Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-02-19 / 8. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911* február 19. 8. szám. PAPA ES VI Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Kathoíikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár; Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: .4 Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stem Ernő könyvnyomdája. Zenei életünk. — Irta: Szentgyörgyi Sándor. Nem a már lefolyt, hanem a még csak ezután következő hangversenyhez akar ez a néhány sor az előzene lenni. Hogy emellett általánosságban kiterjeszkedem városunk zenei életére, az a&ban a .szoros ^kapcsolatban nyeri magyarázatát, amely a nyüzsgő élet és a zenekultura, vagy, ha úgy tetszik a zenei élet és a hangverseny között van. Az emberi léleknek legeszményibb vágyait és hajlamait a szép utáni természetes és örök törekvés köti le. Igen ám, csakhogy a szép igen tágfogalom. Különösen a zenében oly óriási mértékben tévedhet az ember, mikor a szépet keresi, mint sehol másutt. Mert akadhat ember, ki tán nemzeti felbuzdulásból valami gyenge, zeneileg értéktelen szerzeményt, mondjuk egy magyar népdalt szépnek talál, ellenben zeneművészeti dolgokban jártas ember nem becsüli egy hajítófára. Viszont oly szerzemények, mint Beethoven, vagv, hogy magyart emlitsek, Goldmark klasszikus művei, melyeknek abszolút értékük van, a laikus szemében, ha ugy tetszik, fülében semmit sem érnek. Üresnek talál a zenéhez nem "értő ember olv munkát, mely • csak úgy duzzad a belső értékek nagy halmazától ; élvezhetetlennek mond oly szerzeményt, mely tulajdonképen felséges. o Csakhogy a művészeti reneszánsz korát éljük. A művészi reneszánsz kortörténeti szükséglet. Az esztekikusok már rég eldöntötték, hogy a zenekultúrának tevőleges és döntő szerepe van ebben az új művészi reneszánszban. A zene nyelve a legközvetlenebb, direkte hat az érzelmi világra, kedélyre és azért a művészetek társaságában örökre olyan fényező marad, melyet nem lehet, de nem is szabad kicsinyelni. Szükségünk van tehát arra, hogy zenei dolgokban felül tudjunk emelkedni a nemzeti, vagy hazafias érzelmeken és abszolutbecsü művekben akkor is tudjunk szépet felfedezni, ha az egy cseppet sem magyar. Egy Beethoven hangverseny, vagy Goldmarkötös, ha egy óráig tart is előadása, legyen kedves zene. Természetesen ehhez szokni kell. Szoktatni kell, nevelni kell a publikumot. Tanítani, magyarázni, ismertetni. Ezt óhajtja az a zenetársaság Pápán, amely a klasszikus zene kultiválására alakult. A társaság kicsin)', tagja nem sok van. Ambició azonban annál több. A hölgyek közül Gerstl Leóné és Kiss Vilma, a férfiak sorából a két Gáthy és Kis József s végül csekélységem. Ezek hatan képezik a társaságot, melv a mult évben három estélyt adott klasszikus művekből. Chopin, Schumann és Mendelssohn voltak a tavaliak, Beethoven és Goldmark lesznek az ideiek. Beethoven c-moll hangversenye és Goldmark zongoraötöse. Az előbbi két zongorán, utóbbi vonósnégyessel és zongorán lesz bemutatva. Kiegészíti a műsort Sándor Erzsi budapesti operaénekesnő néhány énekszáma. Ez a hangverseny március 11.-re van tervezve. TÁRCA. Két estély. (*) Bocsánatkéréssel kezdem. Jól tudom, hogy a mi kedves hölgyolvasóink sokkal szivesebben látnának ebben a rovatban valami ügyesen megirt, vonzó tárgyú, hangulatos elbeszélést. Hiszen az igazi, gyengéd női lélek maga a legszebb költemény. A megtestesült líra. Nem csoda hát, ha irtózik a száraz kritikától s az élet mostohaságai, bántó ellentétei közül oly világba menekül, melyet örökös verőfény ragyog körül. A novellák, az álmok bűbájos világába... De — szükség törvényt bont! Szentgyörgyi karnagy úr vezércikke, Giesswein prelátus hatalmas beszéde, Takács barátom boszorkányai és a városi közgyűlés teljesen lefoglalják a cikkeknek szánt helyet. így tehát leküzdhetetlen techniai nehézségek kergetnek ide, a vonal alá, ahol pedig valamikor meglehetősen otthonosan éreztem magamat. Régen volt, nagyon régen... Két estélyről kell beszámolnom. Az egyik nálunk játszódott le, a tornateremben, a másik a zárdában. Kedves, hangulatos volt mindegyik; igazán kár, hogy csak halvány, elmosódó képet festhetek róluk. I. A Kath. Kör IV. felolvasó-estélye. Élvezetes, tanulságos est volt. Kötve hiszem, hogy akadt volna, aki megbánta, hogy eljött. Pedig ugyancsak sokan voltak. Köztük olyanok is, akiket máskor — nem szemrehányásképen mondom — nem igen látunk a Kath. Körben. Csak örülni tudunk, hogy odavonzotta őket Martonfalvay Elekkiváló egyénisége. Kath. közéletünknek régtől fogva legtiszteltebb, legképzettebb, vezérszerepre leginkább hivatott tényezője Martonfalvay Elek. Puritán becsületessége, elveihez való tántoríthatatlan ragaszkodása, melegen érző szive, férfias jelleme, megalkuvást nem ismerő egyenessége, tiszteltté tették nevét azok körében is, akik egyébként hidegen, sőt talán ellenséges szemmel nézik a városunkban mindig nagyobb erővel fellépő kath. mozgalmakat. Kedvezőtlen egészségi állapota — a kath. ügy nagy kárára -— visszatartja ugyan a nagyobbarányú, nyilvános szerepléstől, de irányító, lelkesítő, ha kell: békítő szellemét mindenütt megtaláljuk, ahol fontos kath. érdekek szükségessé teszik, hogy ő is sorompóba lépjen. Jól tudom, hogy ez a néhány sor is bántani fogja szerénységét, de viszont nekem is jól esik, hogy egyszer az életben szivem szerint beszélhetek az én jóságos Mesteremről. Vasárnapi felolvasása minden tekintetben megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. ! Finom irónia, jóizű humor, előkelő, vonzó stilus, gazdag tartalom, a tárgy preciz kifej! tése: ime, ezek voltak azok a tényezők, melyek előadását nemcsak tanulságossá, I hanem élvezetessé is tették. A házasságról 1 beszélt, melyet egy kis iskolás gyermek igy ' határozott meg: »A házasság Isten rendelé! séből szörnyű eset«. Egy agglegény keserű ; reflexióit vetette papirra, ám a végén oly s