Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-03-26 / 13. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. március 25. 13. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholíltus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Egy-két szó tanoncaink felszabadításáról. A magyar ipar és kereskedelem hátramaradását sokan annak tulajdonítják, hogy nincsenek kellőleg képzett iparosaink s kereskedőink. S bizonyára ez a hátramaradásnak egyik fő oka. Az emberi természetben rejlik az, hogy különösen a fiatalság nagy része nem igen szeret tudományokkal foglalkozni, még akkor sem, ha átlátja, hogy abból haszna lehet. S ez áll tanoncainkra is nagy részben. Az iparostanoncok 90%-a elemiiskolából kerül a tanonc-iskolába. Itt a tanárok minden erejük megfeszítésével törekesznek arra, hogy tanítványaikba beleojtsák az elemi ismereteket. Hogy ez miképen sikerül, azt nekem megítélni nem feladatom. A mult évi igazgatói jelentésből az tűnik ki, hogy 393 növendék közül jeles osztályzatú volt 47, jó 143, elégséges 121, elégtelen 62, nem volt osztályozható 20 növendék. Ebből az következik, hogy 82 tanonc egyáltalában nem tudott eredményt felmutatni. Azonban ne tessék félreérteni, ennek nem a tanári kar az oka, amely erejét meghaladó munkálkodást fejt ki! Sok ok van, mely a tanoncot előmenetelében gátolja, de mindenesetre a legfőbb baj az: hogy a tanoncokat eiégteicn bizonyítvánnyal is felszabadítják. Már pedig a 33.564—1893. sz. min. rend. értelmében (Az iparostanonc-iskolák szervezete): »Azok a tanulók, akik az iskolaév végén egv vagy két tantárgyból elégtelen osztályzatot kaptak, javítóvizsgálatra bocsáttatnak s akik javítóvizsgálat alkalmával sem felelnek meg, osztályismétlésre utasíttatnak«, azokat a tanoncokat tehát, akik elégtelen jegyet kaftak felszabadulás előtt valamely tantárgyból, vissza kellene vetni, illetőleg nem volna, szabad felszabadítani, míg az illető tantárgyban kellő előmenetelt fel nem mutatnak. Már most, ha a tanonc tudja, hogy őneki nem kell tanulnia, mert úgyis felszabadul, ha csak nem hajtja benső hajlama, vagy szorgalma, vagy mondjuk szégyenérzete, nem fog tanulni, vagy nem kielégítően. Én, mint hitoktató, szomorú tapasztalatokat szereztem különösen a felsőbb osztályokban. Voltak s vannak még többen — különösen a téli tanfolyam hallgatói között — kik készakarva nem ; tanultak, nem figyeltek előadás alatt, I kik egymást terrorizálva nem feleltek a J kérdésre, sőt a legegyszerűbb imádságokat sem tudták, vagy nem akarták elmondani. S mikor néhányat ezért elbuktattam, olyan egykedvűen fogadták, mintha semmi sem történt volna — mert jól tudják azt, hogy ez nem fogja őket megakadályozn i fe Is za b a du lá s ukban. Ily körülmények között ne várjunk tanoncainktól szorgalmat, annál kevésbbé kellő praktikus tudományt az életre. Az ifjú természeténél fogva úgyis léha, könnyelmű, komoly dolgokkal nem szeret foglalkozni, s ha ehhez hozzájárul az a tudat, hogy tudás nélkül is felszabadul, vagyis ember lesz, akkor ne csodálkozzunk azon, ha örökös a panasz iparosaink hiányos képzettsége miatt. TÁRCA. Szabadságharcaink emléke a magyar költészetben. Irta és a Kath. Kör szabadságünnepén felolvasta: Dr. Teli Anasztáz. (Folytatás.) Sajnos, hogy annyi hősiesség, annyi kiontott vér majdnem hiába volt. A kurucvilág harci dicsősége nem sokáig tartott. Vak Bottyán diadalai közt elhalt, Balog és Fodor fogságba kerültek, Ocskay és Bezerédy pallos alatt vérzettek el, midőn pedig a legutolsó döntő ütközetben a fölkelők dicsősége sírba szállt, Rákóczi leghűbb embereivel bucsut mondott hazájának, elhagyta családját, birtokait, fényes várait, hogy idegen földön sirassa el a magyar szabadság tragikus halálát. A bujdosó fejedelemnek bánatos szivéből megható bucsu-ének fakadt: lm elmegyek országomból, Drága, kedves, jó hazámból Eddig való hajlékomból Költöznöm kell jószágomból Mutass Jézus kies földet Lakásomra adj jó helyet Ez életben csendességet, Jövendőben üdvösséget. A tragédiák végjelenetéhez hasonlít az a remek bucsudal, mely Rákóczi kesergője név alatt ismeretes: Hallgassátok meg magyarim, amit beszélek, Tanácsoljatok vitézim mitévő legyek ? Jön a német, dul-ful, éget, mindent rabol, pusztít, Hej, már mit tégyek ? [kerget, Tanácsoljuk Felségednek Meg se is vesse, Aranyait, ezüstjeit Rudakba veresse Rakassa föl, vitesse el Hordassa el és menjen el Merre szeme lát. Katonáit fölmentette a hűségeskü alól. Voltak, akik meghódoltak a győztes hatalomnak, mások vele mentek a keserű számkivetésbe, sokan pedig a vitézek közül, midőn fényes fegyverük elromlott, diszes ruhájuk elkopott, a sűrű erdők titkos rejtekeibe bújtak s ott keseregtek a letűnt dicsőségen. Szebbnél-szebb bujdosó nóták hangzottak titokban az elkeseredett katonák ajkairól. A reménytelenség keserve, az elválás borongó siralma, a vallásos érzés mélabús dallama szólal meg a következő bujdosó nótában: őszi harmat után Nagy hegyeknek ormán Fújdogál a hideg szél; Zöld erdő harmatát Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél. Jobb hát a darvakkal Vagy más madarakkal Elbujdosnom messzire. Csillag jár, mely felül Szél zúg, felhő repül Arra vészem utamat, Ha minden elmarad Isten el nem marad Reá biztam magamat. A legyőzött fölkelők kétségbeesésének legutolsó megrázó kifakadása a hires Rákóczinóta,melyből a mai Rákóczi-induló lett, de csak 100 évvel a szabadságharc után. Csakhogy az eredeti Rákóczi-nóta lassú menetű, siralmas ének, telve jajjal és zokogó panasszal, míg a Rákóczi-induló viharos menetű, tűzbe és lelkesedésbe hoz minden magyar szívet. A szabadságharc zajával elnémult a tárogató is, az eredeti magyar tábori hang-