Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-06-18 / 25. szám
1911 j ulius 30. V PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Körös azután senkitől nem támadott, senkitől nem érintett ügyekről mond fényes apológiát. Megjegyzi, hogy a színházat úgy, ahogy most van, egyik pápai építő-mester 30.000 koronáért hajlandó újból felépíteni. Megemlékezik arról, hogy Pápát a kollégium tette híressé, az adott dicsőséges multat a városnak, s így megérdemli az egyházközség, hogy a színházteret megkápja. A közgyűlés nagy többsége az ilyen irányba terelt vita hatása alatt elutasítja a fellebbezést s jogerősnek nyilvánítja Pápa város határozatát a színházra vonatkozólag. A vita végeztével elszéledtek a tek. képviselő urak ; csak tizennyolcan maradtak a vm. tisztviselőkön kivül, kik azután jelentéktelen felszólalásokkal keresztül futották a hosszú tárgysorozatot. Második nap 1, mondd egy bizottsági tag és 15 vm. tisztviselő váltakozó érdeklődése mellett olvasták le a hátralékos pontokat. * A szinházkérdésnek más irányba való terelése tehát biztosította a többséget a petícióval szemben, de jogászkörök véleménye szerint a belügyminisztérium, hova valószinüleg újabb fellebbezést adnak be, a megyei határozat megsemmisítésével az áll. vál. javaslata szerint fog intézkedni. A beneés gimnázium záróünnepsége Bájos, megkapó akkorddal zárta be a bencés gimnázium az idei iskolai évet. Részint a koronázás emlékének felújítására, részint búcsúzóul,— záróünnepséget rendezett, melynek tartalmas, nivós, előkelő programmja az összes jelenvoltakat csodálatra ragadta. Meghallotta András is. S hogy meghallotta, kirohant az udvarra. Megragadta öccsét s haragtól remegő hangon rikácsolta: — Ha mit nem nézek, hát megfojtalak, gazember. Neked köszönhetem úgyis, hogy olyan csúfság esett házamon. Addig föstötted az ördögöt a falra, míg . . . — Csak meg nem került maga is, kacagott lelkesülten Marci, éljen a Poór leányzó ! — Nyomorult! ordított András s öklét emelte öccse ellen. Ha az összesereglett emberek ott szét nem választják őket, hát birokra mennek iziben. Iszonyatos verekedést rögtönöztek egyszerre a szerető komák és rokonok. S mindezt egy leány miatt. Igaza volt a cigányasszonynak : lányon vesztek össze. Annak az összeveszésnek pedig bodófalvi Bodó Áron, meg a haza adta meg az árát. Az emberek szétválasztották ugyan őket, hanem úgy szétválasztották, hogy még egyugyanazon párton se kerültek többet össze: Poór András másnap már kitűzte a kormánypárti zászlót. A többit el lehet képzelni. A fél falu vele szavazott harmadnap s Bodó Áron konyult fővel s azzal a sovány vigasztalással mehetett vissza a fővárosba, hogy őt egy haszontalan másfélnapos leánygyerek buktatta meg. Hogy az elején kezdjük, mindjárt az első számnál (Királyhimnusz) feltűnt az énekkar bámulatos fegyelmezettsége, kristálytiszta, üde, csengő hanganyaga. A Harangének preciz előadása viharos tapsokat váltott ki a közönségből. Nagyon szép volt a Cigánykar; bájos, hangulatos a Népdalok, melyeket I meg is kellett ismételni; hatásos, tüzes a Tornainduló. A hallgatóság zajos tetszésnyilvánítása szemelláthatólag igen jó hatást gyakorolt a kis dalosokra; oly szépen énekeltek, hogy — maguk is meg voltak vele elégedve. Annyi bizonyos, hogy az énekkar páratlanul fellendült és dísze, büszkesége j lett a gimnáziumnak. A szavalatok közt első helyen emiitjük Szállás Jenő II. o. tanulóét, aki nagy tűzzel, kitűnő hangsúlyozással, szinte drámai erővel adta elő Várady A. »Júdás« c. költeményét. Englert Pisti kedves, jóizű humorával hatott, Bornemissza Gyula behízelgő, tiszta, csengő hangjával. A kis Mayer Iván hangulatos, kitűnően színezett kidolgozásban mesélte el a kis Savoyard fiu megindító sorsát. Négy negyedik osztályú tanuló William Brough »Flipper és Nobbier« c. egyfelvonásos vígjátékát adta elő. Varga Ferenc (Flipper) igen ügyesen, otthonosan mozgott a színpadon s eleven játékával lelke volt az egész darabnak. Brunner Sándor (Nobbier) eleinte nagyon sietett, de később belezökkent a rendes kerékvágásba. Pompás grimaszaival nem egyszer keltett hangos derültséget. Kisebb szerepeikben jók voltak Neuhauszer Andor és Mayer Kálmán. Utolsó számként Haydn dallamos Gyermekszimfóniáját játszotta ela gimnáziumi zenekar. I Volt ott hegedű (amit igen ügyesen kezelt Okolicsányi Józsi, Varga Ferenc, Svacha Józsi), dob, cintányér, akarom mondani triangulum, fürj, kakuk, Waldteufel, trombita. Azután harmonium, melyen Gyémánt Miklós, a tanítóképző kitűnő zenetanára kisérte a kis zenekart. Holler Konrád bencés tanár cellón játszott. A dallamos, kedves muzsikát, mint halljuk, megismétlik a tornaünnepélyen. A külső keret is méltó volt a belső tartalomhoz. Nemcsak a nagyszámú, előkelő közönséget értem, hanem a virágokkal, girlandokkal pazarul feldíszített tornatermet is. Vidéki Hírlapírók közgyűlése. A Vidéki Hírlapírók Orsz. Szövetsége pünkösd napján tartotta meg ez évi közgyűlését Szabadkán, a Nemzeti Kaszinó dísztermében. A tagok jórészt már szombaton este megérkeztek a szépen fejlődő alföldi városba. Megtekintették a város nevezetesebb középületeit, amelyek közül első sorban a hatalmas városháza vonta magára figyelmüket, amely egyike hazánk legszebb és legmodernebbül készült középületeinek; ormán ott díszeleg az igazság, a megfeszített örök igazság szimbóluma a kereszt. Mivel ritka helyen látható hasonló középületeken, igen mély benyomást tett még a destruktiv irányt követő hírlapírókra is. Ezalatt a választmány ülésezett, mely után ismerkedési estély volt a Nemzeti-szálló kerthelyiségében. Másnap délelőtt 10 órakor volt a közgyűlés Tömörkény Isván alelnök elnöklete mellett. Megjelent a közgyűlésen Purgly Sándor dr. főispán, Biró Károly dr. kir. tanácsos, polgármester és meleghangú üdvözlő szavak kíséretében adtak örömüknek kifejezést, hogy Szabadka városában láthatják együtt a V. II. O. Sz. tagjait. A közgyűlés szeretettől áthatott ragaszkodással ünnepelte Barát Ármint, a sajtóiroda főnökét, aki vidéki hirlapiró sorból került e diszes állásba. A közgyűlés több pontja igen élénk vitát provokált. A gyűlést, amely jóval 12 óra után ért véget, bankett követte, melyet a »Bárány«-szálló éttermében tartottak. Délután 5 óra tájban külön villamos kocsikon kirándult a társaság Palics-fürdőre, ahol nagy meglepetés várakozott a hírlapírókra. Az alig néhány év előtt még elhagyatott tó partján találtak egy igen szép és kellemes fürdőt, sétányokkal, amelynek mindan egyes épülete, szobái magyar stílben épültek, de oly ízlésesen, hogy rövid idő múlva Palics az üdülők és nyaralók igen kedves és látogatott helye lesz. Már most is nagyon sokan keresik fel az erős fejlődésnek indult • Palicsot, ahol a magyar ember különösen jól érezheti magát, amikor még a székek is a magyar stilt,-' a magyar izlést dicsérik. A vigadó hatalmas terraszáról remek kilátás nyílik a Balatonra emlékeztető tóra, amelynek sima tükrén könnyű ladikok siklanak tova. A természet nem fukarkodott, amikor tele marokkal szórta ide mindazokat a szépségeket, melyek a szívet, lelket felemelik és kimondhatatlan jóleső érzéssel töltik el. Este Szabadka városa látta vendégül a hírlapírókat. A vidám hangulatban eltöltött vacsora után Szabadkára tért vissza a tárj saság. Másnap a hírlapírók egy része Kamaráserdőbe rándult ki, ahol Gaál Lajos dr.járásbirónak voltak szívesen látott vendégei, j Egy másik csoport Belgrádba ment, ahol a j belgrádi kollegák fogadták őket meleg ; ovációval. Vörös népgyűlés. Az erőszakos szociáldemokraták. Mult vasárnap a szociáldemokraták elég népes gyűlést tartottak a Főtéren. Az idő is kedvezett nekik, a sztrájkos hangulat is, meg a kirendelt rendőrök ; közül is néhányan. Nóvák bekezdő beszéde, Muli elvtárs elnöki megnyitója után, Csizmadia ! Sándor proletár költő, köznyelven »műI paraszt« kezdett beszélni a militarizmus i túlköveteléseiről és a választójogról. Megvallva az igazat, a nagyon feldicsért proletár költőtől többet vártunk. Nem I tudott a nép lelkéhez hozzáférni, nem tudta felmelegíteni s izgalomba hozni. Száraz adatait egykedvűen hallgatták, s csak mikor a vallással kezdett előhozakodni akkor néhányszor erős mozgolódással, zúgással, közbekiáltásokkal zavarták meg. Volt eset, hogy öt percig sem engedték szóhoz jutni. Bizarr gondolat volt tőle azt mondani, hogy mihelyest megkapja a nép a választói jogot, ők azonnal megszűnnek hazátlan bitangok lenni. Pedig sohasem
