Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-01-29 / 5. szám

1911. januárr 8. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. hogyan szolgál a kinai császár ő Fel­ségének . legmagasabb egészsége. Szóra sem méltatnám mérges, epés kis ki­ruccanását, ha olyasmit nem állítana rólam, ami — az én szerény vélemé­nyem szerint — eró'sen beleütközik az -egyéni tisztességbe. Azt hányja a sze­memre a kis hamis, hogy — ferdítet­tem. Magyarán megmondva: hazudtam. Mert hiszen Antal Gábor beszédében »egyetlen betű sem szól a katholikus vallásról, hanem azok éle kimondottan -és egyedül a »sötét reakció« ellen irányul«. Tisztelt laptársunk kitűnően adja a naivat, csak kissé — esetlenül. Elemi igazság, hogy a katholicizmus és a pápaság olyan szorosan összefüggnek, hogy a kettőt egymás nélkül elkép­zelni sem lehet. Aki tehát a pápát tá­madja, a kathoiicizmust támadja. Hogy Antal Gábor megtámadta-e a pápaságot, vagy nem, arról egyelőre nem vitatkozom. Lássuk előbb szósze­rint a beszéd befejező részét: »Az öt év előtt nagy lelkese­déssel megindított küzdelemnek... maradandó eredménye egyedül a klerikálizmus hatalmának és szarvá­nak tnegnövekedése lett. Szinte cso­dálatos jelenség, hogy amig a tisztán róm. kath. lakossággal biró államok, mint pl. Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Portu­gália egyre tágítják, sőt el is szag­gatják azokat a kötelékeket, ame­lyek őket Rómához fűzték s ezzel a nemzet szellemi szabadsagát eddig lenyűgözve tartották; addig nálunk, ahol a lakosságnak csak fele róm. kath. vallású, mind szo­rosabbra"" fűződik az az összekötte­tés, amelynek révén a római kú­ria egész állami és társadalmi éle­tünkre befolyást gyakorol.« Ebből az idézetből világos, hogy a római kúriával kapcsoLatban beszélt ! Antal Gábor a »sötét reakcióról«. Már pedig, hogy a katholikusoknak mi a teendőjük, azt nem a hajánál fogva (elég tapintatlanul) előráncigált Wlasics Gyula szabja meg, hanem a római pápa. Amikor tehát Antal Gábor a »sötét reakció« már-már dicséret-számba menő vádjával illeti azokat, akik a római pápa utasítása szerint igyekez­nek irányítani a katholikus mozgalma­kat, akkor magát a kathoiicizmust tá­madja meg. Egész nyugodtan bizhatom tehát a józan itéletü közönségre annak a kérdésnek az eldöntését, ki ferdített: a P. H. cikkirója-e, vagy én! Az is igen közönséges, puffogó nagymondás, hogy a »Pápa és Vidéke« minden sora, minden betűje az Alkot­mány visszhangja. Ez a frázis any­j nyira gyerekes, annyira nevetséges, hogy nem érdemes rá válaszolni. De, ha úgy volna, akkor sem szégyenlenők. Inkább indulunk okos emberek után, semhogy — zöldsége­1 ket Írjunk. S ezt igen ajánljuk t. laptársunk figyelmébe. JVlűVeszeti előadás. A Felsővárosi Kath. Kör IV. felolvasó­estélye. (*) A Felsővárosi Kath. Kör mult : vasárnap tartotta negyedik felolvasó­estélyét. A kör tagjai rendkívüli nagy számban je !entek meg s mindvégig fe­j szült figyelemmel hallgatták Boksay Az főzött és mosott neki. Az ápolta, mikor beteg volt. Mert hát Bodajki Lőrinc meg is betegedett. Belebetegedett abba a kísértetes históriába, mit a szomolányi bak­ter neki iöltálalt. , Szegény éjjeli őr vagy félesztendeje csodálkozott azon már, hogy Bodajlci Lő­rinc ki nem hurcolkodik abból a megbabo­názott házból, melyiknek minden péntek éjtszaka olyan titokzatos vendége van. Meg nem tudta állani, hogy végre-valahára Bo­dajkiba ne kössön. — Hát aztán izé, — kezdte a bakter kíváncsian. Mit művelnek kendnél a kisér­tetek ? — Miféle kisértetek? —kérdé Bodajki elcsodálkozva. Erre a kérdésre meg a bakteron volt a sor, hogy elszörnyüködjék. Csak nagyne­hezen tudott szóhoz' jutni. — Hát azok, kik minden péntek este meg önnek, — mondta azután. — Egy lélek sem jön hozzám sem hétfon, sem pinteken. Pedig hát jön, akármi legyek, ha nem jön, — kiáltott föl az őr s látván, hogy Bodajki először tűzbe, másodszor meg dühbe jön, tanácsosabbnak találta elszárm z i kö­szöntés nélkül a helyszínéről. Hanem hát Bodajki Lőrinc bármeny­nyire Tamás volt is ebben a históriában, mindannak dacára mégis szeget ütött a fe­jébe. No hiszen csak az ő portájára tegye be valaki a lábát, az hát nem köszöni meg. Lehet ezerszer kisértet, azért kitekeri a nya­kát, ha mindjárt acéllal is forrasztották oda. A következő pénteken leeresztette a harapós kutyáját a láncról. Derék állat. A legcsekélyebbet vegye észre, hát olyan uga­tást cselekszik meg nyomb: n, hogy megéb­red az egész falu rája. Akit pediglen meg­támad, az nyomban Istennek ajánlhatja lelkét. Élve ki nem szabadul a körmei közül. Az a kutya egAsz éjtszaka kerülgette az udvart. S lam, hogy másnap a baktert megkérdezte a kimértet irányában, az mégis azt mondta, hogy hát megjött az bizony pontosan a maga órájában. Bodajki majdnem elkáromkodta magát. Megkérdezte Böskét, tud-e valamit .előle? De bizony az egy hangot sem tudott. Jut >tt vala i eszébe. No hiszen csak jöj ön az a szellem. Föltette magát); n, hogy töltött puskával strázsalja a bejáratot egész éjtszakán keresztül. Jaj les/, neki, ha meg nt ide mer szemtelenkedni. (Vége köv.) Endrének, a bencés gimnázium rokon­szenves, fiatal világi rajztanárának elő­adását a művészetekről. A művészet fogalmának meghatározása után sorra vette az egyes művészeti ágakat. Nagy melegséggel szólt a költészetről, mely az összes művészetek közt a legna­gyobb. Egyszerre szól a szívhez és az észhez. Petőfi »nemzeti dala« egy egész országot hozott forrongó lázba. Az igazi költői alkotás megnemesíti az olvasó lelkét; szinte észrevétlenül ma­gasabb, tisztább légkörbe emeli. A zene is rendkívüli nagy, nemesítő ha­tással van a lélekre. A festészet terén szedi leginkább áldozatait a hamis, erkölcstelen művészet. A festőművészet a vallással kapcsolatban aratta legszebb és legmaradandóbb diadalait. Kettőt követel meg az igazi festőművészettől: 1. műve ne legyen erkölcstelen, 2. le­gyen a kép természetes színben és a rajta levő alakokban eg} ;aránt. Mara­dandó becsű remekeket alkotott a szob­rászat is. Az építészet a legtudo­mányosabb művészet. Ez is a vallással kapcsolatban alkotta legszebb remekeit. Városunk kimagaslóbb épületeinek rö­vid bírálata után az iparművészetre tért át az előadó. Művészeti szempontból mindig értékesebb a kézi ipar, mint a gyári ipar. A gyári ipar hideg, sablo­nos, a kézi ipar termékeiben benn lük­tet az alkotó lelke. Csak az : a sajnos, hogy az iparosok is rendszerint kész minták után dolgoznak. Nagyon kevés azoknak a száma, akik önálló tervek után indulnak, mert kevés a tanult iparosunk. Az iparművészeti termékek előá'litását megnehezíti az a körülmény is, hogy a szépséget egybe kell kap­csolni a célszerűséggel. Külföldön sok­kal magasabb színvonalon áll az ipar, mint hazánkban. A magyar ipar csak úgy tud föllendülni, ha igazi hivatásos iparosaink lesznek s ha minden magyar ember szent kötelességének tartja, hogy első sorban a magyar ipart támogatia. A vonzóan megirt, erős erkölcsi alapon álló, népies hangú, tanulságos előadást lelkesen megtapsolta a hall­gatóság. Józsa Ferenc, Englert Pisti, Hor­váth Ernő és mások szép szavalatokkal tették változatossá a műsort, Okoii­csánvi József és Varga Ferenc pedig szebbnél-szebb magyar nótákat játszot­tak hegedűn. A szereplőknek a meg­je'enésben akadályozott elnök helyett Kelemen Krizosztom bencés-tanár mon­dott szives, me eg szavakban köszö­netet. Farsangi naptár. Jan. 29. Kath. Legény egye.-ül et bálja (Griff). Febr. 5. A Kath. Kör nagy hangver­senye és bálja (Griff). * _ Febr. 11. . szövőgyári bál (Griff). Febr. 16. Tombola-est a zárdában. . Febr. 19. A Felsővárosi Kath. Kör bálja (a volt Jókai-kör helyiség- ).

Next

/
Thumbnails
Contents