Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-01-22 / 4. szám
1911. januárr 8. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. ellen nem küzd senki s már azért is szépségbe kell öltöztetni az igazságot; az is pajzs, de milyen! A zsoltár a végtelen világokon uralkodó Istenről is azt mondja, hogy szépségbe öltözködött, A Madonna sixtina ellen senkinek sem lesz kifogása, de lesz a mária-celli ellen; az szép ez csúnya s én sajnálom, hogy csúnya, mert megütközöm rajta. Ha valaminek, hát az igazságnak, a fölségesnek kell szépségbe öltözködnie. Isten is igy akarja; azért teremtette széppé a világot, az ő házát; azért kell szépnek lenni a templomnak is, melyről azt énekeljük: ez az Isten háza és az ég kapuja. E fölfogás mellett természetesen nem lehetünk puritánok abban a tekintetben, hogy templomaink disztelenek s csupaszok legyenek: nem száműzhetjük a szépet ott, hol emelkedni s hevülni akarunk. Rászorul arra a művészetre a lélek önmaga miatt is; neki is alakulni s szépülni kell; harmóniáktól tanul harmóniát, alakokon alakul. Közös pszichológiája ez a mi érzéseinknek s egész életünknek. A vallásos lelkület ugyan alapjában adva van, de azért azt is széppé s nemessé kell nevelnünk, szóval formát kell neki adnunk Azért hát öltöztessünk lehetőleg mindent szépségbe, nemcsak a szebb világ s környezet nagyobb értéke, hanem lelkünk fejlesztése miatt. Mondtam, hogy rászorulunk s megismétlem, hogy rászorulunk éltünk egész vonalán, lelki funkcióinkban is. A művészet szinei s alakjai nélkül fogalmaink is véznák, szavaink is szárazok, vallásosságunk pedig erőltetett s szegényes. Messze, nagyon messze van minden s az is ködben Uäzik; de a szépség a fölfoghatatlant is köze'ebb hozza s érzelmeink fölkeltése által vezet be a mélybégekbe. Neveljük igy népünket is. A sokszorosító művészet már legyőzte a gazdasági nehézséget, melynél fogva minden, ami szép volt, drága is volt; ez idő szerint ugyanis a műélvezetet nyújtó utánzatokat olcsón kapjuk s a művészet bevonulhat a családi otthonokba is, De nemcsak a művészet révén hódit igy tért a szépség, hanem a műipar révén is, mert a közönségesebb eszközök, a bútorok, a játékok, a használat ezer és ezer tárgya is ugy készül ma már, hogy szép is akar lenni; meglátszik mindenen a műérzék nyoma. Mennyivel inkább kell ez irányzatnak a templomokban tért foglalnia. Kell, hogy amit ott látunk, amit ott hallunk, az mind szép legyen. Kell, hogy az ember a templomokban benyomásokat vegyen, melyek a művészet, a szépség, a íorma révén hatnak rá, hogy igy is neveljék s emeljék. Lásson a nép szép képeket és szobrokat, szép oltárokat és keresztutakat; szóljon lelkéhez a templom stílusa; kiáltson fala s boltive; vegye észre a padon, a szószéken, hogy itt minden darab fába, kőbe szent eszme van vésve. Tanuljon a templomban énekelni, tanuljon állni, ülni, térdelni; ne dülöngjön, ne köpdössön. Ezt mind könnyebben megtanulja ott, hol a szépség, az előkelőség hat lelkére s ez a tisztelet s fegyelem már annak a tiszteletnek az előszava és lehelete, amely tisztelet Isten felé vezet. (A „Magyar lparművészet ! í-böl). A Kath. Kör. III. felolvasó-estélye. (*) Táblás ház előtt folyt le a Kath. Kör mult vasárnapi felolvasóestélye. A közönség és a kör ismét egymásra találtak; a bencés gimn. tornatermébe- újra belopódzott a régi, hires kath. köri felolvasó-estélyek csillogó renye, csaiaaias melegsége. s^cicplők tudásuk legjavát tárták a hallgatóság elé; a hallgatóság viszont meleg szeretettel, riadó tapssal adózott a nyújtott élvezetért. A tágas tornaterem kis hija, hogy kicsinek nem bizonyult. A 150 kath. köri szék nem volt elég; Ott áll a parton Balog Pista. Kezében botot tart, melynek végére fényes, görbe sarló van erősítve. Vékony kötelet köt a parti füz derekára, másik végét meg a maga derekára. Lassan, óvatosan lép a kanális jegére, léket üt közepén, jó másfél arasznyit s visszahúzódik a vén fűzfa tövébe. Ereszkedik az éjtszaka. Nem tündöklik a jég, nem csillog a partok hava, lefoglalta az éjtszaka. Múlnak az órák, közeledik az éjfél; bujkáló holdvilág kezdi harcát az éji setéttel. Balog Pista ott suny a fűzfa tövében. Barna szemeit a lékre mereszti; de a gondolatját messze, el a faluba egy kis házba küldi. Keze, lába dermed a rémes hidegben, mozdulni nem szabad. Száraz bokor zörren. Furcsa egy kis jószág, alig egypár araszt, pattan ki a jégre, csörögve fut körbe, hosszába, hátra, előre, mig végre oda kerül a lék peremére. Locscsanás hallatszik — s eltűnik a vizben. Vér fut a legény arcába, erős keze rándul, egész teste heves izgalomtól remeg. Megragadja a kötelet, a jégre ereszkedik, sarlóját a lék szélére illeszti, ugy, hogy a görbe, éles penge a nyilás felét bekeríti . . . Vár; még csak öt perc... hat... legfeljebb ha tiz... Percegés hallatszik... Erős ropogás, iszonyú durranás.., A legény marad, tudja ő már, mi ez: megrepedt hosszában a folyó jege. Mozog már a lék vize, az a furcsa jószág bajuszos szájában pompás halat tartva igyekezik elő. Megrándul a sarló s még abban a percben az a kis állatka, az a lürge vidra félig leszelt fejjel kecmereg a jégen. Vissza hamar, igen hamar, sülyed a folyó jege, viz árad a kanális medrébe. — Édes apám uram, hallja-e kee ? — szólal meg az ablak alatt Pista. — Hallom fiam,hallom,—feleli az öreg. — Nykson ajtót szaporán, izibe. Kibal.ag az öreg. — Baj van fiam, hallom, vacog a fogad. Meg van az ára, — felel büszkén Pista s a bársonyos vidrát belefektette az öreg kezébe. Nem szeretett sokat fecsegni az öreg. Most se dicsérgetett senkit agyba-főbe, hanem inkább magát. — Hej, — úgymond — tudtam én azt régen, hogy csak nyul a nyúlnak, sas fia van a sasnak. Került suba, prémes; kék bankó, öreg is, nem csupán csak apró. a gimnázium is adott vagy harmincat; álló vendég is több volt száznál, úgyhogy minden túlzás nélkül 280-—300-ra tehetjük a megjelentek számát. A fényesen sikerült estélyt a Kath. Kör dalárdája nyitotta meg Deák Gerő négy szép székely dalával. Eleinte lassan, fájdalmasan zengett az ének, később mindig gyorsabb, pajzánabb ütembe ment át; a végén pedig Isten őrizte, hogy táncra nem perdültek a dalfiak. A szépen, hatásosan előadott énekszámokat zajosan megtapsolta a közönség. Most dr. Teli Anasztáz, a bencés gimnázium új, már is népszerű igazgatója jelent meg az emelvényen. A győri különböző egyesületek általánosan kedvelt felolvasója, tartalmas ünnepi szónoka, gyorsan megtalálta az utat a közönség szivéhez. A lelki élet különböző jelenségeiről értekezett közel V* óra hosszat, de előadását oly jóizü humorral fűszerezte, annyi találó, megkapó példával tette élénkké, mindenkitől érthetővé és világossá, hogy igazi gyönyörűség volt hallgatni. vonzóan, színesen megirt, mindvégig érdekfeszítő előadás igen nagy hatást keltett. Széptóth Mariska most lépett fel először a Kath. Körben. Jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy igen meleg fogadtatásra talált, amit bőségesen meg is hálált rutinos, biztos játékával. E'őször Mosonyi Magyar tanulmányait játszotta el nagy technikai készséggel, majd Chopin E moll keringőjét adta elő nagy hatással. A zajosan felzúgó tapsokra neüany, az erzes Közvetlenségével előadott szép magyar nótával szerezte meg a programmot. A fiatal művésznő, akinek a tudásánál csak a szerénysége nagyobb, a vasárnapi estét méltán sorozhatja legszebb emlékei közé. Molnár Gézáné (Neuhauser Erzsi) két évi távollét után most szerepelt először az ő régi, kedves közönsége előtt. Ötletes, derűs, temperamentumos volt, mint mindig. A »Makrancos hölgy« c. monológot adta elő sok szeretetreméltósággal. A spanyol-fal mögött férje dirigálta a telephonná avanzsirozott veckert. (Azóta sem birok vele. Mindig akkor berreg, mikor — nem kellene!). A záró-akkordot az áll. tanítóképző egyik tehetséges, rokonszenves növendékének, Horn Józsefnek éneke alkotta. Gyönyörű, mély, tiszta baritonja általános feltűnést keltett. Nagy hatással előadott szólóit (»Szegény cigány élete«, »Szomorú az élet magunkba...« s ráadásul a »Rácsos kaput«) dr. Ujváry Endre, a kath. tanítónőképző igazgatója kisérte zongorán igen diszkréten, a tőle már megszokott szép, biztos kidolgozásban. Negyednyolc is elmúlt, mire a szépen sikerült estély véget ért. Lelkünk mélyéből kívánjuk, hogy a következők is méltó folytatásai legyenek tartalomban, gazdagságban, művészi színvonalban. Akkor ismét a Kath. Kör fog vezetni a felolvasó-estélyek terén!
