Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-06-04 / 23. szám

PAPA ÉS VIDÉKE. 1911 június 4. a mult vasárnap Hajnóczky Béla elnöklete mellett, melyen az iparosok nagy számban vettek részt és csak Hajnóczky Béla tapintatos eljárásának köszönhető, hogy a közgyűlésen élesebb kifakadások nem történtek a munkásbiztosító ellen. Az elnök pontban 3 órakor nyitotta meg az ülést, felkérve a jegyzőkönyv hitelesítésére Fülöp józsef, Öcsön Gábor és Kovács István ipartestületi tagokat. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasottnak tekintették és hitelesnek ismerte el a közgyűlés. Először Hajnóczky Béla elnök ismertette az országos szövetség azon leiratát, amelynek értelmében össze kellett hívni a mai rk. közgyűlést. Bizottságot választottak, amelynek hivatása lesz a hozzáfordult tagok panaszait felvenni és a sérelmeket tőle telhetőleg orvosoltatni, esetleg megtorolni. A bizottság tagjaiul megválasztattak Hajnóczky Béla elnöklete mellett Böhm Samu és Bódai István. Ugyancsak az elnök ismertette azokat a sérelmes határozatokat, melyeket a munkásbiztosító pénztár a kisiparosság rovására hozott. Szóvá tette azon határozatot is, hogy a közgyűlés a munkások lakásbérét városunkban havi 16 koronában állapította meg személyenkint; ehhez járul még 3 korona fűtés és 1 korona 50 fillér világítás; így ezek személvenkint 20 korona 50 fillérre rúgnak. Ha most már egy iparosnak van két-három segédje, azoknál külön-külön felszámítják a fenti összegeket, ha mindjárt együtt laknak is a gazdájuknál. Dr. Hirsch Vilmos ipartestületi ügyész szólt hozzá a felvetett tárgyhoz igen alaposan, mintegy irányt adva felszólalásával a megalakult bizottság működésének. Szerinte a munkásbiztosítóknál, amint az elmondottakból látja, háromféle kifogás észlelhető. Vannak olyan sérelmek, amelyek a törvényben leledzenek, ezeket a munkásbiztosító pénztárak nem szüntethetik meg, mert köti őket a törvény ereje. Fordulnak elő olyan esetek, amikor a pénztár túlteszi magát a törvény által korlátozott jogkörén, — szóval túllő a célon — túlkapásokat követ el. Egyik törvényhozás utján, a másik pedig szigorú ellenőrzés mellett szüntethető meg. Különösen ez utóbbi esetekben kell a megalakult bizottságnak erélyes működést kilejtenie; ezért azt javasolja, hogy a bizottság tegye közzé üléseinek idejét, vagy valami alkalmas formában tudassa azt az ipartestület tagjaival, hogy azok esetleges panaszaikkal annak idejében a bizottsághoz fordulhassanak. A javaslatot a közgyűlés elfogadta. Hajnóczky Béla elnök vette ismét át a szót. Az emiitett közgyűlés még egy igen sérelmes határozatot hozott az iparosságra, amikor kimondotta, hogy a baleset-biztosításba belevonja az öszszes iparágakat, noha a kisiparban csak nagy elvétve történik baleset, inkább a gyárakban, a nagyiparban vannak a munkások ennek kitéve. Hogy e határozat keresztülvitele megakadályozható legyen, egy határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Erre a javaslatra még visszatérünk. Színház. Könyves Jenő társulata mult szombaton kezdte meg előadásainak sorozatát. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy színházunk falai között rég nem láttunk olyan precízen betanult, összevágó, magas színvonalon álló előadásokat, mint aminőket Könyves társulata produkál. Az igazgató kitűnően válogatta össze a tagokat. Leginkább fiatal erők, akik ambícióval vannak eltelve pályájuk " iránt. A közönségtől függ csak, hogy ambíciójukat tömeges látogatással növelje. Nincs szándékunk senkinek és semminek reklámot csinálni, de azt elmondhatjuk, hogyha volt Pápán valaha színtársulat, amely megérdemelte a közönség részéről a legmesszebb menő támogatást, akkor Könyves társulata minden bizonnyal megérdemli. .Sokkal jobban, mint a Szalkavé. Hisszük, hogy városunk műértő és műpártoló közönsége nem fog távol maradni a színháztól azzal a kicsinyes ürügyei, hogy — nagyon meleg van! Az egyes színészek játéka preciz, az összjáték kitűnő, a rendezés sem hagy maga után semmi kívánni valót. Technikai dolgok keresztülvitele is elég gyorsan történik. A felvonások közötti szünetek alig tartanak néhány percig. Kár, hogy a felszerelésük kissé szegényes és így sokszor kénytelenek az egész darabot ugyanabban a szobában lejátszani, csak a bútorokat helyezik más-más helyre. De ezért a kis fogyatékosságért bőséges kárpótlást nyújt mesteri játékuk. A súgóról pedig jószerint azt sem lehet tudni, hogy létezik-e egyáltalában. A héten előadott darabok a következők : Szombaton megnyitó előadásul Ibsen Henrik »A kisértetek« c. 3 felvonásos színművét adták. Gyengébb idegzetűeknek nem való, különösen, ha Könyves társulata adja elő, mert minden tag igyekszik kihasználni szerepének minden . előnyét. A közönség meleg szinpátiája kisérte különösen Könyves igazgató jól átgondolt játékát, kitűnő alakítását. Visszafojtott lélegzettel szemléltük, amint a szerencsétlen fiatal, tehetséges festőn kitör az agylágyulás, az őrültség, amelynek dította fejét, a homályokat rejtegető sarkok felé. És mialatt rendezgetett, rakódott, nagy, kövér könycseppek peregtek alá szemeiből. Azután egyszer csak felemelte fejét és elcsukló hangon, de hősies bátorsággal mondta ki, ami majd megfullasztotta. — Szívtelen vagy, Imre . . . Szívtelen ... Az ember, aki belevágta tekintetét a naptól aranyos, reszkető levegőbe, megütődve hirtelen nézett rá. — Miért mondod ? Nem igaz. Csak igazságos. Hanem An na már előttte állt. Mintha kicserélték volna. Új, szokatlan ragyogás ült szemeiben, ami fényt vetett az egész arcra, amely most már nem volt se ijedt, se remegős. — Az vagy: szívtelen. A saját véred idegen hozzád. El hagynád pusztulni csak azért, mert fiatal volt, ostoba és hitte, hogy a szerelem minden mást pótol: vagyont, tekintélyt, megbecsülést. És én mondom: boldog lehetett volna, ha az a másik nem gazember. De az. Hallod ? Veri a feleségét ! Hallod? Veri! . . . Az ember csodálkozva, hitetlenül nézett rá. — Nem igaz, Anna. És te hiszed? — Hiszem. Imre, segíts rajta! — Én, akit megtagadott, elhagyott? Nem, Anna, azt nem teszem, viselje sorsát. Nem akarom látni többé. És felszisszent, mert az oldalába erős, nehéz fájás szállt ismét. Hivő hangja végigzúgott újra a nagy házon. — Borcsa, hej, Borcsa! A dalolás és fütyülés elcsendesült odakünn. Borcsa jött, miután előbb csattanva vágódott be mögötte egy ajtó. Erős, izmos alakja befészkelődött az ajtó keretébe, onnan kiáltott be csak úgy félvállról és dacosan. — Mi tetszik megint ? Dömsödy hangja csendesebbre vált. — Az oldalam, . . . nagyon fáj megint az oldalam, Borcsa. A leány felrántotta vállát.— Hát mit csináljak ? Csak nem kenegethetem reggeltől-estig ? Egyéb dolgom is van. És már fordult kifelé. Az öreg, szomorú kis asszony csendesen ingatta fejét. — Na látod ? Ha lenne valaki, aki rendben tartana! Te beteg vagy — és én gyönge . .. Az ember nem felelt. Csak nézett bele a tündöklő napsugárba, mely virágokat fakasztott odakünn és üde, friss, zöld szőnyeget húzott a nemrég szomorúan kopasz földre. És amikor már alkonyi árnyak úsztak a levegőben és messziről jött kocsi dübörgése verte fel a csendet, megdobbant szívvel vánszorgott az ablakhoz, hogy nem válnak-e ki a leborult homályból jól ismert, rég nem látott arcvonások. Olyanok, amelyek reszketve, félelemteljesen fordulnak feléje, de amelyek, mint valami zárt könyv, némán rejtőző kincseket hordanak. Amikor aztán könyezve és remegve besuhant a szobába valami fekete árny és odaesett a karosszéke mellé, újból feltámadt, kemény erős hangon, amelybe alig csöppent némi meghatottság: — Mit akarsz ? Visszajöttél úgye ? Látod ... na, látod . . . És ahogy Anna, a fehérruhás, szomorú öreg asszony új érzések melegével szemében berohant, ugyanazon a hangon adta ki rendeletét, rámutatva az enyhe, sápadt szinü ruhára: — Most már ledobhatod ezt a limlomot. Hanem a Borcsát el kell csapni. I Tüstént, rögtön keresd ki !