Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-12-18 / 51. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 411. 39. szám PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süie Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Visszhang. A ref. templom ügyéről a legutóbbi v. közgyűlés óta csak mint befejezett tényről lehet megemlékezni. Hogy az új templom megtalálta az őt megillető helyet, az iránt kétsége senkinek sem lehet. De vájjon ki hitte volna még ezelőtt néhány évvel is, hogy a mi szerényen meghúzódó kis szinházunknak meg vannak számlálva. — ha nem is a napjai, de az évei. Mikor jó néhány hónapja ugyané lap hasábjain szóvá tettem azt, ami most bekövetkezett, egy részvényes, cikkemre válaszolva, annyit mondott, hogy a döntő közgyűlésen ők is (t. i. a részvényesek is) ott lesznek ám! Tényleg ott voltak-e vagy nem, nem tudom. De a helyzet úgy alakult, ahogy jelezteirr. A mi kis színházunknak el kell onnan mennie. A biblia szavaival élve: »Szétszóratik, hogy kő kövön nem marad«. Már most az a kérdés, hol épüljön fel az új, — a nagyobb, a szebb ? Fogós kérdés! Erre tessék most «megadni jó uraim a választ! Helyet majd csak találunk, ha drágábbért is," de honnan teremtjük elő a pénzt ? Lőwy dr. úr a P. L. nov. 20. szában azt irja, hogy »a színház-építés minden pápai lakost érdekel, sőt még azokat is, akik színházba sohasem járnak«. Ez egy kicsit merész állítás, különösen a jelen esetben, mikor az adózó közönség zsebéről van szó. Hiszen nálunk a lakosságnak- legföljebb 3O

0/

e-a jár rendesen színházba és azért, hogy ez a 30% színházba járhasson, a 70% építsen színházat? Lehet, hogy azt mondják egyesek: nem értek a dologhoz. Én csak a közhangulatot tolmácsolom. A színházba nem járó 70%-nak csak elenyésző hányada gondolkodik máskép. Az új szinház költségtervezete 226.000 koronába van előirányozva. De maga a tervező is azt mondja, hogy ebből nem lehet megépíteni; legalább joo.ooo korona kell. Nekünk pedig lo év múlva, mikor múlhatatlanul intézkednünk kell, — hozzá számítva a képviselő testület által évente megszavazandó 5000 koronát, — csak 140.000 koronánk lesz, hol van a többi hátralévő 160.000 korona? Na lám, ez az, amiért nehezen érti meg a színházba nem járó 70% a szinház ügyet. Azután még hely sincs, ahova építenénk, azaz hogy volna, de oly drága, hogy nem lehet megvenni. Lőwy dr. a Graff kávéházzal szemben levő Koritschoner, Grosz és Peidl-féle (Zöldfa-vendéglő) házat ajánlja. Ez a három ház potom — 120.000 koronába kerülne. A mostani ref. templom helye, — mert erről is szó van — az Eőry házzal még többe kerülne. A Kossuth, Major és Rákócziutcai háztömb a közléig ugyanily drága lenne. A Mátyás király-ház a Kremsier-házzal, a Tirol a Flórián-utcáig, mind olyan drága, hogy alig lehet rágondolni. Egy városi képviselő a Wojta-telket ajánlja erősen, mert ez épen a színházlátogató közönség korzóján van. Na lám, az egész adózó közönségre számítunk, mikor építésről van szó; de mikor ebből a jótékony napsugárból másnak is lehetne juttatni, akkor nem gondolnak arra, hogy esetleg olyan helyre lehetne építeni, ahol egy elmaradott, elhanyagolt városrészt felemelhetnénk! Azt mondja a v. képviselő úr, hogy aWoyta-telek felhasználásával egy régen óhajtott utcanyitást is meg lehetne valósítani, sőt még sétateret is nyerhetnénk. Sétateret! Olyant, mint a mostani szinház körül van ? A munkanélkülieknek? Azt mondják, hogy a Woyta-ház csak 4'5% jövedelmet hoz. Ha ez igaz, miért nem építtették az iparos iskolát a Kis-utcai részen levő Woyta-telekre, mit a fakereskedő bir; miért vették meg drágán a Matkovicsféle telket, ahová most építették az iskolát? Minthogy ezen már nem lehet segíteni, oly helyet kell keresnünk a szinház részére, mely egyrészt elősegíti a város fejlődését, másrészt lehetőleg oicsó és megfelelő. És ezt az ügyet minél előbb el kellene inTÁRCA. A mézeshordó. Pap János uram egy hordó mézet vitt be a városba eladni. A piacon szanaszét elszórt dinnyehéjak hevertek, amelyeken a legyeknek egész légiója ütött tanyát. Alig nyitotta föl Pap uram a hordóját, a legyek rögtön rászálltak a mézre. — Ejnye! — gondolta magában a mi emberünk — milyen furcsa dolog ez; a mult követválasztáskor a falunkban néhány ember milyen hamar megérezte a pénzszagot, ezek a bogarak meg milyen hamar megérezték a mézszagot. Hiába hessegette őket; az erőszakos legyek azt zümmögték neki: Kilencvenkilenc Pap sem hesseget el innen minket. Bizony nem is tudta a mézről elhajtani az undok legyeket s ezek bele is fulladtak a mézbe. — Mit csináljon most szegény Pap János! — mondogatta magában; ezek a haszontalan legyek csúffá tették a pompás mézemet; kinek kell immár; senkinek se! De annyiban nem hagyom a dolgot, mert vagy a polgármester a hibás, miért nem söprette a piacot, vagy ezek a kutya bogarak, miért nem maradtak meg a maguk szemetjén. Bemegyek a polgármesterhez, be én és leteszem előtte a panaszomat. A polgármester tréfáskedvű ember volt, azért jót nevetett a furcsa pörnek. Azon melegiben ki is mondta az Ítéletet, hogy ahány légy csak található a városban, azt ő mind halálra itéli. A mi emberünk megelégedve hallgatta a szentenciát és csak annyit kérdett, hogy hát ki hajtja végre most az ítéletet ? — Hát ki hajtaná; én magára bizom, ahány bogarat csak talál a városban, azt mind kivégezheti. Pap uram ebben is megnyugodott. Csak még azt instálta, hogy adja ki ezt neki a polgármester úr írásban. Mikor átolvasta a pecsétes* irást, szépen összehajtogatta és a zsebébe tette. Mikor ezzel is készen volt, belenézett a jobb tenyerébe és azzal, ahogyan csak tudta, a polgármestert nyakon teremtette. — Mit csinál, hallja! — kiáltotta elhanyatlott fejjel a polgármester — elment az esze ? — Dehogy ment, kérem átossággal! Hanem egy bogár szállt a képére és én elkezdtem a- kivégzést. Hála Isten, eltaláltam, nézze csak, kérem átossággal, itt van a markomban — sa másik kezével piszkálgatta az agyoncsapott legyet. — Nini! Most meg az orrára száll egy — s újra emelte a tenyerét. A polgármester hátra ugrott s látta, hogy kelepcébe került. Ez az ember most hivatalról-hivatalra járhat az ő pecsétes Ítéletével s sorban arcul csapkodhatja, akit csak akar. Jobbnak tartotta tehát, ha kifizeti a méz árát, az irását meg visszakéri ettől a furfangos embertől, amit meg is cselekedett. A mi bölcs emberünk pedig kifelé ballagva olvasgatta a pénzét s azt dörmögte magában: Többet ésszel, mint erővel!