Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-02-19 / 8. szám

1911 február 19. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. ját és a dekrisztianizált Páris ráütötte bélyegét az egész hivatalos Franciaországra. A XVII1. századbeli Franciaországegyházi viszonyai magukban rejtették már nemcsak a szekularizációnak, hanem a szeparációnak a csiráit és a mi mostani viszonyaink veszedelmesen hasonlítanak az akkori francia viszonyokhoz, az idó' pedig manapság gyorsabb tempóban halad előre. Azt mondhatná valaki, hogy a modern nagy ipartelepeken és gyárvárosokban többé-kevésbbé mindenütt ezzel a jelenséggel találkozunk. Igaz, — de sehol sem oly nagy mértékben, mint minálunk. Sőt Magyarországnak van ezenkívül még egy másik speciábtása, nálunk ez a viszásság nemcsak a nagy ipartelepeken van meg, hanem nagy mezőgazdasági centrumainkon, ahol szintén találunk akárhány 15.000, 20.000, sőt 30— 50.000 lelket számláló plébániákat. S itt, ahol a távolságok még sokkal nagyobbak, mint a levegőbe épitő nagyvárosokban, a lelkipásztorkodás még nagyobb nehézségekkel jár. Olyan bajok ezek, melyeken a mi apostoli lelkületü főpapjaink - - és ha mind borromei szent Károlyok volnának — és buzgó, de sokszor anyagi gondokkal is küzdő lelkipásztoraink, önmagukra hagyatva, segíteni nem tudnak. Nem is egy hitközségnek, nem is egy egyházmegyének az ügye ez, hanem igazán katholikus, igazán általános ügye a magyar katholicizmusnak, melyet csak egy országos szervezettel lehet megoldani. Nem kisebb jelentőségű a mi iskoláinkügye. Hisz egy francia főpap mondotta nemrégiben: Manapság iskolákra — már t. i. katholikns iskolákra, inkább van szükségünk, mint kathedrálisokra. És bár Magyarországban egy iskolának felállítása és fönntartása sokkal kevesebb igényeket támaszt, mint Nyugateurópa kulturállámáiban, bár nálunk az iskolábajárás ideje főerőssége volt a darabnak. Báthory Erzsi a kisasszony szerepéi: adta igen ügyesen, Baán Ida meg még párbajozni is akart. Két kardot hozott be a színpadra, annyira beleélte magát abba a gondolatba, hogy ő egy katonatisztnek, sőt — Uram bocsá*! — egy ezredesnek a felesége! Schwarz Irén jelentéktelen szerepét is értékessé tudta tenni. Kánszky Ilona, aki az utolsó napokban ugrott be Borsó Viktória helyett, (csajácli gyász akadályozta a szereplésben), oly szellemesen, annyi humorral oldotta meg feladatát, hogy nyilt szinen is többször megtapsolták. Ugyancsak ő volt a lelke a Pom- padour Nagysád" c.. énekes bohóságnak is. Gyönyörű hangja, kifejező játéka egy hivatásos színésznőnek is becsületére válnék. Brnica Darinka a háziúr szerepét játszotta meg sok természetességgel. Ügyes előadó, a hangja is igen kellemes. Mudra Olga és liorvátth Mici zenetanárnők, valamint SzeutgyörgyiSán

dor büszkék lehetnek növendékeikre! Értékes, kedves dolgot produkáltak. A rendezés mintaszerű volt, a díszletek megkapóan szépek és ízlésesek. rövidebb, mint máshol a nyugaton, iskolai felszereléseink sokkal egyszerűbbek, mégis immár sokszor elviselhetetlen teherként nehezedik mindez községeinkre. És hány helyen nincs iskola, ahol kellene lenni; mily megdöbbentő és megszégyenítő az iskolába nem járók száma, menynyi teendő vár reánk, katholikusokra e téren, amire igy szervezetlenül, amint vagyunk, teljesen tehetetleneknek érezzük magunkat. Pedig az erőforrás megvan hozzá, csak alkalmazni kell azt a transzmissziót, mely a jelenleg a világűrben elvesző energiát működésbe hozza. S erre kell nekünk az autonómia. Az energetika nagy mestere, a hires Oszwald tanár, nemrégiben a modern szociális élet problémájáról egy könyvet irt, melynek ezt a cimet adta: »Die Forderung des Tages« s a könyv előszavában meg is mondja: hogy neki az eszmét ehhez a címhez Goethének egy axiómája adta, mely igy hangzik: »Was aber ist deine Pflicht? die Forderung des Tages«. Igen, amit a jelen kiván tőlünk, azt tenni első sorban a mi kötelességünk. Nekünk magyar katholikusoknak minden azt kiáltja, hogy első kötelességünk a katholikus autonómia, enélkül jobb jövőre, megizmosodásra, igazi haladásra nem gondolhatunk. Ha Simor primás több, mint negyven cv előtt, kimondotta azt egy monumentális beszédében: »Azon benső meggyőződésben vagyok, hogy hazánkban a politikai és felekezeti viszonyoknál fogva autonómikus szervezkedésünk szükségessé vált és hogy a szervezett autonómia hazánknak igen becses intézményét, a közszabadság szimbólumát és biztositékát, a társadalmi béke és szellemi haladás egyik igen lényeges tényezőjét fogja kifejezni« akkor mi ma ennek a szükségességnek a sürgősségét nem tudjuk eléggé hangsúlyozni s ezen a kongresszuson is hangosan követeljük, hogy legyen meg mielőbb a katholikus autonómia. (Lelkes éljenzés). (Végé). Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 13-án, d. ii. 3 órakor tartotta közgyűlését Mészáros Károly polgármester elnöklete mellett. A mult ülés jegyzőkönyvét, mivel kifogás nem merült fel, hitelesnek ismerte el a közgyűlés. A jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Steiner József dr., Lőwy László dr., Kovács Sándor és Pados József képviselőket kérte fel az elnök. A Borsó József érdekében megindított és befejezett peres ügyben felmerült 61 kor. 50 fiilér perköltséget a képviselőtestület a gyámi tartalékalapból utalványozta ki. Megalakította a vízügyi bizottságot a polgármester elnöklete mellett. Megengedte a képviselőtestület Molnár Imre dr. pápai lakosnak, hogy a Jókai-utca 17. sz. háza és az aszfaltjárda között levő területet vasráccsal keríthesse el. Elutasította a közgyűlés a mismajsai r. kath. kör kérvényét, amelyben a nevezett kör házépítés céljaira pénzsegélyért folyamodott a városhoz. Hosszabb vitát provokált több városi hivatalnoknak abbeli kérelme, hogy a belügyminisztertől rendeletileg megállapított fizetési osztályokat a képviselőtestület változtassa meg és a fizetési különbözet az államsegély arányában a mult évre, a mult évi pénztári maradvány terhére utaltassék ki. E tárgynál különösen ki kell emelnünk Keresztes Gyula, Varga Rezső és Kőrös Endre dr. pártoló felszólalásait. Különösen Keresztes Gyula kelt védelmére a kisebbfizetésü hivatalnokoknak. Ezek érzik legjobban a megélhetés nehézségeit és mégis ők maradnak ki a fizetésj a vitásból. Módjában áll most a közgyűlésnek ebbeli mulasztását helyrepótolni. Végül is 55 szavazattal 4 ellenében teljesítette a közgyűlés a hivatalnokok kérelmét. Ugy szintén megadták a napidijasok részére is az 1910. évre a 100—100 kor. segélyt, azzal a kikötéssel, hogy az előlegjük ebből a 100 koronából levonandó egyszerre. (Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne, mondják a napidijasok). Tudomásul vette a képviselőtestület a törvényhatóság jóváhagyását az alsóvárosi ovodára vonatkozólag. Egyben az ovoda céljaira megveendő helyiséget egy újabb 30 napos közgyűlés napirendjére tűzi ki. A Batthyány- és Zrinyi-utcák között nyitott új utcánál fennmaradt üres telekből 40 négvzetölet Halász Mihálynak, 60 négyzetölet Perepatics Zoltánnak adtak el, négyszögölenként 30 koronáért. A pápai ker. munkásbiztositó pénztár részére a városi alkalmazottak biztosítási dija fejében 699 kor. 2 fillért utalt ki a közgyűlés. A király 80-ik születésnapja emlékeül az 1910. évet nyugdíjazás esetén kétszeresen, vagyis két évnek számitja a képviselőtestület a már akkor alkalmazásban levő v. tisztviselőknek. A népszámláló biztosok fizetését is kiutalta a__közgyülés, még pedig a mult évi pénztári maradvány terhére. Néhány illetőségi ügv elintézése után véget ért az ülés. o A boszorkányok és boszorkánypörök. Irta: Takács Gedeon. (Folytatás). Nálunk Magyarországon e nagy eltévelyedés nem talál ily szigorít birákra, nem is követelt oly sok áldozatot, mint pl. Angol-, Francia-, Németországban, vagy Svájcban. Pl. Wallis kantonban (Svájc) 1428 29-ben 200 boszorkányt égettek cl, Brianyon városban (Dauphiné) 17 év alatt 57 férfit és 110 asszonyt vádoltak boszorkánysággal; aki meg nem tudott szökni, az életével fizetett; Quedlinburgban 1589-ben egyetlen egy nap alatt 133 boszorkányt égettek cl. Magyarországon az 1565—1728-ig terjedő időközben 430 egyént vádoltak boszorkánysággal, de nem minden pör végződött halálos ítélettel. Egyébként maguk a vádak sem voltak oly vadak, mint a nyugati államokban. A tortúrát, — kínzást nem alkalmazták oly