Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-08 / 41. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi betilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói köbének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katluolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. JVIit olvasnak Pápán I Megszívlelésül a sajtóvasárnap alkalmával! Az ország többi városában mult vasárnap, Pápán ma tartják a katholikus sajtó-vasárnapot. Ezen a napon minden jóérzésű keresztény ember, vagy mondjuk katholikus, lerója néhány fillér adóját a kath. sajtó céljaira, hogy a leghatalmasabb, de egyúttal legszegényebb „szellemi erőt" támogassa s a krisztusi élet-energiát általa fejlessze. Hogy a katholicizmus a sajtóban nem foglal el súlyának megfelelő' helyet, ez a dolog természetében rejlik. A kath. sajtó apologiára van hivatva, mely sohasem oly kelendő', mint a kritika, s ha kritikával él is, ha támad is, nem szabad a világ fegyvereit használnia. A kath. sajtónak nem szabad a modern kétkulacsos, erkölcstelen s vallástalan sajtó nívójára lesülyednie. A kath. sajtó egyenes, nyilt, bátor harcos, — de nem alamuszi, nem haszonért dolgozó, hazug útonálló. S mivel az emberi természetben van gyökere: hogy a rossz vonz -— az emberiség a rosszat, a hamisat, a kétszínűt, a perverz sorokat keresi a sajtóban is. Gazság kell a szemnek, nem igazság! Nem vérontás a jóért, a szépért — hanem vérrontás az erkölcstelentől, a rúttól! Innen az érzéki vágyakat kielégítő' s haszonra alapított sajtó óriási méretű elterjedése. Sokszor figyelem a katholikus Pápát, mit olvas ? Sokszor kérdeztem, mennyit olvas ? Még többször megfigyeltem, hogyan olvas ?. A felelet e három szóban van: Nem jót, sokat és mohón! Nem szólok most a nagy napilapokról, melyek kő' ott nagv számban találom a kath.-ellenes Pesti Naplót s a kaméleon természetű Budapesti Hírlapot. — Figyelmemet inkább az az -olcsóbb lapokra terjesztettem ki, melyek között az egyház és úr-faló Népszavát 80 példányban, az elkobzásra itélt Napot 80 példányban, a kis piszkos Friss Újságot 500—600 példányban, a katholicizmussal keveset töró'dó' Kis Újságot 800 példányban, a pletyka I s kevésbbé becsületes Az Estet A00— 500 példányban találtam. S ami fájdalom — épen ezek közül legtöbbet a katholikusok vesznek meg s olvasnak el. S hogyan állunk katholikus lapjainkkal ? A lehető' legrosszabbul! Nagy lapunkból, az Alkotmányból elfogy Pápán 10 darab, a krajcáros Uj Lapból 350—400 példány; helyi lapunk, a Pápa és Vidéke szép keresletnek örvend, de 12.000 katholikusnak nagyobb erőt kellene érdekében kifejtenie; a keresztény szociális irányú Igaz Szót a maga 100 példányával teljesen meghagyják azoknak, kik csak kenyérért küzdenek! S ezzel végeztünk! S most figyeljenek m. t. olvasóink! Pápán egy évben elolvasnak összesen 112.000 katholikus lapot — míg az ellenséges érzületü Friss Újságból és Kis Újságból, tehát csak e kettőből elolvasnak 390.000 példányt. Hol van még a Nap 20.000, a Népszava 20.000, Az Est 165.000, a Pesti Napló, a Pesti Hirlap, Budapesti Napló, Világ stb. stb. TÁRCA. A világsajtó legfőbb alkotó elemei. Az egész sajtó-intézmény, mai alakjában, még nagyon is új. A megítéléshez, elbíráláshoz még alig állanak adatok rendelkezésünkre. Szinte hihetetlen — pedig tény — hogy ma, amikor a legaprólékosabb kultúrtörténeti részlettémák tanulmányozására fényes irodalom áll rendelkezésünkre, ma, amikor nincs az a tudomány vagy ismeretág, ipari vagy gazdasági foglalkozás, melynek hetvenhetedik bogáról egész könyvtárakat ne irtak volna már össze — épen a sajtóról, erről a par excellence irás-mesterségről, erről az óriási jelentőségű kulturtényezőről, alig irtak valamit. A sajtóról nagyobb összefoglaló munka még alig jelent meg, története és fiziológiája még érdemlegesen feldolgozva nincsen, a történeti és statisztikai anyag még összegyűjtve nincsen és ha ilyeneket keresünk, úgy kell azokat összeböngészni, mert néhány aktuális röpiraton, 3—4 helyiérdekű monográfián s egy-két hevenyészett kísérleten kivül egyéb alig áll rendelkezésünkre. De hát hogy is legyen. Hiszen olyan fiatal mai értelmében az egész intézmény. Gutenberg találmányától, a nyomtatósajtótól, nagyon messze esik az újság megszületésének időpontja. A XVIII. században fölbukkanik ugyan itt is, ott is (Frankfurtban, Lipcsében, Londonban, Párisban) a kísérlet, de ez még mind csak aféle dadogás. Hiányzanak a legfőbb tárgyi alkatelemek: a folytonosság, a nagy nyilvánosság, a gyorsaság és a szabadság. De hogy is lehetett volna érdemleges sajtóról szó, mikor például a XVII. században egy hírvivő futárnak az utja Velencéből Nürnbergbe 20 napig tartott, Antwerpenből Kölnbe 5 napig, a lovasposta váltott lovakkal Frankfurtból Párisba 6 náp alatt, Hamburgba 5Y

2 nap alatt érkezett. És egy századdal később sem állottak jobban a viszonyok. Igy pl. a hires lissaboni földrengésről, mely arányaiban és borzalmasságában egészen hasonló volt a rettenetes messinai katasztrófához és amely 1755. nov. hó 1-én történt — az első hir Londonba nov. 28-án, Berlinbe dec. 2-ikán, tehát egy teljes hónap múlva érkezett. De még egy újabb fél század múlva se sokkal különb a helyzet. XVI. Lajos kivégzését vagy Napoleon szökését Elba szigetéről csak hetek múlva tudták meg Európa fejedelmei. Ugyebár mindez ma már szinte hihetetlenül hangzik; majdnem úgy, mint a fizika tanítása, mely szerint bár a fény 300.000 km.-nyi utat tesz meg egy másodperc alatt, mégis, ha a hozzánlr legközelebb eső álló csillag elpusztulna, azt csak körülbelül 3 év múlva tudnók meg, a sark-csillag elhunytát pedig pláne csak 32 év múlva. De tulajdonképen nem is kellett volna ilyen messze mennünk példákért, hiszen még 50 évvel ezelőtt 4 napig tartott a hírszolgálat Kölnből