Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-05-07 / 19. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. április 23. 7 . szám. PAPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám, A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A nőkérdés/ — Irta: Prohászka Ottokár. — I. A nőmozgalom első sorban gazdasági mozgalom. Ez a gazdasági mozgalom áttörte a régi céhbeli, mesterségbeli nyers polgári kereteket, határokat és sodrába hajtott egy egész világot. Gondoljunk csak vissza arra az iparra, mely hajdan volt, arra a forgalomra, mely mégcsak a mult század elején és a 18. század végén fejlődni kezdett. Vannak mindenütt kis centrumok, melvek mintegy tölcsérei az örvénynek, egyre szélesebbek és szélesebbek, egyegy országot fognak be, Angolország, Belgium, később Észak-Amerika. Manapság a gazdasági mozgalom egyetlen egy örvény, melyben az egész világ kavarog. Amerika ennek az örvénynek a tengelye, ennek az örvénynek a mélysége, körülötte száguld, forog, kavarog egy egész világ. A mi Európánk is oda gravitál, nem kell rámutatni * Elmondotta a Katholikus Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi Alkalmazottak budapesti egyesületének közgyűlésén. i egyébre, mint a kivándorlásra; nemcsak Írország, Franciaország, Németország, hanem kivándorol oda a szir, a kinai, szóval az egész világ. 1 Nemcsak országokat sodort magába ez az örvény, hanem átlépte a természetnek is valamikor régen hitt és mondjuk csak el is ismert korlátait. xÁtlépte azt a nagy különbséget, mely a férfi és nő között van, belesodorta az egész női világot ebbe a gazdasági mozgalomba. Lowe, a hires angol történetíró azt mondja, hogy a parlament mindent megtehet, csak egyet nem, hogy a fiúból leányt és a leányból fiút csináljon. Ez az állítás meg van hazudtolva, mert a parlament nem teheti, de a világ í forgása akarja nem a férfit nővé, hanem a nőt férfivá tenni. Es jóllehet én sok klauzulával keretezhetném ezt az állítást, de ami a nagy világ gazdasági harcát illeti, valljuk be, szent igaz, a nő rákényszerült a férfinak régi utaira és a munka most már az ő vállaira is nehezedik. Nemcsak gazdasági női mozgalom van, van egy pszichológiai női mozgalom is. Yalamiképen elváltoznak a typusok, valamiképen forrong, vajúdik a világ, hogy a mostani igényeknek alkalmas typusokat állítson bele a világba. Nemcsak a munkaképességet akarja fejleszteni, idomítani, hanem a lelkeket is más typusba akarja önteni. Régen a nő, épen azért, mert nem volt a harc terére állítva, csak kisszerű, zárt körnek igényeit gondozta, következőleg az ő pszichológiája csak egy zárt kis világnak látószögei szerint állt bele a világba, a dolgok szemléletébe. Mai napság folyton kalapálja ezt a szelid, ezt a lágy női kedélyt a szükségleteknek kalapácsa. Mai napság egyre, folyton, nem mondom férfias vonásokat, — nem taksálom a nőt férfiúvá, — hanem keményebb vonásokat, önállóbb vonásokat, az egyediségnek, a nagyobb individualitásnak vonásait akarja beleszórni, beleárasztani a női lélekbe, a kedélynek kell valamiképen elváltoznia. TÁRCA. Virágzó fák közt. Virágzó fák közt őgyelegve, Mért van ború a lelkemen ? Pacsirta pajkos, víg dalára Mért jajdul úgy fel a szivem ? Élettől zsong a nagy természet, — Nem illet úgy, mint egykoron; Ó mért hogy fény, virág, madárdal Lelkem fölött csak átoson?! így bolygok eltűnődve, ég s föld Hiába bűvöl és igéz. S egyszerre mintha megsimítna Egy titkos, túlvilági kéz. És erre lelkem úgy megborzong, Bármint ragyog a kikelet, Jövőm sejtelmes fátyla lebben, Elfedve a derűs jelent. Borong előttem egy komor kép Viruló tavasz idején . . . Kopár lesz rája ez a szép föld, Eloszlik attól mind a fény. ... Valahol domborul egy sírhant, Alatta porlad tetemem . . . S a síron ébred a természet, Madár dalol, virág terem. E képet látva, felsóhajtok: — Ki tudja, meddig bolygok itt? Jön egy tavasz majd, ó de én már Nem érezem bübájait. E kép kisért ilyenkor egyre És elfog egy bús sejtelem: 0 mely tavasz lesz az, amely már Csak örök tél lesz énnekem ? Ó sejtem már, pacsirtadalra, Mért jajdul úgy fel a szivem . . . S virágzó fák közt őgyelegve, Mért van ború a lelkemen ? Szelényl József. Tragédia. — Irta: Törökné Kovács Hermin, — A sároni erdőben nagy vadászat volt. A fiatal Sáron Tamás összegyűjtötte vidám cimboráit s körülfogták a hegyoldalt. A falubeli parasztok medvét láttak itt a mult napokban, ami a mai vadászatot különösen érdekessé, izgatóvá tette. Nagy ritkaság, ha a Kárpátok ezen részére eféle hatalmas vad téved. Ragyogóan tiszta, szép őszi nap volt. A fényes sugarak még melegen ölelték át a földet s a levegő tele volt a haldokló falevelek illatával. Sáron Tamás, puskáját lövésre készen tartva, a meredek szikla szélén állott. Hatalmas, fiatal alakja élénken vált ki a sötétlő háttérből. Titokzatos csend borult az erdőre, melynek mélyén egy vérszomjas élő gyűrű nyomult mind szorosabbra. Tulajdonképen ez a pont volt a legveszedelmesebb. Tátongó barlangnvilások itt is, ott is, mind kész menhelyei a rejtőző vadnak. Egyszerre a közelből velőtrázó emberi sikoltás hallatszott. Sáron Tamás ijedten futott a hang irányában. Csakugyan a medve az egyik hajtónak támadt. Sáron jól irányzott golyója a földre terítette a vadat, de ugyanabban a pillanatban egy, a