Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-06-11 / 24. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. j 1111 ins 25. 26. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi Hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Van-e szükség Pápán kath. pénzintézetre ? Erre a kérdésre már évekkel ezelőtt azt feleltem volna, hogy igen is van, pedig abban az időben ezt még nem sokan mondták volna, de ma már, mikor mindenki láthatja, hogy pénzintézeteink részvényei tömegesen vándoroltak zsidó zsebbe és az igazgatóságokban is ők dominálnak, akkor azt hiszem, sokan vannak velem egy nézeten és vallják, hogy égető szükség van Pápán a róm. kath. takarékpénztárra. Milyennek gondolom a kath. takarékpénztárt ? Olyan felekezeti pénzintézetnek, melynek alapítói, részvényesei, betevői, kölcsönvevői, igazgatósága, felügyelőbizottsága és hivatalnoki kara, szóval egész szervezete katholikus legyen. Természetesen mindezt az alapszabályokban biztosítanám és a részvények eladására vonatkozólag is kikötném, hogy azok csak az igazgatóság beleegyezésével és így is csak katholikus vallású vevőnek lennének eladhatók. Igy azután ellenségeink ebben a pénzintézetben nemcsak, hogy vezérszerepre nem juthatnának, de még oda sem szagolhatnának. Megjegyzem és pedig nyomatékosan, hogy ezt a katholikus takarékpénztárt nem felekezeti gyűlölségből alapítanám, mert hiszen kinek lehetne kifogása az ellen, ha ilyen pénzintézetet más felekezetek is alapítanának. Itt Isten és törvény adta jogról van szó, semmi másról. Mi lenne az alapítandó kath. takarékpénztár erkölcsi alapja? Az, a mit a jelenlegi tisztelt pénzintézeteink részben már nélkülöznek t. i., hogy a hiteligényeket igazságosan, mindenkinek ugyanazon % mellett elégítené ki. A pápai pénzintézeteknek nincs meghatározott nagyságú kamatlábjuk, hanem esetről-esetre változik 5—8%-ig aszerint, milyen ember veszi igénybe a hitelt, együgyübb vagy felvilágosodottabb. A raffinálatlan katholikus iparos vagy földműves többnyire 7—8%-ot fizet, a mindenféle hájjal kikent kereskedő vagy ügynök pedig 5—6%-ot. Hogy pénzintézeteinknek ez a módszere mit jelent, azt talán felesleges sokat magyarázni, de azért hozok fel egy példát annak végeredményéről. X és Y építtetnek házat és mindegyik fölvesz 40.000 korona kölcsönt és pedig X 5%-ra, Y pedig 8%-ra. Mindegyiknek tiszta házbér-jövödelme például évi 2.600 korona. Ez esetben X a tiszta jövedelemből, vagyis a 2.000 korona kamaton felüli 600 koronából 25—30 év alatt kifizeti adósságát, de Y-nak el kell - buknia, mert még 600 koronát hozzá kell tennie évenként a háznak 2.600 koronányi jövödelméhez, csakhogy a 8%-os kamatot birja fizetni. Szeretnék látni egy statisztikai kimutatást például a Pápa Városi és Vidéki Takarékpénztártól, hogy hány katholikus adós fizet 8%-ot és hány zsidó. Azt hiszem, hogy a zsidók rovata üresen maradna, mert bizonyára TÁRCA. Oesovszky Rázmér f 1839. dee. 7. —1911. jun. 5. Szerencsések a vándormadarak, mert családostól költöznek szebb hazába, ha jön az ősz, a tél s elközelítenek a hosszú, sötét éjszakák. Nekünk is mennünk kell, ha beköszönt az ősz, a tél és leereszkedik szemünkre a Halál hosszú, sötét éjszakája. Vidáman suhannak tova a madarak, hisz apa, anya, testvérek együtt mehetnek; de nekünk előbb válnunk kell egészségtől, jókedvtől, szülőtől, testvértől, hitvestől, gyermektől, jóbaráttól, szóval mindentől, ami drága volt szívünknek s életünket kedvessé tette; s e válás bizony, bizony fájdalommal jár, annál nagyobbal, minél erősebbek voltak a kötelékek, amelyeknek a válásnál szakadniok, szétpattogniok kell. Oesovszky Kázmért, a mi volt jó direktorunkat, sok ily kedves kötelék fűzte i Pápához: a gimnáziumhoz, a székházhoz és annak kis házikertjéhez. Egy negyedszázadnál tovább mindig egy és ugyanazon lakásban lakott, egy és ugyanazon osztályban tanított — a negyedikben — se huszonöt-huszonhat év oly erősen odafűzte szívét kedves szobájához, iskolájához és kertecskéjéhez, hogy még a vakációban sem tudott tőlük megválni. O miatta megépíthették a győr—grázi vasúti vonalat, szaporíthatták rajta a gyorsvonatokat, ő a világkörüli útjait s más egyéb utazásait a székház kis kertjében szokta elvégezni. O miatta megnyithatták a várkertet és telepíthettek sétahelyeket, csinált ő magának, jó szivének virágaiból olyan virágoskertet» telepített maga köré örökös jókedvének ültetvényeiből olyan gyümölcsöst, hogy szerencsésnek érezte magát mindenki, ki e derülp napsugaras kertbe beléphetett s a jó öreg úr kedves társaságában néhány órát eltölthetett. Mert ha ő nem is ment sehova, jöttek ő hozzá sokan, s aki elbúcsúzott tőle, zamatos beszédű, vendégszerető, derék, magyar pap emlékét vitte magával. De ezt ne csodáljuk. A Nap világít, melegít; már pedig az ő szíve a Naphoz hasonlított; jó indulatának, barátságának, szeretetének sugaraiban megtürösztött mindenkit, aki közelébe jutott, mert szívét valóban a legnemesebb szeretet töltötte be. Kettőről lehet megismerni, hogy kiben van igaz szeretet. Az egyik az, hogy a szerető szív másnak kárt nem tesz soha^ különösen a becsületében; a másik pedig az, hogy a szerető szív mindenkivel jót tesz, akivel csak tud s ha erre alkalma nem nyilik, legalább néhány vidám, derűit percet igyekszik szerezni másoknak-. A jó direktor szívét ilyen igaz szeretet töltötte be ; rosszat nem mondott senkiről s aki csak közelébe jutott, azt jókedvének zamatos gyümölcseivel iparkodott gazdagítani. S a forrás, melyből az öreg úrnak ez