Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-02-05 / 6. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. február 5. 6. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50^. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Mire kell nekünk a kath. autonomia? Giesswein Sándor előadása a X. kath. nagyg-yülésen. A francia katholikusok egyik kiváló vezéralakja, Albert de Mun gróf, nemrégiben Colippe abbé könyvéhez irt bevezető levelében ezeket mondja: »Azokkal a nehéz problémákkal szemben, melyeket a különféle bölcseleti rendszerek és a szociális bonyodalmak a katholikus világfelfogás elé kitűznek, mi az evangélium bölcseletében, az egyházatyák tanításában, a pápák és zsinatok határozatában keressük az utmutató fonalat. Szent Anzelm, midőn a metafizika nagy kérdéseinek kutatásához hozzáfogott, hogy a hit világítása mellett azok mélységeibe beláthasson, művének homlokára ezeket a szép szavakat irta: »Fidesquaerens intellectum«, (a megértést kereső hit), mi is igy szól de Mun gróf — a mi munkálkodásunk bevezetésére a bec-i szerzetes mottóját akarjuk alkalmazni; nekünk is tanulmányainkhoz az alapot és inspirációt a hit adja meg, az a tökéletes és szilárd hit, mely keres, mely türelemmel és jó szándékkal keres, az a hit, amely a megértést keresi. Igy alakult ki lelkünkben és szivünkben <a keresztény szociális tudomány. Mi sohasem akartunk ujitók lenni, amivel minket akárhányszor vádoltak, mi a katholikus hagyománynak vagyunk tanítványai, de az az egy igaz, hogy mi tőle kívánjuk a jövőre való előkészületet. Egyike a mi Íróinknak, aki talán legjobban ismeri azt a mozgalmat, melyben résztvettünk, a mi munkálkodásunkat, Michelet szavaira hivatkozva, a méhek munkájával hasonlíthatja öszsze: >A méh tudniillik első sorban a kibuvófélben levő báb számára készíti elő a táplálékot; tegyünk hasonlóképen, gyűjtsük a táplálékot a születendő világ számára és rakjuk le bölcsője mellé«. S tényleg minden fejlődésképes szervezetben megvan az a törekvés, melyet L. Ward: projected efíiciencynek, a jövőre való tekintésnek nevez. Ahol ez nincs, ahol az apres nous le déluge jelszava lett az uralkodó, ott beállott a szociális bomlás és marazmus. S ez a jövőre való tekintet a magyar katholicizmusra való vonatkozásában egy szóban nyer kifejezést, a katholikusok autonómiájában. Itt is azt mondom, mit de Mund gróf mond, nem ujitók akarunk lenni, de a mult h a gyom á ny a i b an foglalt energiát a jövő számára akarjuk működésbe hozni. Az egyház egész életére áll az, amit Krisztus mondott, non veni solvere, sed adimplere. Nem a meglevőket fölbontani az egyház feladata, hanem betetőzni, befejezéshez vinni, tökéletesíteni. S ebben a törekvésben az örök egyház, a hitében és erkölcstanában, isteni szervezetében változhatatlan egyház az idők változó stílusának kénytelen hódolni. A mai kor ugyan ezidoszerint még határozott stilust nélkülöz, mit egy vajúdó kór, átmeneti időszak, melynek, mint az újszülöttnek, még hiányzanak határozott vonásai. Most vannak csak kialakuló félben. Hiába keressük modern városainkban, művészetünkben azt az egységet és harmóniát, amelyet pl. a gótikában találunk. S itt nem értek egy-egy dómot, amely a mult buzgalmának és munkájának emlékeül reánk maradt. Azok a dómok ma sokszor mint idegenek állanak a hozzájuk nem illő környezetben, Gothic is a spirit — not science, mondja John Ruskin. Azok a dómok valamikor szerves összefüggésben állottak a környezettel és a világ egész gondolkodáTARCA. Fiamnak I Irta: f Dr. Nyikora József. Mint bölcsöbeli gyermek Maradtam el árván, S a természet tanított Járni magam lábán. Döcögös is, sikos is Volt idáig utam; De el nem estem rajta, Meg sem is botoltam. Oh, drága kis csemetém! Ha te is ugy járnál, Hogy apád már nem élne Szárnypróbáiásodnál: Olvasd ezt akkor, — s nem fogsz Esni oly hibába, Melyért majd fájó könyüt Ontanál hiába. Légy istenfélő! Szeresd A jót, s a bünt kerüld; Boldogságot Istentől Várj, s meglásd, ő küld. fc rr. ir A »Erény« e szó legyen csak Legfőbb büszkeséged, S ha erényes vagy, a bün Nem csábit el téged. Tanulj szorgalmasan; a Tudás oly drága kincs, Mit el nem tékozolhatsz, Melynek párja nincs. Csak magasba ne vágyj ! ott Megfagy ifjú lelked; De alant se röpülj, mert Magad beszennyezed. Válaszd a közép utat! A kisebb dicsőség Állandóbb. Állhatatos, De ingatag ne légy! Hit, meggyőződés legyen Tetteid rugója, Csalódástól szivedet Csak e kettő óvja. Keresd az igazságot! Ámítók szavára — Bár hízelgők — ne hallgass! Hasonlíts apádra. . Oh, ha olyan volnál! vagy Nálam még különtfc; js .... Lakjam eget vagy poklot, Büszke leszek ott is! A szomolányi kisértet. — Irta: Kincs István. — (Folytatás). Hideg januári éjjel volt. A szél sivított, hogy megborzongott a becsületes embernek a háta tőle. Szitálta a havat, csonttá fagyasztotta a földet. Kutyát sem kellett volna kiverni a házból, hanem Bodajki Lőrinc nem tágított. Hatvan esztendejének dacára ugy járt a kapu előtt föl-alá, vont puskájával, mint a strázsa a kaszárnya faköpönyegje előtt. S lám egy lélek kevés, de annyi sem mutatta magát. Már szidni kezdte annak a gazember bakternak hazug teremtését, mikor az éjjeli őr másnap azzal a kérdéssel rontott rá: — Hát látta? — Kit ? Mit ? — kérdé Bodajki Lőrinc dühösen.