Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-29 / 44. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 október 15. koronás arannyal jutalmazta Veszprém vármegye közigazgatási-bizottsága«. Már egy izben felemeltük tiltakozó szavunkat a vármegye eme megszégyenítő, lealázó eljárásása ellen. Adják a huszárjuknak, ha nincs több pénzük a jutalmazásra, de a vármegye tanítóságát ne állítsák pellengérre. Es főkép ne tegyék nevetség tárgyává a tanítót s munkáját, melyet értékelni a vármegye nem tud, vagy nem akar. A jövőben elvárjuk a kir. tanfelügyelőtől, hogy a tanítók tekintélyének és munkájának lealacsonvítása ellen felemeli szavát, s teljes erejével azon lesz, hog}' azt megakadályozza. Csodáljuk, hogy eddig is nem tette. Hírek. Halottak napján. »Álljunk alázatos hittel a »másvilág« zárt kapui elé. Van ott bensőséges, mély lelki élet; van ott túl egy tisztuló s szenvedő világ is. Szenvedő, szomorkodó világ. Azok a lelkek az örökélet őszében állanak. Ha kevés a napfény, elhervad az élet; szomorú a lélek, ha távol van Istene! Azonban ez a szomorúság szép szomorúság. Hiszen ezek szép lelkek; úgy képzelem őket, mint angyalarcokat lefátyolozva, gyászba borítva. Szép, szomorú arcok! Ez a szomorúság az örök boldogság tornácában ül, szivében hordozza az örök örömnek öntudatát! O mily nemes, szent szomorúság az, mikor a boldogság szomorkodik. E szép, szomorú lelkek egykoron kebledre rejtették arcukat; te bírtad őket csitítani, te egyedül; most is segíts rajtuk! A síron túl a í hit örök világot láttat.« (Prohászka O.: Elmélkedései-ből.) — Küldöttség Pannonhalmán. Pápa város képviselőtestülete tudvalevőleg elhatározta, hogy küldöttség utján mond köszönetet dr. Hajdú Tibor főapátnak a kath. főgimnázium megteremtéseért. A küldöttség Mészáros Károly polgármester vezetése alatt ma délelőtt utazik Győrön át Pannonhalmára. Püspök Urunk névünnepe jövő szombaton lesz. Ez alkalommal az esperesi kerület papságának nevében Ivriszt esperes üdvözli levélileg a Főpásztort s tolmácsolja a papság szerencsekivánatait. A főtemplomban pedig e napon ünnepi mise lesz Kegyelmes Urunk jólétéért, melyen részt vesznek iskoláink növendékei is. i Mindenszentek ünnepén az isten1 tiszteleteket a szokásos időben tartják meg. A főtemplomban 9 órakor lesz három papos nagymise, d. u. 3 órakor pedig vesperás. Eiste 6 órakor gyászkönyörgés lesz a megholt hívekért, mit Káuzli Gyula káplán szentbeszéde előz meg. Halottak napján délelőtt 9 órakor lesz nagy rekviem a megholt hívekért a főtemplomban, melyen megjelennek az összes iskolák növendékei is. A kóruson az állami képző növendékei adnak elő szebbnél-szebb gyászénekeket. Tábori mise. Mindenszentek ünnepén reggel 1

;

28 órakor tábori mise lesz a huszárkaszárnya udvarán, mely alkalommal az újoncok le fogják tenni a szokásos katonai esküt. A misét Czigány Gyula káplán mondja, ki egyúttal szentbeszédet is intéz a katonákhoz az eskü fontosságáról. Választmányi ülés. A Felsővárosi I Kath. Kör rendkívüli látogatott választmányi ülést tartott mult vasárnap Béri Zsigmond, majd Somogyi József elnöklete alatt. A belső ügyek letárgyalása után a kör két érdemes tagját: Szabó István háznagyot és Mészáros Istvánt bízták meg azzal, hogy az egyesületet a budapesti XI. kath. nagygyűlésen képviseljék. — A megyei múzeum gyarapodása. Gyönyörű ajándékkal lepte meg a megyei múzeumot Nesnera Jenő, vízaknai főbányatanácsos. Magyarország, sóbányászati termékeinek teljes sorozatával, szép, ízléses, muzeális példányokkal gazdagította a muzeum értékes anyagát. — Testvéri szeretet. Pápasalamonban f. hó 16-án este hazakísérte Pákozdi Károly atyját, Pákozdi Pál pápasalamoni földmivest a szülői házhoz, s onnan rövid beszélgetés és öccsével való szóváltás után távozni készült. De gyűlölködő öccse, ifj. Pákozdi Pál az öregfejszével oly erővel csapott feje fölé, hogy oltalmára felemelt jobbkarjában a a csont apró darabokra törött. Annál inkább sa In áljuk, hogy a történeti hűség kedvéért ezt is meg kell írnunk, mert a salamoniakról annyi sok jót irtunk s hallottunk már, hogy nem gondoltuk volna, hogy ilyen testvér is lehet ott. Ugy halljuk, a dolognak a veszprémi törvényszéken lesz folytatása. Nagyon helyes; akit a keresztény szeretet nem irányít, hadd tanítsa meg a börtön, kártérítés és büntetés. — Temető szépítés. A város a mult hetekben tisztogattatta a Kálvária temető útjait. Most az utak jó karban vannak, de nem ártana a sírok között alkalmas helyen több keskenyebb utat is vágatni, hogy a sírhalmok jobban megközelíthetők lénnének. Ezekre bizony így mindenszentek körül nagy szükség lenne. körülményeim gyökeres és szomorú átalakuláson mentek át. Előbb mondtam, hogy fából már nem pénzelhetek, de kénytelen vagyok bevallani azt is, hogy egyébből se. Szegény emberré lettem, vénségemre. Tökéletesen szegénnyé. Hogy mi juttatott ennyire, ki iudná megmondani ? igaz, sohase voltam nagy ismerője a pénz értékének. Talán ez okozta. Loptak jobbról-balról; néhány rossz termelő esztendő, az adakozásaim, jó barátaim, — szóval : kiforgattak mindenből. Csodálkoztatok, hogy miért jöttem most, vénségemre, ebbe az ismeretlen, nagy városba. Hát édes gyermekeim, megmondhatom. Protekcióért. Valami állást szeretnék vállalni, akárhol. Nekem nincs sokra szükségem; o 7 kevesebb fizetéssel is megelégszem. Egy régi jó barátom, akit levélben felkértem, tett erre nézve Ígéretet, — azzal akarok most találkozni. Beláthatjátok, hogy ez a csaknem életkérdéssé vált ügy ebben a pillanatban a legfontosabb rám nézve. Nagyon sajnálom, hogy Ibolyka alig számithat most rám. Inkább én kérnélek Benedek: vesd latba befolyásodat és ha az a reményem, amelyet most táplálok, nem sikerülne, légy rajta, hogy megszerezhessem a kenyeremet. (Barnáék elhűlve bámulnak Bendegúz bácsira. Legelőször az asszony tér magához és lefejti karjait a »jó rokon«-ról.) Barnáné (elfulladt hangon): Tréfa, ügye, tréfa az egész ? Barna Benedek (fanyar, erőltetett kacagással) : Nem rossz ! Bendegúz : A tiszta igazságot mondtam. Megyek is már. Hol van fiam, a kalapom ? Barna (egyre növekedő önérzettel): Ugy! Piát igaz? Szinte gyaníthattam volna, amikor itt láttam, ebben a »bűnös városban«, amelyet sohase akart felkeresni. Lám, lám, hát így járnak azok, akik oktalanul szórják a pénzt. Gyönyörű dolog. Bendegúz: Bizony elég baj, — de én nem veszítem el fejemet. Kis darabka hús, egy-két pipa dohány csak akad ezután is. Na, Isten veletek, — majd fellátogatok délután hozzátok. (Elmegy.) Barna Benedek (sötét töprengéssel): Hm. Ennek vége. Mama, mit csinálunk most? Az új bársony ruhátok még nincs kifizetve; én is rendeltem jó meleg bundát . . . Barnáné : Bundát ? Ugy ? (Gúnyosan.) és ki fogja kifizetni ? Talán te a havi husz korona zsebpénzedből ? Rám ne számíts. Bár ebédre kerüljön a nyomorult kis fizetésedből. (Arcára csapja kezeit) Oh — én szerencsétlen! (kitörve.) Hát ezt érdemlem? Büszke lehetsz a te jó rokonodra, — mondhatom, nagyon büszke lehetsz. A nyomorult. Neki elég két pipa dohány — de hát te, hát én, hát a leányod . . . (Zokog.) És én még szétszedtem a lakásunkat, hogy meghassa szivét a szegénységünk . . . Ibolyka (szerényen.): És — én mamusk a? . . . Barnáné (a nyakába borul): Te, te egy áldozat vagy . . . Szegény kis leányom, épen most, amikor boldognak kellene lenned . . . (Magához tér.) Ember, ki az, akiről beszéltél? Barna Benedek (kicsinylően): Csak a Géczi . . . (Barnáné elájul, Ibolyka zokog, Barna Benedek a kabátjáért szalad.) Barnáné (hirtélen felemelkedik): Micsoda? El akarsz szökni? Szó sincs róla L (Csönget.) Mari (bedugja a fejét az ajtón): Tetszik parancsolni ? Barnáné (hadvezéri eréllyel) : Hozza, be az ebédet, azután csináljon itt rendet. Vissza mindent oda, ahol volt. (A leányhoz.) Te pedig hozd elő az új ruháinkat, abban akarom fogadni a kitűnő »jó rokont«. Még komolyan elhinné, hogy rá vagyunk szorulva.. Az ilyen embertől minden kitelik. (Mialatt Kati terít, Barnáné a divánra heverve, olvassa tovább »A zöld krokodil« cimű érdekfeszítő regényt.)