Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-01 / 40. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911« október 22. 43. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi takarékpénztár. Dr. Molnár Imre indítványa. A városi takarékpénztár szervezetének, üzletkörének közelebbi meghatározása az alapszabályok keretébe tartozik. Altalánosságban az üzletkör felöleli mindazokat az egyszerű üzletágakat, amelyek vidéki hitelintézeteinknél ma be vannak vezetve, nevezetesen a személyi hitelkötvény, váltó, zálogkölcsön és betétüzletet. A váltóhitelüzlet ellen kezdetben táplált aggodalmat a tapasztalat eloszlatta; a városi takarékpénztárak fó'forgalmát ma már a váltóhitelüzlet képezi. Az alapszabályoknak olvan rendelkezése, ho5

w az intézet s ' ö-/ adósainak hitelképességét időnként vizsgálat tárgyává teszik és a nagyobb összegű személyes hitelnyújtás bizonyos megszorításokhoz van kötve, az intézetet megvédik a könnyelmű hitelnyújtással okozható megrázkódtatásoktól. A községi jellegű takarékpénztárak életrevalóságának igazolására az alábbi üzleti nyereség-adatokra utalunk: 1910-ben 1. A fiumei városi takarékpénztár nyereménye volt 160.534 K; 2. a nagybányaié 112.122 K; 3. a nagykőrösié 84.911 K; 4. a hajdúböszörményié 73.211 K; 5. az 1904-ben alakult karcagié 47.312 K; 6. a 4000 lakossal biró torontálalmási közs. takarékpénztáré (alakult 1904-ben) 7.352 K; 7. a hasonló nagyságú bégaszentgyörgvié ! 7.388 K; 8. az 1893-ban alakult kis; újszállási takarékpénztáré 38.911 K; 9. az 1900-ban alakult és akkor 3348 lakost számláló tiszaszentimrei takarékpénztáré 17.339 K; 10. a hasonló nagyságú Yégszentmihály községié 3.368 K. A kiskundorozsmai, pinkafői, franzfeldi és föld esi takarékpf izArak üzleti jelentését nem sikerült beszerezni. Annak a számszerű kimutatását, hogy az egyes városok takarékpénztáruk jövödelméből bizonyos időn át mily összegeknek jutottak birtokába, megnehezíti az a körülmény, hogy az egyes takarékpénztárak nem ugyanazon elv szerint járnak el a jövödelem felosztása tekintetében. Halász Sándor min. tanácsos kimutatása mégis némi tájékoztatást nyújt arra nézve, hogy néhány városban a városi terhek könnyítéséhez mennviben járultak hozzá a takarékpénztárak. A Nagybánya városi takarékpénztár 28 év alatt 613.670 koronával szaporította a város jövödelmét. A hajdúböszörményi 1899— 1903-ig, tehát 4 év alatt 140.774 korona nyereségből 46.923 koronát, a nagykőrösi ugyanezen négy év alatt 380.000 korona nyereségből 238.000 koronát juttatott a városi pénztárnak. Ugyancsak Halász Sándor számítása szerint Nagykőrösön a takarékpénztári üzlettől biztosított városi jövödelem folytán kevesebb lett a pótadó: 1899-ben 20'9%-al; 1900-ban 21; 1901-ben 25; 1902-ben 29; 1903-ban 32.5%-al. Pápa város a régi erős iparoscsaládok utódaiban, a hivatásuk magaslatán álló kereskedőkben, más városokhoz viszonyítva, aránylag igen nagynak mondható intellektuális tőkével rendelTÁRCA. A kazárföldről. — Irta: Öveges Kálmán. — (Vége.) Mikor aztán a rossz portékáért koronákra gyülemlett a tartozás, a kazár szorongatni kezdi az adóst, hogy fizessen. De olyankor teszi ezt, amikor tudja, hogy a rutén pénztelen, nem tud fizetni. Ekkor aztán szorítja a hurkot a kazár; kamatokat számít, váltót, kötelezőt irat alá. Szegény adós fölött meghúzták a lélekharangot. El lehet rá készülve, hogy nem menekül többé a polip karjai közül. Bocskor, tüsző, mi más is kell a ruténnek. Kapni a boltban. Tarófalun hitelben vett egy pár bocskort egy rutén atyafi. A bocskor ára 2 korona 40 fillér volt. Három év alatt a szegény ruténnek tehene, földje, háza ráment a bocskor árára. Hallatlan, mondja valamelyik olvasóm. O, ott a szegény rutén nép között nem egy ilyen cifra eset történt és történik mai nap is. Élelmes a kazár, szörnyű élelmes, a szegény rutén meg türelmes és tudatlan. Annyira tudatlan, hogy a kazár boltos pörkölt kávé helyett pörkölt babot, bors helyett fenyőmagot, paprika helyett téglaport, liszt helyett gipszet, pálinka helyett égetni való spirituszt ad el neki drága pénzért. Olyan drágán, ahogyan Budapesten elsőrendű üzletekben a legjobb árut szokták adni. Legelő kell a rutén marhájának. Az uradalomtól ki fogadta a kazár a legelőt ezer koronáért, aztán kiadta a ruténnek kétezerért. Egy év alatt nem szép nyereség ez ? Munka kell a ruténnek. Van. Ott a vasút, az országút. Mindegyiket csinálni, javítani kell. A kazár kifogadja a munkát, aztán kiadja albérletbe a ruténnek. Ha a rutén 1 korona 60 fillért keresett egy nap alatt, biztos, hogy a kazár ezért 3—4, sőt 5 koronát kapott, pedig ő nem dolgozott. De nem folytatom ezt a szomorú nótát. Ennyiből is megtudhatták olvasóink, hogy miért oly nagy a nyomorúság, szegénység ott fönn a kazár földön ? Tudhatják már, hogy miért kellett ott kormánysegítség. És ha azt kérdezné valamelyikök, hogy hogyan lehetséges ez? Miképen történhetik az, hogy egy népet a hatóságok szemeláttára, a törvények dacára így kifoszthassanak ? Azt felelem: A kazár élelmes. Hamis tanuzásra, hamis esküvésre mindig kész, a hatóságok sokszor ezért tehetetlenek vele szemben. A törvények meg nem elég határozottak, nem elég szigorúak. Nincs az a kigyó, amelyik úgy tud siklani, ahogy a kazár ki tud siklani a büntető törvények sújtó kezei alól. Ha bajba jut egy, ott van 10—20 kazár és segítik a veszedelmet elhárítani kazártársukról. Aztán ha néha-napján rajt veszt is egyik-másik, kutyába sem veszi a bebörtönözést, a pénzbüntetést. A büntetés kiállása után kezdi ott, ahol elhagyta.