Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-14 / 3. szám

\ VII. évfolyam. Pápa, 1912. január 14. 3. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A programm iegelseje. — Irta: Szentgyörgyi Ignác. — Ha valaki megállaoította agendáit O i ö ez új évre, akkor a magyar katholikusságnak kell legelsősorban tisztába jönnie a reá váró feladatokkal. Nincs kulturtényező, melyre annyi és oly életbevágó misszió várna, mint a katholicizmusra. Itt legtöbb a munka, a feladat, az aratás, csak legyen hozzá elég munkáskéz, elegendő arató. De a történelem és az élet tanúsítják, hogy a nagy szükségletek és feladatok, a nagy eszmék mindig megszülték a maguk hőseit. Aki egy keveset is szemlélődik a katholicizmus nagyívü munkatermében, hacsak nincs hályog a szemén, hamar észreveszi a teendők legelsejét. S ez nem más, mint az oly sokat, de még mindig nem eleget forszírozott kaíholikus sajtó lábraátlítása. Ennek hiánya a mi vajudásunk magyarázó kulcsa s ennek fellendítése lesz a mi megizmosodásunk a b c-je, elengedhetetlen feltétele. Aki befolyást gyakorol a milliók eszére, szivére, akaratára, azé az orjszág, a hatalom és a dicsőség. Ez a legnagvobb hatalom a földön: befolyásolva vezetni, irányítani a lelkeket. Szédítő hatalom, mérhetetlen nagy 'kincs. Akkora hatalom, hogy nem akárkinek, hanem csak avatott és praedestinált kiválasztottaknak kompetái, kik meg tudják és akarják is értékelni azt nagy gondo'atot, hogy ők milliókat vezetnek, befolyásolnak földi és földöndöntuli életük színezésében és kialakításában. Mondjam, ne mondjam, ez a Napóleontól kinevezett és elismert nagy/tatalom a sajtó; A nyomtaiott betü. Az ujságpapiros és a könyv. A mi legközvetlenebb és hűségesebb pedagógusunk, mely legközelebb férkőzik eszünkhöz, szivünkhöz, leikünkhöz és legtöbbet időz velünk, ifjúságunkban és vénségünkben egyformán kitart mellettünk. Apánk, anyánk, nevelőink elhalnak, az isko'a és nevelőintézet kapui becsukódnak utánunk, de az örökifjú sajtó napnap után beköszönt hozzánk, jó reggelt,, jó »Nap«-ot, jó »Est«-ét, »Hétfő«-m »Kedd«-en, »Vasárnap«, és mindennap s fáradságot nem ismerve oktat, szórakoztat, táplál bennünket. A sajtó óriási kuliur- és pedagógiai tényező. Es ez a nagyhatalom, ez a szédítő kincs, — mondjam, ne mondjam — javarészt avatatlan, lelkiismeretlen és méltatlan- kezekbe került. Vallási nihilisták, erkölcsi anarkisták és a keresztényi világnézet forradalmárai okkupálták a sajtó fönséges dómjának márvány szószékeit, ahonnan megfertőztetik a levegőt, amit beszívunk, megmételyezik a nagy olvasó tömegek eszét, megrontják szivét-lelkét, kivetkőztetik hitéből-erkölcséből, kiforgatják önmagukból a lelkeket s mindezt a sajtó szabadsága, de még inkább az üzlet szent nevében. Oly tény ez, mely megérett arra, hogy minél sürgősebben in radice szanáltassék, melyben részt kell, hogy vegyen egyház, állam és a társadalom. TARCA. A BÚJDOSÓK- *) — Irta: Kincs István. — I. Eperjesen, anno 1693-ban bolondot fogtak. János fővételének napjára esett, épen akkor, mikor kongó harangszó hirdette mindeneknek, kiket illet, hogy Medveczky Mátyás, városi tanácsos veszi magának házastársul tulajdon öccsének, Sámuelnek gyönyörűséges özvegyét, a szép Véber Krisztinát. Régi szerelem kötötte- hozzá. Tíz esztendő oltogatta, hanem hiába volt annak minden harmatja, esője; Medveczky Mátyás szerelmének nem tudott véteni, ő csak szerette azt a büszke Krisztinát, valóságos olthatatlan szerelemmel épen úgy, mini ikkoriban, mikor kosarat kapott tőle. Bizony no úgy volt. Ketten, két testvér epekedett Véber Krisztina szerel óéért; \led*) A Családi Regénytár 9. kötetébő . veczky Mátyás, Eperjes városának nem utolsó tanácsosa egyik s öccse, a nyálasszájú Sámuel a másik. Mátyás kincset, gazdagságot rakott a szép leányzó lábaihoz. Sámuel pedig, kit édesapja kurucvoltáérr minden vagyonából kitagadott, semmi egyebet, mint csak hű, szerető szivet. S minekutána a fehérnépek akkor is szegre akasztották eszüket, mikor fiatalságukban bomlani kezdettek, hát Véber Krisztina is inkább választotta a kuruc hadnagyot, hogysem a gazdag városi tanácsost. Apja, Véber Dániel, Thököly Imrének, a hires kuruc fejedelemnek nagy embere, szóval se hibáztatta Krisztina választását. Hiszen azért, amiért Eperjes^ bástyái még dacolnak a kuruc ágyukkal s azok a rövidlátó nyárspolgárok olyan méltatlanul bánnak a fejedelem híveivel, azért még lehet Budán kutyavásár. Amint Kassa kapitulált, még sorra kerülhet Eperjes is s ha fölhúzzák Thököly zászlaját a régi Boldogasszonytemplomának tornyára, akkor azutan iölvirrad még a kurucoknak is. Medveczky Sámuelnek lészen akkor legnyomósabb szava híres Eperjes bölcs tanácsában: ha egyet tüsszent, hát tizenkét tanácsos mondja rá a főbíróval egyetemben, hogy váljék kedvesegészségére. Véber Dániel ekképen gondolkodott s amiképen gondolkodott, azonképen is cselekedett: odaadta a szépséges Krisztinát a mindenéből kitagadott Medveczky Sámueli ek. Három napig dörögtek az ágyuk Eperjes falai alatt: mindjárt ott a táborban tartották a lakodalmat. Szegény városbeliek dehogy tudták, mitől vagyon a kurucoknak olyan széles jókedvük, amiért annyi puskaport eldurrogatnak. Hiszen ha tudták volna! Legalább nyugodtan aludtak volna kéthárom éjszaka: berúgott embertől nincs mit tartani, ha mindjárt kurucnak teremtette is az Isten. No, hanem ha mindenki aludt volna, egy mégse hunyta volna be a szemét: a kikosarazott kérő, Medveczky Mátyás. Az