Nincs borzasztóbb látvány hamarosan, mintha italtól elázott ember fetreng a porban. Az ember nem tudja, szánalmat érezzen-e iránta, vagy undorral, megvetéssel forduljon el tőle. Hátha még asszony jut ebbe a cseppet sem épületes helyzetbe! A mult hétfőn a déli órákban egy erősen ingó alapokon mozgó, jól öltözött nő botorkált ki az Erzsébet-ligetből irtózatos jajveszékelések között. Sirt keservesen, hangosan Amerikában levő fia elhunytán. A járó-kelők részvéttel vették körül és vigasztalni próbálták. Az egyik vigasztaló a kelleténél közelebb hajolt hozzá és csalódott arccal konstatálta a borzasztó pálinkaszagot, amely a szájából kiáradt. Csakhamar szétoszlott a sajnálkozók serege és nem egyik gúnymosollyal hagyta ott a magáról megfeledkezett asszonyt, akinek nevét nem lehetett megtudni, csak annyit, hogy Ugodba utazott és az állomáson már jól ismerik erről az oldaláról.