Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-01-22 / 4. szám

1911. januárr 8. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. ellen nem küzd senki s már azért is szép­ségbe kell öltöztetni az igazságot; az is pajzs, de milyen! A zsoltár a végtelen vilá­gokon uralkodó Istenről is azt mondja, hogy szépségbe öltözködött, A Madonna sixtina ellen senkinek sem lesz kifogása, de lesz a mária-celli ellen; az szép ez csúnya s én sajnálom, hogy csúnya, mert megütközöm rajta. Ha valaminek, hát az igazságnak, a fölségesnek kell szépségbe öltözködnie. Is­ten is igy akarja; azért teremtette széppé a világot, az ő házát; azért kell szépnek lenni a templomnak is, melyről azt énekel­jük: ez az Isten háza és az ég kapuja. E fölfogás mellett természetesen nem lehetünk puritánok abban a tekintetben, hogy templomaink disztelenek s csupaszok legyenek: nem száműzhetjük a szépet ott, hol emelkedni s hevülni akarunk. Rászorul arra a művészetre a lélek önmaga miatt is; neki is alakulni s szépülni kell; harmóniáktól tanul harmóniát, alako­kon alakul. Közös pszichológiája ez a mi érzéseinknek s egész életünknek. A vallásos lelkület ugyan alapjában adva van, de azért azt is széppé s nemessé kell nevelnünk, szóval formát kell neki adnunk Azért hát öltöztessünk lehetőleg min­dent szépségbe, nemcsak a szebb világ s környezet nagyobb értéke, hanem lelkünk fejlesztése miatt. Mondtam, hogy rászorulunk s megismétlem, hogy rászorulunk éltünk egész vonalán, lelki funkcióinkban is. A művészet szinei s alakjai nélkül fogalmaink is véznák, szavaink is szárazok, vallásossá­gunk pedig erőltetett s szegényes. Messze, nagyon messze van minden s az is ködben Uäzik; de a szépség a fölfoghatatlant is kö­ze'ebb hozza s érzelmeink fölkeltése által vezet be a mélybégekbe. Neveljük igy népünket is. A sokszoro­sító művészet már legyőzte a gazdasági ne­hézséget, melynél fogva minden, ami szép volt, drága is volt; ez idő szerint ugyanis a műélvezetet nyújtó utánzatokat olcsón kapjuk s a művészet bevonulhat a családi otthonokba is, De nemcsak a művészet ré­vén hódit igy tért a szépség, hanem a mű­ipar révén is, mert a közönségesebb eszkö­zök, a bútorok, a játékok, a használat ezer és ezer tárgya is ugy készül ma már, hogy szép is akar lenni; meglátszik mindenen a műérzék nyoma. Mennyivel inkább kell ez irányzatnak a templomokban tért foglalnia. Kell, hogy amit ott látunk, amit ott hallunk, az mind szép legyen. Kell, hogy az ember a templo­mokban benyomásokat vegyen, melyek a művészet, a szépség, a íorma révén hatnak rá, hogy igy is neveljék s emeljék. Lásson a nép szép képeket és szobrokat, szép oltá­rokat és keresztutakat; szóljon lelkéhez a templom stílusa; kiáltson fala s boltive; vegye észre a padon, a szószéken, hogy itt minden darab fába, kőbe szent eszme van vésve. Tanuljon a templomban énekelni, ta­nuljon állni, ülni, térdelni; ne dülöngjön, ne köpdössön. Ezt mind könnyebben megtanulja ott, hol a szépség, az előkelőség hat lelkére s ez a tisztelet s fegyelem már annak a tiszteletnek az előszava és lehelete, amely tisztelet Isten felé vezet. (A „Magyar lparművészet ! í-böl). A Kath. Kör. III. felolvasó-estélye. (*) Táblás ház előtt folyt le a Kath. Kör mult vasárnapi felolvasó­estélye. A közönség és a kör ismét egymásra találtak; a bencés gimn. torna­termébe- újra belopódzott a régi, hires kath. köri felolvasó-estélyek csillogó renye, csaiaaias melegsége. s^cicp­lők tudásuk legjavát tárták a hallgató­ság elé; a hallgatóság viszont meleg szeretettel, riadó tapssal adózott a nyújtott élvezetért. A tágas tornaterem kis hija, hogy kicsinek nem bizonyult. A 150 kath. köri szék nem volt elég; Ott áll a parton Balog Pista. Kezében botot tart, melynek végére fényes, görbe sarló van erősítve. Vékony kötelet köt a parti füz derekára, másik végét meg a maga derekára. Lassan, óvatosan lép a kanális jegére, léket üt közepén, jó másfél arasznyit s visszahúzódik a vén fűzfa tövébe. Ereszkedik az éjtszaka. Nem tündöklik a jég, nem csillog a partok hava, lefoglalta az éjtszaka. Múlnak az órák, közeledik az éjfél; bujkáló holdvilág kezdi harcát az éji setéttel. Balog Pista ott suny a fűzfa tövében. Barna szemeit a lékre mereszti; de a gon­dolatját messze, el a faluba egy kis házba küldi. Keze, lába dermed a rémes hidegben, mozdulni nem szabad. Száraz bokor zörren. Furcsa egy kis jószág, alig egypár araszt, pattan ki a jégre, csörögve fut körbe, hosszába, hátra, előre, mig végre oda kerül a lék peremére. Locs­csanás hallatszik — s eltűnik a vizben. Vér fut a legény arcába, erős keze rándul, egész teste heves izgalomtól remeg. Megragadja a kötelet, a jégre ereszkedik, sarlóját a lék szélére illeszti, ugy, hogy a görbe, éles penge a nyilás felét bekeríti . . . Vár; még csak öt perc... hat... legfeljebb ha tiz... Percegés hallatszik... Erős ropogás, iszo­nyú durranás.., A legény marad, tudja ő már, mi ez: megrepedt hosszában a folyó jege. Mozog már a lék vize, az a furcsa jószág bajuszos szájában pompás halat tartva igyekezik elő. Megrándul a sarló s még ab­ban a percben az a kis állatka, az a lürge vidra félig leszelt fejjel kecmereg a jégen. Vissza hamar, igen hamar, sülyed a folyó jege, viz árad a kanális medrébe. — Édes apám uram, hallja-e kee ? — szólal meg az ablak alatt Pista. — Hallom fiam,hallom,—feleli az öreg. — Nykson ajtót szaporán, izibe. Kibal.ag az öreg. — Baj van fiam, hallom, vacog a fogad. Meg van az ára, — felel büszkén Pista s a bársonyos vidrát belefektette az öreg kezébe. Nem szeretett sokat fecsegni az öreg. Most se dicsérgetett senkit agyba-főbe, ha­nem inkább magát. — Hej, — úgymond — tudtam én azt régen, hogy csak nyul a nyúlnak, sas fia van a sasnak. Került suba, prémes; kék bankó, öreg is, nem csupán csak apró. a gimnázium is adott vagy harmincat; álló vendég is több volt száznál, úgy­hogy minden túlzás nélkül 280-—300-ra tehetjük a megjelentek számát. A fényesen sikerült estélyt a Kath. Kör dalárdája nyitotta meg Deák Gerő négy szép székely dalával. Eleinte lassan, fájdalmasan zengett az ének, később mindig gyorsabb, pajzá­nabb ütembe ment át; a végén pedig Isten őrizte, hogy táncra nem perdül­tek a dalfiak. A szépen, hatásosan előadott énekszámokat zajosan meg­tapsolta a közönség. Most dr. Teli Anasztáz, a bencés gimnázium új, már is népszerű igaz­gatója jelent meg az emelvényen. A győri különböző egyesületek általáno­san kedvelt felolvasója, tartalmas ün­nepi szónoka, gyorsan megtalálta az utat a közönség szivéhez. A lelki élet különböző jelenségeiről értekezett közel V* óra hosszat, de előadását oly jóizü humorral fűszerezte, annyi találó, meg­kapó példával tette élénkké, minden­kitől érthetővé és világossá, hogy igazi gyönyörűség volt hallgatni. vonzóan, színesen megirt, mindvégig érdekfeszítő előadás igen nagy hatást keltett. Széptóth Mariska most lépett fel először a Kath. Körben. Jóleső öröm­mel állapítjuk meg, hogy igen meleg fogadtatásra talált, amit bőségesen meg is hálált rutinos, biztos játékával. E'őször Mosonyi Magyar tanulmányait játszotta el nagy technikai készséggel, majd Chopin E moll keringőjét adta elő nagy hatással. A zajosan felzúgó tapsokra neüany, az erzes Közvetlen­ségével előadott szép magyar nótával szerezte meg a programmot. A fiatal művésznő, akinek a tudásánál csak a szerénysége nagyobb, a vasárnapi estét méltán sorozhatja legszebb emlékei közé. Molnár Gézáné (Neuhauser Erzsi) két évi távollét után most szerepelt először az ő régi, kedves közönsége előtt. Ötletes, derűs, temperamentumos volt, mint mindig. A »Makrancos hölgy« c. monológot adta elő sok szeretetre­méltósággal. A spanyol-fal mögött férje dirigálta a telephonná avanzsiro­zott veckert. (Azóta sem birok vele. Mindig akkor berreg, mikor — nem kellene!). A záró-akkordot az áll. tanító­képző egyik tehetséges, rokonszenves növendékének, Horn Józsefnek éneke alkotta. Gyönyörű, mély, tiszta bari­tonja általános feltűnést keltett. Nagy hatással előadott szólóit (»Szegény ci­gány élete«, »Szomorú az élet ma­gunkba...« s ráadásul a »Rácsos ka­put«) dr. Ujváry Endre, a kath. taní­tónőképző igazgatója kisérte zongorán igen diszkréten, a tőle már megszokott szép, biztos kidolgozásban. Negyednyolc is elmúlt, mire a szépen sikerült estély véget ért. Lel­künk mélyéből kívánjuk, hogy a követ­kezők is méltó folytatásai legyenek tartalomban, gazdagságban, művészi színvonalban. Akkor ismét a Kath. Kör fog vezetni a felolvasó-estélyek terén!

Next

/
Thumbnails
Contents