Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-02-06 / 6. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. február 6. osztálynak abból, ha a gyár ingyen, vagy mélven leszállított áron kapja a villanyt? De azt már nagyon is megérzi, — hogy csak egy példát említsünk — ha a nagyobb kereslet következtében a piaci árak emelkednek! Ezt az országszerte megnyilvánuló szomorú tünetet egy város nem szüntetheti meg; de arról gondoskodhatik, és kötelessége is gondoskodni, hogy a megélhetés nehézségeit maga is ne növelje! Veszprém vármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő jelentése. (Folytatás). Ezek a jelzett uj intézkedések ismét óriási munkahalmazt rónak ránk. A már felépített új osztályú devecseri, bándi, ugodi, pölöskei és pápai rk. iskoláknál szervezendő tanítói állások elmaradt államsegélyei tárgyában újból igen beható, sürgető felterjesztést tettünk a vármegyei közigazgatási bizottságból, minek az volt az eredménye, bogy a minisztérium a komoly s igen fontos okokat mérlegelve, ezen iskolák segélykérvényi iratainak a sürgős felterjesztését elrendelte; ezen intézkedés nagy örömet keltett az érintett iskolai hatóságok körében s a jövő fejlesztésekre a reménységet újra felkeltette. Veszprémvármegye népiskoláinak, tanítóinak, tanulóinak, államsegélyeinek, tannyelvi és fejlesztési viszonyainak kimutatása elkészült és december hó folyamán ment fel a minisztériumhoz; végeredményben meg fogja állapítani ez a kimutatás a tanulók és tanerők létszámát és az államsegélyek rengeteg nagy összegét, egyúttal tájékozást fog nyújtani a jövő fejlesztésekre. T A R С A. Hangverseny és táncmulatság. (*) Fáradt vagyok, k. Szerkesztő úr, de sajnos — nem érek rá unatkozni, mivelhogy a nyakamba méltóztatott sózni a hangverseny mcgéncklését. Szívesen megteszem, ha — muszáj, de azt előre kijelentem, hogy egy kis borsot is török a becses orra alá. Egyébként pedig — békesség velünk! Hát, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, egyik zivataros téli éjtszakán — no, nem volt még iccaka , csak este negyed 7 valóságos népvándorlás indult meg a bencésgimnázium tornaterméből a Griff felé. Sötéten és zordonan ménének, mint ahogy vadászokhoz illik. De azért kár lett volna tőlük megijedni, mivelhogy kotta volt a manlicherjük, amiből önként következik, hogy nem is annyira vadászok voltak, mint inkább dalfiak, akik csak példának okáért öltöttek magukra olyan zordon ábrázatot. Főpróbára, vagy mire mentek a Griffbe. 1 engervészes éj sötétlett a homlokukon, mikor rázendítettek a « Vadász gyönyörére . Hegyünk csak őszinték, nem volt valami Örvendetes tudomásul szolgálhat még az a körülmény is, hogy az országos statisztikai hivatal részéről előzetesen közölt ujabbi végeredmény adatai szerint Veszprémvármegye tanköteleseinek 97'7 százaléka járja az iskolákat s így ha Sopron, Moson és Vasvármegyék erősen fokozódott buzgósággal nem jártak el a beiskolázások körül, vármegyénk jelenleg a negyedik évben előzi meg az említett vármegyéket és már a negyedik eve lesz annak, hogy az első helyet foglalja el az ország valamennyi vármegyéi közt . Szerencsés vagyok ismét számos nagylelkű iskolai jótévőkről jelenteni; így: a pápai ref. polgári leányiskola és ottani tanítónőképző-intézet céljaira adományoztak: Dr. Antal Géza theol. tanár, Kádas Kálmán ügyvéd, AfaojLajos ref. esperes 1000—1000 K, Csorba Ede takarékpénztári igazgató 500 K, Dózsa József ref. lelkész 300 К és Mosonyi Sándor ref. lelkész 200 K; ezeken kivül száz—száz koronát ajándékoztak: Antal Lajos, Sebestyén Dávid, Peti Lőrinc, Pláté Lajos ref. lelkészek és Horváth Lajos főrendiházi tag; 50 koronát László Zsigmond ref. lelkész, 20 koronát Kis Endre ref. lelkész, 10 koronát Oszvald Kálmán és Józanagh Zsigmond ref. lelkészek; a veszprémi káptalan pedig a szegény iskolások teli ruházatára 1060 koronát adományozott. Még egy igen örvendetes jelenséget közölhetünk, azt t. i„ hogy boldogult Kcmcnes PUrenc, volt veszprémi nagyprépost hagyatéka tárgyában a Curia mint harmadfokú bíróság véglegesen döntött. E szerint 700 000 korona szabadul fel a per kötelékéből rk. iskolák javára és kezdetét veszi az áldásos hagyománynak a jelzett célokra való áldásos felhasználása. (Vége). Farsang a zárdában. (*) Igazán nem tehetünk róla, hogy most sem tudunk máskép irni a zárda farsangi sziniclőadásáról, csak a szeretet és a hálás elismerés hangján. Hiába volt velünk az a csúnya," fekete szemüveg, melyet kritikus szemnek neveznek, — nem találtunk semmi kivetni — valót. Az az aranyos humor, mely az egyes programmponlok lelkéből kiáradt, nemcsak az ajkon fakasztott mosolyt, hanem jóleső derűt lopott a szivbe is. S ez nagy szó, mert az átlagos emberi életben úgyis több a ború, mint a derű... Kacagtatóan kedves apróság volt mindjárt az első szám, a Húshagyó kedd». Az örökké zsörtölődő néni elmegy hazulról. Nosza, azonnal cincognak az egerek; pardon, a Dombay néninél lakó növendék-leányok. Pajzán jó kedvvel hancúroznak;kitör belőlük az ifjú természet s javában ugrálnak, mikor hirtelen kinyilik az ajtó s belép a — néni. Torkukon forr a szó, ámde egyszerre csak üde, tiszta kacagással telik meg a kis leányszoba. Nem a néni jött be, hanem a leánya, aki anyja ruhájába öltözött, hogy ráijesszen a gondviselésére bizott növendékekre. Most már együtt hancúroznak tovább; egyik kedves bohóságot a másik után követik el, mig csak be nem toppan az igazi néni. A szereplők közül különösen kiemeljük Sáringer Karolinát, aki a Kati szakácsnő szerepében igen ügyesen forgolódott. Háry Juliska rendkívüli kedvesen adta elő A kis gazdaasszony komikus töprengéseit. Igen ügyes nép- és nyelvrajzi illusztráció volt a « Magyar Nyelvjárások » c. pont . Az ország különböző vidékéről összejött parasztasszonyok mindegyike a maga sajátos dialektusában mondott el egy-egy tréfás történetet. Dc nemcsak a hangjuk volt egész népies, hanem a viselkedésük is. Bámulatos elfogulatlansággal — falatoztak s annyit ettek, hogy csuda! A szegedi dialektus képnagy gyönyörűség hallgatni, mert a második basszus minduntalan sictett. Hogyne sietett volna, mikor a többi egyre biztatta, hogy «hajrá ! Meg is állapítottuk a főpróbán, hogy ez bizony nem megy . Meg abban is megállapodtunk, hogy másnap, kedden este már háromnegyed 8-ra ott leszünk mind egy szálig, mert a mienk az első pont. Ott is voltunk másnap este háromnegyed 8-kor tizenketten. Csak tizennégy hiányzott. Tudja, k. Szerkesztő úr, igazán szerettem volna, ha bele méltóztatott volna nézni egy tükörbe. Legmagasabb arca hol zöldült, hol kékült, mint a - Balaton vize. (Erről még lesz szó. Tessék ad notam venni). De - - szerencsérc — a hallgatóság is lassan gyülekezett. Nyolc órakor még alig lézengtek néhányan a teremben. Később azonban egyre sűrűbb rajokban hullámzott a közönség, úgyhogy fél 9-kor már hangos tapsokkal invitálták a dalfiakat az emelvényre. No hát, gyepre magyarok! Ekkor már együtt voltunk mind a huszonhatan. (Csak azok hiányoztak, akik — elköltöztek Pápáról). Miután megcsináltuk a közönség felé azt a bizonyos konvencionális pukedlit, k. Szerkesztő úr, mint karnagy megadta a hangot s mi rázendítettünk a gyönyörre». Nagyszerűen kezdődött — de a kezdet máskor is jó volt, — hanem mi lesz majd, ha odaérünk, hogy: Hajrá, hajrá, a gye-hep-re»... (Ez a kinai szó a mi édes hazai nyelvünkre lefordítva annyit tesz: gyepre). Félve kaptunk bele, de egyszer csak csillogó szemmel vettük észre, hogy «megy». Hiszen ez nem is olyan nehéz! Hajrá, azt a kutyafáját! Ügy elfújtuk, mint a parancsolat. Zúgva, mennydörögve verdesték a hatalmas akkordok a falakat. (Hullott is a vakolat)! Gyönyörű volt maga a darab is, az előadás is kitűnően sikerült (a Süttő Kálmán mindjárt kezet is fogott önmagával), nem csoda, ha olyan tapsorkán keletkezett, hogy a félvilágért sem mentünk volna le- a dobogóról. Énekelünk, aztán punktum. Rágyújtottunk z tihanyi himnuszra. Ahogy belekaptunk, minden szem egy uri embert keresett, aki elérzékenyülten dörzsölgette a szemét. Ilogy ki volt, nem árulom cl. Kedves Szerkesztő úr, mint «in spe úgyis jól tudja... Nagyon szépen ment a himnusz. Utána pedig, mint a haragos ég zengése, zendült fel a gárda-induló. «Л gárda meghal, de megadni, — nem adja magát . Nem kell félni, a dalárda ma