Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-04-30 / 18. szám

1911 április 141. PÁPA ÉS VIDÉKE. Határozat. A határozati javaslatot az igazgatóság egyhangúlag elfogadja, s felkéri az összes helybeli lapokat annak díjtalan közlésére. Egyben helyeslőleg tudomásul veszi elnök azon bejelentését, hogy az ügyet az Országos Pénztárhoz terjesztette fel. A kivonat hiteléül: Pápa, 1911. évi április hó 22-én. NÁNIK PÁL ig. alelnök. Nem vontuk egy pillanatra sem kétségbe, hogy a pénztár ügyvitele, nevezetesen a pénzkezelés a legnagyobb lelkiismeretességgel történik. Garancia erre az elnöknek, IViitmann Ignácnak puritán jelleme és becsületessége. Kár az igazgatóságnak olyan dolog ellen védekezni, aminek ellenkezőjét egyszóval sem állítottuk. Hanem, hogy »a segélyre szorult tagok törvény- és alapszabályszerű járandóságai a legpontosabban kiszolgáltatnak % arra bemutatjuk a közelmúlt egyik eklatáns példáját, amikor egy súlyos betegtől alaptalan besugásra, pletykára adva, egyszerűen megvonta a pénztár a táppénzt és csak hetek múlva, egyik derék orvosunk közbenjárására folyósította azt ismét, amikor már a beteg hozzátartozója fűhöz-fához folyamodott a rajta esett sérelem orvoslásáért. Önöknél is járt több izben, de egyszerűen elutasították. Hát ahhoz mit szólnak, amikor az orvos (nem dr. Domonkos Géza) azt kérdi a betegtől, hogy a saját költségére írja-e a receptet, vagy a betegsegélyzőére, mert az utóbbi esetben^ csak 30—40 krajcáros orvosságot írhat! Hát az be van-e irva a »nyitott könyvbe«, amikor egyik taggal kétszer akarták megfizettetni a betegsegélyzőt, de szerencsére megvolt a nyugtája és így a pénztár szerényen elállott a követelésétől ? Bezzeg, ha nincs meg véletlenül a nyugtája, bevasalták volna ' másodszor is rajta. Megtörtént, hogy a még be nem szegődtetett tanonc után is követelték a betegsegélyzőt, sőt mivel a gazda nem jelentette be a szegődségi viszonyban nem levő tanoncát, megbüntettették 2 koronára kihallgatás nélkül. Pedig amennyi fáradsággal feljentették az illető munkaadót, ugyanannyi fáradsággal figyelmeztethették volna is. Szolgáljunk-e még ehhez hasonló adatokkal ? Még van raktáron. Bizonyára, ha mindezekről tudott volna az általunk is nagyrabecsűlt elnök úr, nem történhettek volna meg. Azért az alantasabb közegek ez irányú eljárását is, a jövőben nagyon üdvös lesz ellenó'rizni. A fentiekre szükség esetén nevekkel és tanukkal is szolgálunk. Arra pedig, hogy az igazgatóság »méltóságán alulinak tartja, kogy az állatunk irott közlemény egyéb természetű Ízléstelen támadásaira reflektáljon«, válaszunk ez: f>De gustibus non est disputandum.« A mi méltóságunk és ízlésünk megengedi annak újólag való kijelentését, hogy a munkásbiztosító tisztviselői jelenleg állami hivatalnokok és mint ilyeneknek meg nem engedhető, hogy az állami és társadalmi rend felforgatói közé szegődjenek. Nekik -meg kell őrizniök teljes pártatlanságukat annál is inkább, mert a munbásbiztosító nem kisajátítóit területe a szociáldemokratáknak, vagy legalább is nem szabadna annak lennie. Ezt a törvény is határozottan megköveteli. Közgyűlésig ismét felhívjuk a munkásság figyelmét arra, hogy a munkásbiztosító pénztár tisztviselői nem vesznek-e ; részt a szociáldemokrata párt agitációjában; nem bánnak-e részrehajlóan azokkal a tagokkal, akik ne?n tartoznak a szociáldemokratákhoz; rendesen fizeti k-e a táppénzt, nincsenek-e a tagok vagy munkaadók felesleges zaklatásnak kitéve, I pl. a járulékok fizetésénél ? Városi közgyűlés. A képviselőtestület folyó hó 24-én r. közgyűlést tartott Mészáros Károly polgármester elnöklete mellett. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérettek: Dr. Lőwi László, Győri Gyula, Kerbolt Alajos, Pados József és i Gyenese József v. képviselők. Néhány jelentéktelen interpelláció után áttért a közgyűlés a napirend tárgyalására. Az alsóvárosi óvoda céljaira Friebert Miksa házának megvételét egy újabb 15 I napos közgyűlés elé utalta a képviselőtestüi let. A jéggyár számadásainak beterjesztésénél és ezzel kapcsolatban tett indítványnál hoszszabb vita fejlődött ki. Dr. Lőwi László közegészségügyi szempontból szükségesnek tartja, hogy a jéggyárat haladéktalanul helyezzék üzembe, ha mindjárt rá kellene is a városnak fizetnie. Csodálja, hogy nálunk a jég jóval többe kerül, mint a szomszédos Győrött. Szerinte a közhasználatra szánt élelmicikkek elárusítóit kötelezni kellene, hogy a jeget a jéggyártól kötelesek besze! rezni, ne pedig pocsolyákból és egyéb szennyes, I fertőzött vizből előállított jéggel töltsék meg a jégvermeiket. Kardos József nem helyesli, hogy a hentesekre és mészárosokra rákényj szerítsék a szükséges jégnek a gyárból : való beszerzését, mert ezáltal az amúgy is magas húsárakat ismét emelnék, még pedig olyan »szorgalommal«, hogyha a jég csak 1—2 fillérrel drágítaná meg a húsnak kilóját, a mészárosok azt bizonyára 5— 6 fillérrel is felemelnék. Ez pedig semmi esetre sem kívánatos. Győri Gyula, majd Révész Arnold mérnök hozzászólása után, az áll. választmány javaslatát fogadta el a közgyűlés, mely szerint a jéggyárat a szükséghez képest üzembe hozatja és a jég árát q.-ént 4 korona 80 fillérben, tömbönként pedig 60 fillérben állapítja meg. A Balatoni Szövetség azon kérelmét, hogy Pápa városa lépjen az alapítók sorába, tudomásul vette a képviselőtestület. Somogyi József v. képviselő javasolja, hogy a Kisfaludy Károly-utca azon részén, ahol ezideig gyalogjáró nincsen, kőszegélyes járda készíttessék úgy, hogy ezen járda a Tapolcán át vezetendő hid felállításával folytatást nyerjen. Az illetékes városi mérnök megvizsgálta még a közgyűlés előtt a javaslatban előadott építési területet; több felsővárosi lakost kihallgattak, akik jegyzőkönyvbe mondták, hogy nem óhajtanak a Tapolcán át gyalogjárót', mert ezáltal a Tapolca oly keskennyé tétetnék, hogy a gazdák nem tudnák marháikat itatás végett a vizbe hajtani. A járda készítését azonban az áll. választmány javasolja. Ács Ferenc, v. képviselő odanyilatkozott, hogy ők nem azt mondták jegyzőkönyvbe, hogy a gyalogátjáró hidat ne készítsék el, csak úgy ne, ahogyan azt a mérnök tervbe vette. Somogyi József követeli, hogy az e tárgyra vonatkozó 1907-ik évi közgyűlési határozatot hajtsák végre, mert már akkor elhatározta a képviselőtestület a kérdéses gyalogjáró és hid készítését. Keresztes Gyula v. képviselő emlékszik rá, hogy az 1907. évben a nevezett utca lakosai kérvényezték járdájuknak aszfalttal való elkészítését és ennek ellenében kötelezték magukat, hogy a felmerülendő költségek % részét viselni fogják. Csináltak is járdát egy darabon, de nem aszfaltból, hanem kavicsból. Természetesen ezáltal megszűnt a nevezett utca lakosainak is a fizetési kötelezettségük. Ragaszkodik hozzá, hogy a határozatot olyan értelemben hajtsák végre, ahogyan azt a képviselőtestület meghozta. A polgármester azt javasolja, hogy vegyék le egyelőre az egész ügyet a napirendről, majd időközben tanulmányozni fogja a kérdéses építkezést es ha szükségesnek látja, idehozza ismét a képviselőtestület elé. A javaslatot magáévá tette a közgyűlés. A v. tanács javasolja, hogy a Pálháza és Dörzemény pusztán felállított községi iskolánál szervezett tanítói állást ideiglenesen tartsák csak fenn és véglegesítésért akkor folyamodjanak, ha az uradalomtói az iskolaépítésre megfelelő telket kap a város. Blau Henrik v. képviselő ezt teljesen kivihetetlennek tartja, mert a törvény semmi körülmények között nem engedné meg a tanítói állás véglegesítésének 1914-ig való elodázását. Különösen nem a jelen körülmények között, amikor az ideiglenességre a törvényben precizirozott esetek egyike sem forog fenn. Javasolja az állás mielőbbi rendszeresítését. Dr. Lövői László v. képviselő »szerényen« bevallja, hogy nem ért ugyan ehhez a tárgyhoz semmit, de irányadónak fogadja el egy olyan egyénnek a szakvéleményét, mint Blau Henrik, aki úgy érti ezeket a dolgokat, mint senki más a tanítók közül. (Nagy derültség) Dr. Kende Ádám szintén a tanítói állás véglegesítését sürgeti, egyben pedig kéri, utasítsák a v. tanácsot, hogy az iskola bérszerződését sürgősen hosszabítsa meg 1914-ig.