Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-29 / 44. szám

1911 október 29. PAPA ÉS VIDÉKE. A héten csak a rendezésben voltak nem egyszer vaskos hibák, amelyek bizony nagyon is az előadások rovására mentek. A botrányosan hosszú szünetek szintén nem akaróznak megrövidülni. A hét folyamán előadott darabok a következők: Pénteken Jókai és Strausz 3 felvonásos operetteje, a Cigánybáró« került szinre Juhos Margit jutalomjátékául. A közönség meleg ovációban részesítette Juhost, amit ki is érdemelt eddigi szerepléseivel. A címszerepet játszotta, de inkább énekével, mint játékával aratott nagy sikert. Pataky Vilma (Saffi cigányleány) játékával ez este felülmulta önmagát. A közönség kitűnően mulatott Szalkay Lajos (Zsuppán sertéskereskedő) ügyes mókáin; többször viharosan megtapsolta Boriss Biankát, Miklóssy Margitot, Benest, Zilahyt és Szántót. Szombaton telt ház előtt került szinre Rónay Alice jutalomjátékául Dóczi Lajos 5 felvonásos vígjátéka, az »Utolsó szerelem«. Kitüntető tapsokban, virágcsokrokban nem volt hiány. Rónay Alice (apród) vonzó jelenség, kedves, bájos és keresetlen beszédű. Csak azt sajnáljuk, hogy -— noha ő volt a jutalom játékos - - jó néhány felvonáson keresztül nem láttuk a szinpadon. Egyébként az est legnagyobb sikere Déry és Harmos Ilona nevéhez fűződik; ez utóbbi a szenvedélyes, szerelmes olasz leányt ritka hűséggel alakította. Ha komolyan foglalkozik szerepeivel, rövid idő múlva társulatunk legértékesebb erői közé számíthatjuk. Xagyon jó volt Huzella, Benes, Kovács, Zilahy és Érckövi. Vasárnap délután telt ház előtt adták a Falu rosszá<-t, Tóth Ede örökké szép népszínművét, nagyon jó előadásban, este pedig az »Árendás zsidó« c. népszínművet újították fel a múltkorihoz hasonló sikerrel. Hétfőn Fekete Irén jutalomjátékául Gárdonyi Géza »Annuska« c. 3 felvonásos vígjátéka került szinre botrányos rendezés mellett. A legnagyobb sikereket Fekete Irén, Rónay Alice és Boriss Bianka aratták. A közönség egyedül csak őket akarta hallani. Ötletekben és jókedvben nagyon gazdag volt Kovács és Szántó, bár egy kissé túloztak; különösen Szántó szerepén a ceruza sokat segíthetett volna. Káldor szeretetreméltó léhaságával vált rokonszenvessé, jó volt még Déry, Zilahy, Alapi és Miklóssy. Kedden majd üres ház előtt a Bőregér« c. operettet újították fel. Szerdán délután ifjúsági előadásul a »Bolond«, este pedig Zilahy János jutalomjátékául »Monna Vanna c. 3 felvonásos dráma került szinre. Nem ér semmit a mi színpadunkon. Nincs meg hozzá az a keret, amely ennek a darabnak az értékét nagyobbrészt megadja. Igv azután nem keltett nagy hatást sem Zilahy szépen átgondolt, kitűnően megjátszott Zsoldos kapitánya, sem Huzella Irén »Monna Vanná«-ja, sem Kovács Guidója, aki különben ez estén nem volt a hangjánál. Alapi teljes erejével igyekezett a darab sikerét biztosítani. Rózsahegyi Torello hadnagy szerepét elég elfogadhatóan adta és az a véleményünk, hogy ügyes vezetés mellett értékes erőt nyerhetnénk benne. Csütörtökön sziniévadunk második leg.botrányosabb darabját adták elő: »Theodor és Társát«. Salgó Ernő fordította csak azért, hogy arculcsapja vele a morált, a jó izlést, hozva a színpadra válogatott pikantériákat, melyektől elfordult minden jó ízléssel biró egyén. Ehhez az esthez semmi köze sem volt a művészetnek és a kulturmunkának. Végtelenül elszomorító jelenség, hogy a direktor a már-már tiszta levegőjű színházat Theodor és Társával megfertőztette. A szereplők ugyan kitettek magukért, különösen Huzella, Fekete, Rónay, Harmos, Zilahy, Déry, Alapi és Szántó, de a közönség mégis rosszul érezte mao-át. Káldor azonban ö o azt a nevetséges virágesőt sem érdemelte, melyet valamelyik imádója rendezett neki. Az igazgató megtilthatná az eféle Ízléstelenségeket, amint eltiltotta azt Borissnál. Pénteken »Az elnémult harangok -at adták Kovács Lajos jutalomjátékaképen. Igazán sajnáljuk, hogy ennek az ambiciózus, ; kitűnő színésznek jutalomjátékán a szinház szinte kongott az ürességtől. Sajnáljuk, de I nem csodáljuk. Hiszen már két izben (délután ; is), játszották ezt a színművet, tehát tisztában lehettek azzal, hogy nem vonz nagyobb közönséget. Az üres ház tehát nem Kovács; nak szólt; hiszen az ő határozott, kiforrott művészi tehetségének mindenki elismeréssel adózik, hanem szólt a jutalomjátékul ki• tűzött darab ügyetlen megválasztásának ! Szinházi heti műsor. Hétfőn: »Zsidó honvéd« (Szántó Jenő és Nváray Rezső j jutalomjátéka.) Kedden: »Plit és haza« (újj donság.) Szerdán : délután : »Molnár és gyermeke«, este: »Hit és haza«. Csütörtökön: »Táncos huszárok«. Pénteken: »Vasgyáros» (Huzella Irén jutalom játéka.) Szombaton: «Kis gróf« operette. S = Kitüntetett juhász és kitüntetett tanító. rEncz János juhászt, aki a veszprémi káptalan kispéceli uradalmában negyven esztendőn át szolgált odaadó hűséggel és becsületességgel, a földművelésügyi : miniszter elismerj.? oklevéllel és ioo K pénzjutalommal tüntette ki.« H. I. b . .. i tanítót a magyarosítás terén elért szép sikereiért / darab 20 tette. IIa az ember családot alapít, nagyon nehéz az élet. Most a saját szemeivel győződhetik meg, Bendegúz bácsi, hogy milyen szerényen, mondhatnám: nyomorúságosan élünk. Mi az uram fizetése ebben a rettenetes drágaságban? Nézze meg ezt a szobát. Maga tudja, hogy mindig jó Ízlésem volt, de mondhatom, nem futja arra, hogy ezt az izlést csak részben is kifejtsem magam körül. A lakbér, élelmezés, elkerülhetetlen, bár a legelemibb szükségletekre szorítkozó ruházkodás, teljesen felemészt mindent anynyira, hogy ha véletlen kiadások válnak kötelezővé, nem találunk fedezetet. Áldja meg az Isten magát, édes, jó Bendegúz bácsi, hogy mindig segített rajtunk. Mit is csinálnánk, ha maga nem lenne a mi oltalmazónk. Ne ... ne szóljon . . . tudom, mit akar mondani. De én ... én, Barna Bcnedekné (könyezik) szintén tudom, mivel tartozunk... Van-e szivarod, Benedek? Vagy talán inkább ebéd után ? Szegényes a konyhánk, de azért megosztja velünk az ebédet, ügye ? Na, ne is szabódjék. Hé, Kati! Csengess csak, Ibolyka ! Bendegúz (örülve, hogy végre szóhoz juthat): Nem, nem, köszönöm. Semmiesetre sem. Vár egy barátom, azonkívül fontos dolgom is van . .. Barna Benedek (visszaülteti) : Semmi se lehet annyira fontos, hogy miatta meghívásunkat visszautasítsd. Szólj, Ibolyka, te is, talán a te kérésedet inkább teljesíti. Ibolyka (megcirógatja): Edes, kedves, jó Bendegúz bácsi, ne okozzon szomorúságot nekünk. Inkább megígérem, hogy a nyáron mindhárman elmegyünk magához. Ott töltjük apa vakációját. (Tapsol.) Nagyszerű, pompás gondolat. Jó ? Ugye most marad ? Barnáné : tides, okos gyermekem, te ! (Homlokon csókolja.) Ellent tud állni ennek a kis hízelgőnek? Barna Benedek (túlkiabálja a beszélni kivánó Bendeguzt): Nem, csakugyan nem lehet ma Ibolykától semmit se megtagadni. Bendegúz, te jó voltál hozzánk mindig . . . mintha az apám lennél. Megérdemled, hogy elsőbbé tegyelek feleségemnél és Ibolykánál. A családunkat öröm kerülgeti. Nagy szerencse és boldogság. Neked mondom el, Bendegúz bácsi, hogy örömkönyeid összefolyhassanak j az enyéimmel és líogy átérezd, milyen nagy becsben, tiszteletben tartalak. Igenis, Ibolykától ma semmit se lehet megtagadni, mert ez a nap az ő életének legfontosabb, legszebb napja. Ma reggel, amint hivatalba mentem, olcsó, elviselt esernyőm alatt ért utol a szerencse. Találkoztam valakivel, egy csinos, elegáns, jó állású fiatal férfiúval, aki, miután előrebocsátotta, hogy mennyire tetszik neki az én leányom, fontos, bizalmas, magánérdekű beszélgetésre kért fel. Érted-e, Bendegúz, hogy mit jelent ez? Oh, Ibolyka, felvirradt ma rád az örömök hajnala. Barnáné (Kitárja karjait. Sikolt.): És ez igaz . . . igaz ? . . . Barna Benedek (fenséges nyugalommal): Igaz. Barnáné (átöleli a leányt és zokog,): Óh, gyermekem, édes leányom. Elvisznek tőlem, elragadnak karjaimból. Bendegúz (feláll): Nagyon örülök, boldog vagyok . . . boldog ... és gratulálok . . . Barnáné (zokogva esik Bendegúz keblére.): Óh maga drága jó rokon. Magát az Isten rendelte most ide, hogy tanuja legyen ennek az örömnek. Ibolyka, öleld meg Bendegúz bácsit. Ő meg fogja most mutatni, hogy nem hiába helyezted belé mindenkor a reményeidet. Barna Benedek (szorongatja Bendegúz kezét.): Tudom, hogy számithatok rád . . . Bendegúz bácsi (lassan, de kegyetlen biztossággal.): ürülök, hogy Ibolyka jövője ilyenformán rendezve lesz. Annál inkább örülök, mert a körülményeim, sajnos, a