Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-02-26 / 9. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. február 26. 9. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. „Pápa szégyene." Szántszándékkal használjuk ezt a cimet, mert a Pápai Hirlap jan. 24-i számának hasonló című vezércikkére óhajtunk reflektálni. A cikket egyik tekintélyes városi képviselő'. Barthalos István irta, aki már számos esetben tanúbizonyságát adta annak, hogy élénken érdekló'dik városunk közügyei iránt. Elmondja, hogy bejárta a városnak azon részét, melynek botrányos közegészségügyi állapotait már mi is ismételten szóvá tettük: a Cinca-menti Árok-, Korona- és Major-utcát, mintegy 20,000 Q-ölnyi területen. Tanulmányútja szomorú eredin énny el végzó'dött. Az ó'sszel — úgymond — Veszprém megye hatósága azon jelentést tette, hogy a járványos betegségek tovaterjedését megakadályozó intézkedések mindenütt végre vannak hajtva s a közegészségi és köztisztasági viszonyok a vármegye minden részében j rendben vannak — Pápa kivételével. Túlzásnak tartotta ezt a jelentést. De mit tapasztalt ? »Sajnos, ha bárki idegen, vagy fölöttes hatóság megvizsgálná az általam összejárt városnegyed Cinca — szennyvíz — csatorna melletti épületeit: az undorító piszkos pocsolyák és járványfészkeknek egész azsiai elhagyatottságát látná«. Lapunk már ismételten ismertette ezt a szégyenletes dolgot s napirenden is tartjuk mindaddig, mig a városi hatóság valami elfogadható megoldást nem talál. Mert az mégis csak hallatlan, hogy a város kellő közepén megtűrjenek oly helyet, mely állandó melegágya minden veszedelemnek! Barthalos úr cikkének minden sorával egyetértünk s »Pápa szégyenének« ismételt leírását melló'zhetnénk, ha volna rá reményünk, hogy a város közegészségügyei iránt érdekló'dó' , polgártársaink ott körültekintenének. De erre igen kevés a kilátás. Hiszen még a szomszédos utcák lakói is igen szivesen tesznek bármily nagy kerüió't, csak ezt a részt ne kelljen érinteniök. Akinek tehát nincs erre dolga, az még kevésbbé szánja rá magát erre a botrányosan — illatos expedícióra. Pedig ugyancsak megérdemelné ám a fáradságot! Persze nem egyedül kell ezt az utat megtenni, hanem, hogy úgy mondjam, bennszülöttek társaságában. Nem azért, mintha a közbiztonsági viszonyok ott rosszabbak volnának, mint másutt, hanem, mert több szem többet lát. Énnek a lehetetlen városnegyednek még a neve is el van hibázva. Egyik-másik része csak nagyzási hóbortból nevezhető utcának. Mert olyanforma szerepre van kárhoztatva, mint a Gehenna völgye Jeruzsálem mellett. Mindent bevesz. Ha pl. egy háznál több kutya jön a világra, mint amennyi után mérsékelt adó jár, a többlet belekerül a — Cincába. Ha macskák születnek fölös számmal, ezek boldogítják a Cincát. Csibe, liba is akad ott igen szépen. Ha «valamely háziasszony irtóhadjáratot indit a patkányok ellen, a harctéren elesett bestiák mind oda kerülnek. Szóval, befogad a szegény Cinca mindent. Mindent, amit a — pokolba szoktunk kívánni! A mult nyáron, mikor a kolera réme fenyegetett bennünket, elrendelte a város, hogy a házaknál naponta öszszegyülemlő szemetet azonnal el kell vinni, vagy vitetni. A rendelet kétségtelenül helyes volt, üdvös és szükséges. Ámde a legtöbben úgy gondolkoztak, hogy a szemetet senki sem szállítja el ingyen. Hogyan oldották meg tehát a kérdést? Úgy, hogv este, sőt gyakran nappal is, talicskára, vag)- kosárba téve vitték a szemetet a — Cincába, mert hiszen a városi kocsik is oda szokták szállítani azt, ami az utcákon összegyülemlik. A Muli-féle háznál befordulva, egy szük kutyaszorítóba jutunk, mely inkább nevezhető bűzlének, mint közlének. Két oldalról — bocsánat, hogy nevén nevezzük a gyermeket. — az árnyékszékek egész sorfala közt kell elhaladnunk, melyeknek egész tartalma kiárad a köz lére. Sok épületes dolgot lehetne még felsorolni, de tekintettel kell lennünk i. t. olvasóink jó Ízlésére. Mi is azt tartjuk a leghelyesebb megoldásnak, amit Barthalos úr emlit: feltetlenül be kell fedni a szennyvíz e bűzös árkát, még pedig haladéktalanul, mielőtt valami nagyobb baj, fertőző betegség fellépése nem kényszeríti a várost a gyors, de akkor már késő cselekvésre. Ha nyakunkon van a baj, eső után köpönyeg lesz minden intézkedés. Ezt már csak azért is meg kell tenni, mert a város megengedte, hogy a Cinca közelében levő házakból az összes szennyvizet, (tehát az árnyékszékekét is!) belevezessék a patakba. Arról azonban megfeledkeztek, hogy pl. az Árok-utcában a régi bástya árkában épült házak egészen a Cinca partján épültek, ahová alig juthat levegő a házak mély fekvése miatt. Barthalos úrnak azon érvelését,