Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-04-28 / 18. szám

1912 április 27. PÁPA ÉS VIDÉKE. ben nagyon jó alakítást nyújtottak Kovács, Szántó és Alapi. Botrányosan rossz volt Baróti és Arday. Kedden és szerdán A lengyel menyecske« ment félig telt ház előtt. Sem a fordító Faragó Jenő, sem Jean Gibert nem alkottak vele halhatatlan dolgot. Inkább zenebohózatnak illenék be, mint operettenek. A szabad szerelem dicsőítése, a szertelen ugrálás, rugódozás a magasba, amelyből különösen Pataky Vilma vette ki a részét, tette. változatossá a silány darabot és a kritikán aluli előadást, amelyből egyedül Zilahy, Szántó, Nyárai és Miklóssy diskrét játéka emelkedett ki. A többiek, élükön Pataky Vilmával olcsó katásyáöászásukkal részben agyon rugódoztak, részben pedig összevissza ugrálták az egész darabot. Ma hozzávesszük még Baróti ellenszenves, félszeg, ügyetlen szereplését, akkor teljesen készen van a kép az előadásról. HÍREK— Személyi hír. Lóskay Gábor altábornagy f. hó 25-én városunkban tartózkodott, mint a bencés székház vendége. — Változás a litánia időrendjében. A keresztény-szociális kurzusra való tekintettel a vasárnapi (ápr. 28.) litánia nem d. u. j órakor, hanem fél y-kor lesz a főtemplomban! Litánia után, 4 órakor kezdődik a nyilvános nagy népgyűlés a Főtéren, melyre -— közérdekű volta miatt — különösen felhívjuk a közönség figyelmét! — Pápa varos vidékének Kat. Népszövetségi szervezeteit és katolikus egyesületeit felkérjük, hogy mentől számosabban jelenjenek meg a vasárnap délután 4 órakor kezdődő népgyűlésen. — Igazgatói értekezlet. A győri tankerületbe tartozó gimnáziümok és reáliskolák igazgatói f. hó 24-én és 25-én Kőszegen tartották meg szokásos évi értekezletüket Várossy Tivadar kir. főigazgató elnöklete alatt. Városunkból Faragó János ref. és dr. Teli Anasztáz katolikus főgimnáziumi igázta gatók vettek részt az értekezleten. Mindketten a kőszegi bencés székháznak voltak szívesen látott vendégei. Az értekezleten számos üdvös indítvány merült fel. Kár, hogy az eredmény nem szokott megfelelni a várakozásnak. De nálunk az a szokás, hogy a minisztérium meghallgatja az értekezletek kívánságait, — s megy minden úgy mint azelőtt. Tallián Andor — dandárparancsnok. Vizeld Tallián Andort, a pápai 7-ik huszárezred ezredesét a király az 1. honvédlovasdandár parancsnokává nevezte ki Szegedre. -— Új ezredes. A pápai 7. huszárezred parancsnokává Lubienszky János grófot nevezte ki a király. A hercegprímás adománya. Vaszary Kolos hercegprímás 5000 koronát adományozott Zichy Nándor gr. szobrára. Igen kívánatos volna, ha e nemes példát városunkból is mentől többen követnék. — P. Buttykai Antal beszédei. j P. Buttykay Antal, az országos hirü szónok a vasárnapi népgyűlésen a szociáldemokráciáról, este a Griffben [ pedig a sajtóról fog beszélni. — Kedvezőtlen idő esetén a Griff-szálló nagytermében lesz a népgyűlés. — Előléptetés. Fábián Imrét, a helybeli dohánygyár agilis, közkedveltségnek örvendő segédtisztjét jövedéki tisztté nevezték ki a X. fiz. osztályba. A jól megérdemelt előléptetéshez igaz szívvel gratulálunk. — A ker. szociális kurzus szónokai. Ma és holnap kiváló szónokok beszédeiben lesz alkalma gyönyörködni Pápa város közönségének. Gíesswein Sándor és Huszár Károly orsz. képviselők, valamint Ernszt Sándor dr., a kiváló szoeiologus, a Kat. Népszövetség vezérigazgatója, Lakatos Géza dr., a keresztény-szociális szövetség elnöke és Baránszky Gyula dr. fővárosi képviselő, akinek igen nagy része van a pápai munkásházak létesítésében, régi, kedves ismerőseink. Kriegs-Au Mella, Kocsán Károly és Székely János szintén ügyes, tartalmas szónokok. De legnagyobb érdeklődéssel mégis P. Buttykay Antalt, a budapesti sz. Ferencrendi-székház országos hirü főnökét várja városunk közönsége. Páter Antal (ahogy országszerte nevezik.) mestere a szónoklatnak. A katolikus egyházi és társadalmi életnek alig van ünnepeltebb vezéregyénisége napjainkban, mint ő. A gyújtó beszédű, érces hangú szónok két izben is beszél: vasárnap délután a népgyűlésen és este a Griff ben. Közeli rokona Buttykay huszárfőhadnagynak, ki 1—2 évvel ezelőtt népszerű tagja volt a helybeli huszárezrednek. -— Óváry Ferenc dr. orsz. képviselőt, a magyar országos tűzoltó-szövetség elnökét a tűzoltás és a mentés terén negyedszázadon át teljesített érdemes tevékenységének jutalmazására alapított diszéremmel tüntette ki a király. Hullaboncoló helyiség. A városi ! tanács elhatározta, hogy az új boncolóhelyiséget a gyepmesteri telepen építteti fel. igazságtalanabb fajtája a germánnál, s illetőleg a németnél nincsen. Tán elég é részben rámutatni a napjaink történetében lefolyt, s részben még most is tartó olyan eseményekre, mint az amerikai-spanyol, vagy az angol-búr háború, a poroszoknak a lengyelség elleni irtó akciója, vagy a pángermanizmusnak hazánkban is űzött perfid és szemérmetlen munkája. Ezért is helytelen, hogy képviselők, államférfiak és kormány a »meddő közjogi kérdések feszegetését«, mint feleslegeset emlegetik. Az ilyen felfogások szülték, hogy 1867. óta mindig jobban lesiklik az országa personal-unió talapzatáról, nem egy törvényalkotás új meg új »célszerűségből« közösen intézendő ügyet teremtve meg, már-már elérkezett a reál-unió minden magyar közjogász — sőt szerény nézetem szerint minden jó hazafi, — által perhorreskált ismérveihez. Az, hogy ennek az alaptörvénynek megalkotása után is akadt nem egy uralkodó, aki a tényleges hatalom öröklés utján Qyert birtokában csak az előnyöket vette igépybe, a kötelezettséget ellenben nem tartotta meg, már i^em a jog, hajiem a politika ., terére tartozjk. Mária Terézia sokáig ^em tartott országgyűlést és nagy kérdéseket rendeletekkel szabályozott, őt azonban némileg, s egy ideig mentik azok a háborúk, amelyek uralkodása első tizedeiben mindenfelé foglalkoztatták, s amelyekben j trónját éppen a magyar nemzet tartotta meg számára; fiát, II. Józsefet azonban nem menti semmi, legfeljebb az, hogy nem koronáztatván meg magát, eszküszegővé sem lett; de ugyanazért törvénytárunkban nevének, uralkodásának helye nincs is és ha nagy emberi tulajdonságai, tan jószándékai, jelentékeny históriai alakká tették is, magyar királynak a magyar közjog értelmében el sem ismerhető, aminthogy utóda II. Lipót koronázási hitlevelében is, az »apostolicus rexnek« nevezett Mária Teréziával szemben helyesen és correct megkülönböztetéssel »hereditarius rexnek,« örökös, — helyesebben — öröklő-királynak neveztetik. Ezekből az előzményekből okulva, látták szükségesnek őseink az 1723. évi törvények újabb megrevideálását — négy évszázad óta alig áll másból közjogi törvényalkotásunk, mint alkotmánybiztosítékok kereséséből —, az 1790/91. országgyűlésen, amelynek III. cikke egyenesen kimondja, — József közel fekvő uralkodását utólag megbélyegezve, — hogy a király köteles magát a trónralépéstől számítva 6 hó alatt megkoronáztatni, s csak ezideig gyakorolhatja anélkül felségjogait. Évszázados vitatás tárgya már most, hogy ez a többször idézett örökösödési törvény milyen jogi természetű? Kétoldalú szerződés-e a nemzet s a király közt, vagy olyan törvény-e, mint a többi, ami a törvénytárba egyoldalulag, vagyis a törvényhozás két tényezőjének egyező akarata folytán jut? Ehhez természetszerűleg csatlakozik a másik kérdés, hogy tehát a közjogi kötések természete szerint, ha valamelyik fél megszegi, vagy nem teljesíti a vállalt kötelezettséget, megszünik-e ipso facto a jogviszony, vagy az csak törvényhozási aktus utján szüntethető meg ? A jog szempontjából nagy tekintélyek szerint, s az én szerény véleményem szerint is nem nehéz a válasz. Bizonyos, hogy bár törvényesen becikkelyezett dologgal, tehát törvénnyel állunk szemben, mégsem más az lényegileg, mint kétoldalú szerződés, amelynek, minthogy uralkodó és ország közt létesült, nincs más megörökítési formája, mint a törvénybeiktatás. Hisz a koronázási eskü, s a hitlevél is belejut minden alkalommal a törvénytárba annak jeléül, bogy a nemzet elfogadja, tudomásul veszi.