Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-05-12 / 20. szám

3 PAPA ES VIDEKE. 1912 május 12. Az irhásutcai Cincát — fedezet hiányában — nem bolygatja meg a képviselőtestület, hanem utasította a v. tanácsot, hogy más uton-módon hozza rendbe a Cinca ügyét. A Zárda-utca rendezése alkalmával fennmaradt területből 114 négyszögöl területet eladtak Neumann Olgának 3648 koronáért. Az Erzsébetligethez csatolt új terület felmérése alkalmával felmerült árkülönbözetet a mult évi pénztári maradvány terhére utalta ki a közgyűlés. Mielőtt a Lajos-utca kinyitását érdemlegesen tárgyalná a képviselőtestület, utasította a tanácsot, hogy a kinyitásról készíttessen részletes tervezetet és költségvetést annak kitüntetésével, hogy a megveendő házak területéből az utcarészhez eső birtokrészlet levonásával mekkora terület maradna meg és mily árban volna értékesíthető. Az új vágóhid kérdésénél Horváth József kezdte a vitát azzal, hogy Geiringer Károly legolcsóbb ajánlattevővel szemben Faa Mihálynak kérte a munkálatok kiadását, tekintve feltétlen megbízhatóságát és főleg azt, hogy helybeli adófizető polgár. Hathatós érvekkel támogatta Horváth József felszólalását Keresztes Gyula, mig Kende Ádám dr. hosszabb beszédben vette pártfogásába Geiringert, mig ellenben a vágóhid felszerelésére beérkezett ajánlatokat kéri kiadatni vagy a vármegyei iparfelügyelőségnek, vagy más szakavatott hivatalnak annak megállapítása végett, hogy melyik olcsóbb ? Muli József kívánja, kösse ki a város, hogy Geiringer Károly a munkálatokat csak helybeli iparossal végeztetheti. Németh János az esetleges »pótmunkák« bekövetkezésétől tart, azt indítványozza, hogy ezek a vállalkozót terheljék. Kőrös Endre dr. nem helyesli, hogy szerződésileg kössék ki, hogy a munkát kizárólag helybeli iparosok végezhetik, mert ezzel a vállalkozót kiszolgáltatjuk a munkások esetleges zsarolásának. Fehér Dezső dr. különösen a birtokon kívül való fellebbezés kimondását ellenzi, mert ez alkalommal nem látja annak semmi szükségét. Kende Ádám dr. záróbeszéde után névszerinti szavazással 45 szavazattal 13 ellenében a vágóhid építését Geiringer Károly nyerte el, mig a felszerelés szállításával a Schlick-féle budapesti gyár bízatott meg. E határozatnak birtokon kivüli fellebbezése is kimondatott. Mire azonban a határozatot kihirdették, már csak 22 képviselő »állt« a teremben. Ezzel a rendkívüli közgyűlés véget is ért. 1 — A ker. szociális kurzus. ígéretünkhöz hiven, folytatjuk az ápr. végén tartott ker. szociális kurzuson elhangzott beszédek ismertetését. Az első este a pápai katolikusok nevében Mátz József, a helybeli kat. elemi fiúiskola közbecsülésnek örvendő igazgatója mondott igen tartalmas megnyitó beszédet. Kedvesen emlékszik vissza — úgymond — a hat év előtti szép napokra, a pápai első ker. szoc. kurzus tanulságos, feledhetetlen napjaira. Az akkor elhangzott beszédek mélyen bevésődtek a köztudatba, fölösleges tehát bővebben fejtegetnie a mostani kurzus célját, hiszen most is az a teendőnk, ami volt hat évvel ezelőtt. Szomorú időket élünk. A társadalom széttagolva, — a segéd zsarolónak tartja a gazdát, a gazda a segédet ellenségnek. Az úr lenézi a szolgát, a szolga gyűlöli az úri osztályt. Ennek a viszás, ferde helyzetnek az az' oka, hogy kihalt a lelkekből a szeretet. Az a krisztusi szeretet, mely azt tanitja, hogy az emberben az embert kell nézni. Oly törvényekre van tehát szükség, amelyek krisztusi szeretettel vannak átitatva. Szociális forrongásokkal zaklatott társadalmi életünkön egyedül a katakombák krisztusi levegője, a keresztény szociális világnézet segit. Ennek az eszmének apostolai az előadók, akik a nemes ügy érdekében bejárják az egész országot, hogy hirdessék és diadalra vigyék az igazságot. Őszinte szeretettel köszönti őket s a kurzust megnyitja. Indítványozza, hogy a kurzus fővédnökét, br. Hornig Károly megyéspüspököt táviratilag üdvözöljék. A Grátzer Jánostól felolvasott üdvözlő táviratot zajos helyesléssel tette magáévá a közönség. Ernszt Sándor dr. beszéde. A Kat. Népszövetség tudós vezérigazgatója az ország legképzettebb szociológusainak egyike. Parlamenti beszédeit mindig azzal a tudattal hallgatták végig a képvisezata, mely szerint a társadalmi jólét előmozdítására irányuló mozgalom, amelyet közönségesen szociálizmusnak szokás nevezni, keresztény alapon érhet el csak sikert, anélkül reménytelen és üres törekvés, vagyis, hogy a keresztény szociálizmus az igazi, a jó szociálizmus. A keresztény szociálizmus második törekvése az alsó néposztályok felvilágosítása, talpra állítása, hogy azután Önmaga javíthassa sorsát. Azért Maurice hi vei 1844-ben Londonban megalapítják az első keresztény ifjúsági egyesületet; 1890-ig 604 egyesület alakultMinthogy akkor nem volt általános a tankötelezettség, megalkotják a vasárnapi iskola intézményét, amelynek révén több, mint 200 ezer önkéntes tanitó oktat díjtalanul körülbelül 6 millió munkásgyermeket. Alakítanak 40 munkás-klubbot, hol a munkások díjtalanul képezhetik magukat, ugyan e célra szervezték a népegyetemet. A keresztény szociálizmus harmadik törekvése volt a féktelen önzésen és szabad versenyen alapuló gazdasági rendszer bajainak orvoslására a felebaráti szereteten alapuló szövetkezeti mozgalom. Bár az első próbákat e téren Owen tette, Maurice lelkes tanítványa, a keresztény szociálista Lüdlow a szövetkezeti mozgalom megindítója és Neále a felvirágoztatója. Mi a szövetkezet? Keresztény erkölcsi alapra fektetett vállalat. A keresztény felebaráti szeretet az éltető eszméje, mely nem a munkások kizsákmányolására és a vevőközönség megrövidítésére törekszik, nem nyerészkedik, hanem a nép jóléte és gazdasági nevelése a célja, tehát magas erkölcsi eszméje a közönséges vállalatok fölé emeli, mint Lüdlow mondja, a szabad verseny káros hatásainak kikerülésére szükséges a szövetkezés testvéries és keresztény elvének megvalósítása, a közös munkával szerzett nyereségnek felosztása. 1844-ben alakították meg az első fogyasztási szövetkezetet Rochdale faluban, 1890-ben több ezer volt egy millió taggal, 400 millió korona vagyonnal, 31 millió korona nyereséggel; azonkívül 60 szövetkezet olcsó és egészséges munkáslakások építésével foglalkozik, s 1890-ben 24 millió koronát fordított e célra. Ez a szövetkezeti mozgalom az angol munkások jövedelmét évenként 100 millió koronával emeli. A keresztény szociálizmus továbbá az államra is fontos feladatot ró és legalább is hatályos munkásvédelmet vár tőle. Anglia e tekintetben is megtette kötelességét és meghozta az első és legjobb törvényeket. Itt is a keresztény érzésű gyárosok jártak elől, mint Owen, Pill Róbert és John Fielden, később is a nagy emberbarátok, Oastler, Sadler, Shattesbury a kereszténység eszméit hangoztatva, a krisztusi igazság nevében követelik a munkásvédelmet De általában is elmondhatjuk, hogy nincs ország, amelynek közéletében a keresztény elvek annyira érvényesülnének, mint éppen Angliában. A kifejezetten keresztény szociálistákon kívül, akiknek Stuart Headlem a vezérük, lapjuk a Christián Commonvealth, a többi irányzatok is határozottan keresztény alapon állanak, úgyhogy Schulze-Gävernitz, aki épen nem mondható elfogultnak a kereszténységgel szemben, »Zum Sociálen Frieden« c. munkájában, mint végkövetkeztetést mondja ki, hogy Angliában a szociálizmusnak, ha terjedni akar, kereszténynek keLl lennie. Ily negativ megállapítást kell tennünk, mert nem lévén ország, melynek közéletében a keresztény elvek oly annyira érvényesülnének, mint Angliában, itt nem volt szükség, hogy kiemeljék az ő gyakorlati szociálizmusuk keresztény jellegét. Anglia az elméleti vizsgálódások helyett praktikus szelleméhez hiven a gyakor-