Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-01-29 / 5. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911. január 8". A boszorkányok és boszorkánypörök. Irta: Takács Gedeon. (Folytatás). Lássuk most, kik voltak boszorkák, vagy kik voltak ennek hitében ? Főként asszonyok, elsősorban idősebbek és szegényebbek, de találunk köztük fiatalt is és igen előkelőt is. Pl. Bethlen Gábor feleségének, Károlyi Zsuzsannának betegségét az egyik legelőkelőbb erdélyi család tagjának, Báthory Anna boszorkánykodásának tulajdonították. (M. bosz. p. okltr. 89—90. 11.) Találkozunk férfi boszorkányokkal is, ilyen pl. Faust dr. a mesében; Portörő Jánosról és Tarthy Györgyről pedig hiteles oklevelek is szólaltak. (U. o. 90. 91. 11.) Külföldön majdnem annyira tartották a férfi boszorkányok számát, mint a nőkét, de ezeknek az ördög szép leány alakjában jelent meg. (Cantu C. XII. K. XV. korsz. 1229. s k. 11.) Magyarországon, ahol a boszorkányokban való hit mégsem volt annyira elterjedve, mint nyugaton, Svájcban, Francia-, AngolNémetországban, Flandriában, nem is öltött oly rémes képet, nem is hallunk oly hátborzongató feljegyzéseket felőlük, — különösen nem találjuk mindig az ördögnek személyes közreműködését a boszorkányok szereplésekor, mint ezeknek hordozóját, oktatóját, állandó kísérőjüket. (L. u. o.) Nálunk a boszorkák szelidebb formában jelennek meg, nem is oly vérszopók, nem is oly kegyetlenek a közhiedelem szerint, mint a nyugatiak. Igazában csak kuruzsló gyógyítók, rontók — akik pénzért, jó szóért gyógyítani akarnak, bántalom vagy mellőztetés esetén ártássai, rontással fenyegetőznek. De nem hallgathatom el azon véleményemet, hogy sokszor csakugyan csak hiában fenyegetőznek, hogy ne mellőzzék őket és igy a boszorkányságnak maguk felől való elhitetésével könnyebben jussanak keresethez (különösen a bábák). Ezekhez sorozhatjuk még a manapság is hírhedt »halottlátó asszonyokat« is. (Novajon, Heves m., Szemerén, Borsod m., Egerszalókon, Dormándon, Heves m. állítólag mostanság is vannak ilyenek. L. Ethnographia 1910. 291—94. 11.) Hozzájuk számitom a ráolvasókat is, akik bűbájos szavakkal akarnak állatot, embert gyógyitani vagy rontani; ezek közé sorolom az u. n. tévőket, teeményeseket (Zalam.) is, akik különösen szerelmi varázslattal, vagy rontással hitegetik együgyü, mondhatnók buta, hiszékeny embertársaikat. Megemlítek néhány ily u. n. téteményt! Ha a legény lánynézőbe megy, — tartják a zalaiak, vigyen a kezében nyitott lakatot; mikor a szobában meglátja szive választottját, kabátja alatt hirtelen csukja be a lakatot, a leány nem tud ellent mondani a megkérésnek. — Ha a legény vagy a leány egy almában 9 magvat talál, dobja alkalomadtán e 9 magvat szive választottja után, biztosan az övé lesz. (Ethnographia 1907. 34. 35. 1.) A boszorkánysághoz számithatjuk a halottidézést is; ez sem a mi századunk találmánya, meg volt ez már régen is. Szamosközy István feljegyzi pl., hogy Báthory Zsigmond korában valaki azt hirdette, hogy a gyulafehérvári templomban Hunyadi János szellemét idézte meg. (Szamosközy: II. 14. 1.) Az látszik mindebből, hogy minden kornak meg van a maga felfogásának megfelelő lelki eltévelyedése, minden kornak meg vannak a maga spiritisztái, vagy boszorkányai, hiszen egyre megy, bárhogy nevezzük is őket; mondhatnók azt is, hogy az egyik városi, a másik falusi spiritiszta, csak az egyik lélekidézőnek, a másik halottnézőnek mondja magát. Miből tanulták a mesterségüket? Külföldön egész könyvtárra való mágikus munka volt forgalomban (V. ö. Cantu idézett helyét.), de volt boszorkány nálunk is, pl. 1852-ben Kassai Borbála, aki Zöld Ambrusné vallomása szerint eldicsekedett, hogy van ördöngös könyve: ugyanerről az aszszonyról Darőtzi Bálintné azt vallotta, hogy van kincsásó könyve is. (M. b. p. okltr. 24—25 11.) Aki azután vagy könyvből, vagy más boszorkánytól megtanulta a mesterséget, sok : minden nagy dolgot tudott mivelni. Pl. í szitán tudtak hajózni, akár a tengeren is, mégpedig pl. farkatlan patkány alakjában. (Schakespeare: Macbeth. 1. felv.) Edingburgban 1591-ben egy hires boszorkányt azért j j égettek el, mert állítólag szitán járt a ten- j geren. (Machbeth, Péterfi J. kiad. 9. 1.) Ken| dőcsücskébe kötve vihart, szelet árultak (U. 0.) Kőhalmon 1639-ben Metzburger Mártonnét azzal vádolták, hogy más termését a ! saját csűrébe csalta varázslással (M. b. p. j okltr. 104. 1.) 1615-ben egy leányka eldi- | : csekedett atyja előtt, hogy anyjától megtanulta a boszorkányságot, tud is jégesőt csinálni, csinált is, de a jég csak az atyja szőlejét verte el. (U. o. 88. 1.), Botzi Kláráról 1565-ben azt vallották, hogy ért a sze: relem varázslásához, a vetések rontásához is és hogy ő maga vallotta, hogy neki a mezőn maguk a füvek, virágok megmondják, mily betegség ellen, vagy mily varázslatra lehet belőlük orvosságot készíteni. (U. o. 1—6. és 45. 1.) Legismertebb praktikájuk a tehenek | rontása (U. o. 16. stb. 11.) 1584-ben Kolozsj várott azt vallották egy asszonyról, hogy meg Tudja fejni az öreg disznót is. (U. o. 50. 1.) Állítólag az emberekre is tudtak hatni nemcsak bűvös itallal, melytől a szivben »mindjárt ifjú kedv kél« (Faust), hanem mindenféle betegséggel. Igy a sorvadást is boszorkány praktikának tulajdonítják (Machbeth, Péterfi kiad. 9. 1.); fenyegetőztek, hogy meddővé tudják tenni az asszonyokat; Hersel Mártonnét állítólag eszelőssé tették, s baja csak a boszorkány házában nem vett rajta erőt (M. b. p. okltr. 32.); a szemre hályogot varázsoltak (U. o. 40.), orbáncot az arcra (U. o.) Cifrább ezeknél pl. ez a vallomás: Fekete Katóról saját veje, Erdélyi Gáspár azt vallotta, hogy az ő kezét anyósa, aki boszorkány, megkötötte és igy feleségét soha meg nem verheti. (U. o. 19. 1.) Ugyanezen Fekete Kató azzal dicsekedett, llogy tud ő olyan praktikát, hogyha 10 lánya volna is, egyszerre mind a 10-nek volna kérője (U. o.) — Igazán sajnálom, hogy Fekete Katónak ezt a praktikáját az oklevelek meg nem örökítették, igen szívesen elárulnám minden kíváncsinak. (Folyt, köv.) JVIü vészhangverseny. A Perutzgyári alkalmazottak Önképzőköre f. hó 22-én jótékonycélu művészhangversenyt rendezett a Griff-szálló nagytermében, amely ez alkalommal zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel. A fővárosi művészek közül közreműködtek: Herzl Miksa, Steiner Hugó, városunk szülötte, Schultz Gyula és Danzinger Antal zenetanárok, a m. kir. operaház zenekarának tagjai, akik együttesen előadták Mendelssohn: D-dur és Schubert: A-moll vonós négyesét. A közönség elragadtatással hallgatta preciz, hajszálig pontos játékukat. Összjátékuk oly tökéletes volt, hogy szinte hihetetlennek tűnt föl, hogy a négy hangszert külön-külön kezelik. Ilyenk or látni, mily csudás, elbájoló hangokat lehet a hegedű egyszerű, száraz fájából kicsalni, ha hozzáértő emberek veszik a kezükbe. A gyönyörű hangok varázsa alól nem tud, de nem is akar szabadulni a hallgatóság. A négy művész nincs rászorulva a mi birálgatásunkra, részünkről csak hálás köszönetünket fejezzük ki azért a nem mindennapi élvezetért, melyet művészi játékukkal nyújtottak. A megjelent nagy számú közönség hosszasan éc lelkesen tapsolta még játék közben is a művészeket, akiknek szemmel láthatólag jól esett a közönség meleg és igaz óvációja. Hatalmas tapsot és éljent kapott Steiner Hugó külön is, aki Gerstl Leóné remek zongora kísérete mellett magas művészi nívón játszotta el Svendsen: Romance, Rubinstein:- Prephiera és Hubay: 2. csárdajelenetét, amelyek közül különösen ez utóbbi aratott nagy tetszést, bár az előbbi két darabot is művészi tökéletességgel adta elő. De mégis volt valami Steiner hegedűjében^ amikor a magyar motívumokban bővelkedő csárdajelenetet játszotta. Ugy látszik, Steiner inkább ezen a téren éri el művészetének zenitjét, mint a klasszikus daraboknál. Nem is engedte le a közönség a pódiumról, hanem mindaddig zúgott a taps, míg ráadást oem kapott, amit Steiner Hugó szívesen is adott szülővárosa lelkes közönségének. Nem kisebb hatást ért el Schultz Gyula, aki Goltermann:' Gavottját adta elő. Meg kell még említenünk az önképzőkör férfi-dalárdáját, amely igen szépen adott elő két dalt és méltán rászolgált a közönség tapsára. Erkölcsi nívóját pedig emelte, hogy Gerstl Leó igazgató együtt énekelt gyára munkásaival. Ritka az ilyen esett, azért is méltó a dicséretre és megörökítésre, pedig ez igy volna helyes. Gerstl Leó igazgatónak a tekintélyén csorba nem eset, sőt emelkedett mind mások, mind a munkásai előtt. Végül fényesen sikerült élőkép fejezte be a felejthetetlen művész-estélyt, amelyben a gyári alkalmazottak bemutatták a gyári munkát és az önképzőkör működését. * Felülfizetni szívesek voltak: Wallenstein Dánielné 4 K, Sebő Simon 1 K, Kis József ref. esperes 2 K, Krausz & Koréin 5 K, Hercz Béla 3 K, Böröczky Lajos 4 K, N. N. 3.80 K, dr. Kőrös Endre 3 K és' Kovács Ignác vincefő 2 K. A nemes jószivü adakozóknak hálás köszönetet mond az igazgatóság.