Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-04-28 / 18. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 április 140. A tisztviselőtelep. A legutóbbi városi közgyűlés egyhangúlag megszavazta az épülő tisztviselőtelep rendezésére szükséges összeget. Nem is történhetett másképen, ha már az építési engedélyt arra a területre a tanács megadta. Az engedély megadásához szólunk. Legnagyobb örömmel látjuk, hogy önzetlen egyéneknek odaadó fáradozása tisztviselőinknek otthont nyújt, a város tanácsának azonban, oda kellett volna hatnia, hogy támogatásával alkalmasabb helyre épülhettelc volna. Most kétségtelenül látjuk, amit ezelőtt csak gondoltunk s amiről a tanácsnak is meggyőződést kellett volna szereznie, mielőtt az építési engedélyt megadta, hogy a talaj nagyon nedves, lakóházak építésére semmiképen sem alkalmas. Hisz állandóan géppel kell a 80 cm. mélységű alapfalazat lerakhatására szükséges — néhány pillanatra vízmentes területet megteremteni. Oly nagy mennyiségű ott a talajvíz, hogy annak eltávolítása lehetetlen; mert bármíképen szigetelne]-: is, az épület egész területe el nem szigetelhető, aminek feltétlenül az lesz a következménye, hogy időnek előtte jelentkezni *" * fog az ott összegyűlendő talajvíz. Nem szólalnánk fel a külterületeken való építkezés ellen, ha átlátnánk annak szükségessségét, s ha nem volna a város belterületén oly sok, a megépítésre váró, régi épület. A város tanácsának kellene valami alkalmas módon a belterületen fokozni az építkezési hajlamot. Pénzügyi szempontok is azt követelnék, hogy a. kültelki építkezés megszűnjék. — Igaz ugyan, hogy vtajd idővel a pótadó révén megtérül a befektetett tőke, amelyet az uttestek jókarba hozása, vízvezeték, villany, közbiztonsági intézkedések stb. igényelnek, ez azonban nem lehet .ok arra,, hogy a TÁRCA. Búesú. *) Élj boldogul! ... élj boldogul! . . . O boldogítsd, kit Isten társul ad; Az én osztályrészem •— a kái hozat, De nem soká . . . mert éltem alkonyul, Elj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Élj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Feledd el azt, ki téged nem feledhet! A boldogság, melyet én nem lelek meg, Virrasszon nálad őrangyalodul. Élj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Élj boldogul! ... élj boldogul! . . . Ha olykor elmerengve ülsz a kertbe' És szellő suttogását hallod estve: Imám az, mely föl erted égbe tolul . . . Élj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Szelényi József. flz úgynevezett pragmatika szankcióról. — Irta: Martonfalvay Elek. — (Befejezés). Ellentétes ezzel a pragmatika szankció, Á^Ujllúgófián kimondatik az ágak felsorolása ^t,án,-qhogy »und endlich alle Nachkommen fit?* durchlauchtigsten Erzhauses,< vagyis *) A »Tavasz-Nyár« c. sajtó alatt levő verseskönyvből. majd-dal a meglevőktől legyünk kénytelenek elvonni a szükségeseket. Nem egy nagyon régi utcája van a városnak, amelynél a legelemibb követelmények, a járható utak nincsenek meg, hanem kocsiút, csatorna, gyalogjáró ugyanaz. Az' ily elhanyagolt részeken feltétlenül kellene segíteni. Kövessük e tekintetben Győrt, Szombathelyt, amelyek szintén régi városok. Nagyon találóan hallottuk jellemezni városunk építkezését és fejlődésének helytelen irányát egy jó ismerősünktől, aki sétája után, amelyet Pápa belvárosában tett, azt egy fess gavallérhoz hasonlította, akinek kifogástalan a cilinderje, a lakkcipője, de nagyon sok kivánni-valót mutat a frakkja. .Az építési engedélyek' megadásánál kell körültekintőbbnek lenni. Szinh ciZ. A harmadik színházi hét is meglehetős telt hazakat vonzott. A közönség szinpártolása dicséretreméltó. »Örömmel teli aggodalommal« láttuk azonban, hogy a héten néhány darabnál feltűnő nagy szerepet juttattak a --- súgónak. Régi baja színtársulatunknak, hogy tenoristája nincs. A baritonistával énekeltetnek tenoristának való dallamokat. Esetleg Káldort is neki viszik tenorista szerepeknek, pedig minden félszegségét 'meg tudnók bocsátani, csak — ne énekeljen. Reméljük, hogy az igazgató mielőbb segít ezen a nem is kiabáló, hanem ordító- hiányon. Baráti, színtársulatunk újdonsült tagja, a héten mutatkozott be két kisebb szerepben. Egész bátran elmondhatjuk róla, hogy pályát tévesztett. Halvány sejtelme sincs a játék mibenlétéről és úgy látjuk, már olyan korban van, amikor a legjobb akarattal sem lehet belőle »faragni« semmit. A héten előadott darabok a következők': Szombaton és vasárnap este az »Eszemadta« c. 3 felvonásos operette került szinre. Nem valami művészi alkotás, de eléggé . változatos, mulatságos. Zenéje másodrangú. Hozzá még a szereplők szörnyű bizonytalanul énekeltek. Mindkét este telt ház nézte végig. Sok tapsot aratott Juhos, Patákv, Miklóssy, Krckövy, Nyáray és Szántó. — Szombaton délután »A két tacskó :, vasárnap délután pedig a Leányvásár« került szinre. Hétfőn Földes Imre Nincs tovább« c. 3 felvonásos színművét adtálc. Szomorú kép a kártyaasztal, a bakkara mellől, ahol számtalan jobb sorsra érdemes ekzisztencia pusztul el. Beállítja a szerző magát a kártyaasztalt is a színpadra, hogy lássuk azt az idegölő játékot, amellyel az emberek minden lelkiismereti furdalás nélkül (osztogatják ki egymást. Sajnos, a szereplők közül egyedül Déryn látszott meg a káríyaszcnvedélv izgalma. Ezt a jelenetet tehát maguk a szereplők ütötték agyon, pedig itt van a színmű forduló pontja. Egyébként a mese igen naiv szövésű, tele van elcsépelt költői frázisokkal, sőt nem egyszer »Elmegyek egy kis íaluba Ur Istennek -féle ízléstelen kiszólásokkal. Ezen a rendező ceruzája egy kis jóakarattal sokat segíthetett volna. Déry Béla nagy• "ambícióval és sok tudással játszotta a vagyonát, sőt klienseinek pénzét elkártyázó Meréfey ügyvéd szerepét, aki már-már odajutott, hogy »nincs tovább«, amikor barátjától, dr. Cserőytől (Zilahy) visszalopja a kártyaasztalnál az elveszett vagyon egy részét és ezzel az öngyilkosság helyett a tisztességes életre tér vissza. Zilahy komoly, izig-vérig szinészi tehetség, kár, hogy hébe-hóba pózol. Az egyetlen női szerepet Huzella Irén kreálta lendülettel, erővel és szenvedéllyel. Kisebb szerepükminden I labsburg, kivétel nélkül, ami örökös tartománybán természetes. És így, ha beállott volna az az eset, hogy I. Lipót, Károly és lózsef lányai (fiu már Kár oly on kívül nem) volt), mind kihalnak, ipso facto megszűnt volna a personal-unió, az uralkodó személyének egysége, s szétesett volna a most fennen hangoztatott birodalmi kapcsolat. Találó lag mondja Apponvi egy nem rég tartott előadásában, hogyha III. Károly 1715 23.'közt meghal, az 1687. és 1715. évi törvények szerint már akkor szétesett volna a monarchia; mert odaát jött volna, aki csak valamikép a családhoz tartozott, nálunk azonban, legalább jogilag, beállott volna a szabad választás állapota. Vagyis még Mária Terézia 1717-ben történt születése sem változtatta volna meg a helyzetet, mert a nőág öröklése még neki sem volt biztosítva Magyarországon. Minden osztrák okvetlenkcdés dacára is megáll tehát, hogy a pragmatika szankcióhoz, a családi törvényhez nekünk semmi közünk, az ránk soha nem vonatkozott és azt soha semmi törvényes aktus nálunk érvényessé nem tette, hanem a magyar nemzet ezt a kérdést a királlyal 10 év múlva, annak alkotmányos utján rendezte. Sohase lehetne ezt eléggé hangsúlyozni, mert a Lustkandelek, Friedjungok és társaik fajtája nem fog kiveszni, azoké a pöffeszkedő osztrák államjogi »tekintélyeké , akik minden történelmi és jogi kritika híjával való eszméiket sűrűen bocsátják szárnyra, s minden tradíciót nélkülöző iskolatudásukban ellenérveket fölényesen hallatlanná téve, arrogálják maguknak, hogy a magyar alkotmányt interpretálják. Közbevetőleg mondva, lehet ez az osztrák 'államjogászoknál az irigység érzete amiatt, hogy mert az ő, idők folyamán fejedelmi patrimóniumokból, családi birtokokból összealakult, — majd azt mondtam összehányt államuk minden történelmi alkotmányt nélkülöz, nem akarják bevenni, megemészteni az ezeréves Magyarország ilyen traditionális jellegét, de lehet a germán népek természetrajzából folyó az ä jelenség is, amellyel magukat minden másnál előbbrevalónak, uralomra egyedül hivatottnak tartják. A németeknek és általában a germánoknak az emberi művelődés és haladás munkájában kétségtelen oroszlánrésze előtt mindenkinek deferálnia kell, de viszont a világ minden. nemzete úgy tartja, hogy az emberiségnek gőgösebb, türelmetlenebb és