Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-02-06 / 6. szám

1910. február 6. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. viselője (OkolicsáuyiErzsi) nem beszélt, hanem igen kecsesen táncolt. Amúgy szögediesen. Petro'czy Róza kitűnő pálóc asszony volt. Igen szeretnők, ha a Magyar nyelvjárásokat viszontláthatnok a Kath. körben ! A dalos orvosok is rendkívüli kedves dolog. Szegény kis Mili kisasszony búnak ereszti a fejecskéjét. Melancholiába esik. De a dalos doktorok kigyógyítják. Örömében azt tanácsolja a közönségnek, hogy mindenki ugyanezen recept szerint járjon el, ha a melancholia tüneteit észleli magán. Köszönjük a jó tanácsot. De honnan veszünk ilyen kedves doktorokat ? Mili kisasszonyt Báthory Mariska játszotta a tőle már megszokott pompás alakítással. Arcjátéka rendkivüli kifejező; előadása tiszta, érthető és kitűnően szinezett. Kánszky Ilona és Báthory Erzsike gyönyörűen énekeltek. A beteg Gyömörey Rózsika helyett Sztojkovics Mariska ugrott be az utolsó pillanatban. Tiszta, hajlékony hangjával nagy feltűnést keltett. Horváth Ágnes most is a régi, jó erőnek bizonyult. Igen szép volt a füzértánc is, valamint Miknla Vilma diszkrét harmonium-kisérete. A műsor utolsó pontjaként a «.Kinai muzsikusok-» c. nevettető életkép szerepelt. Komikus némajáték, melyben a karmesternek, Janda Emiliának jutott a leghálásabb szerep. Ki is aknázta bőségesen. De a leghumorosabb jelenetekben is megőrizte komolyságát. Különösen mulatságos volt, mikor az egyik zenészt külön is tanította, de — nem ment vele semmire. Az összes szereplők igen szépen megálJták helyüket. Nemcsak maguknak szereztek dicsőséget, hanem az intézetnek is, melynek növendékei. A rendkivüli nagyszámban megjelent közönséget valósággal felvillanyozták; viszont a tömérdek lelkes éljen és taps őket is szemmel-láthatólag felmelegítette. Csütörtökön volt a tombola-estély, melyen 300 szebbnél-szebb tárgyat sorsoltak ki a szerencsés nyerők között. EGYESÜLETI HlREKFelolvasó-estély. A Kath. kör ma, vasárnap, a bencésgimnázium tornatermében este б órakor felolvasó-estélyt tart a következő műsorral: I. Ének. Előadja a daloskör. II. Zene. Előadják gordonkán Holler Konrád és Szentgyörgyi Sándor. III. Felolvasás. Tartja: Grub er Lőrinc úr. IV. Dalok. Cimbalmon előadja : Grész Ödön úr. V. Vig monológ. Előadja : egy hölgy. Nem tagok 40 fillér belépő-dijat fizetnek. A műsor pont б órakor kezdődik. A Felsővárosi Kath. Kör jan. 31-én látogatott választmányi-ülést tartott, melyen az évi rendes közgyűlés határnapjául febr. 20 -át tűzték ki. Tízéves fennállását az eddigi megállapodás szerint ápr. 3-án ünnepli meg a kör. Uj tagnak jelentkezett 11, kilépett 1. Nagy örömmel vették tudomásul, hogy I Széptóth János tanító vezetése alatt köri dalárda alakult. F. hó 2-án felolvasó-estély volt a körben. A köri tagok és az érdeklődők oly nagy számban jelentek meg, hogy megmozdulni is alig lehetett. Az estélyt a daloskör nyitotta meg az «Élj őseink hazája c. énekI kel. A dalosok nagy száma, kitűnő hanganyaga és preciz éneke rendkivüli nagy tetszést aratott. Első fellépésük a legszebb reményekre jogosit. Gergye Juliska, egy csöpp kis leány, kit székre kellett tenni, hogy látható legyen, a «Celli búcsút» szavalta. Tóth Béla gimn. tanuló két humoros szava, latával egyszerre valóságos kedvence lett a körnek. Nagy hatást ért el Horváth Mihály gimn. tan. is, aki «A lengyelek fehér asszonyát» szavalta. Kitörő tetszéssel fogadták Káuzli Gyulának pompás előadását. A népszerű népszövetségi igazgató elemében volt; rendkivüli ügyes csoportosítással, az adatok megsemmisítő tömegével zúzta pozdorjává azt az ostoba demokrata rágalmat, hogy a papok ellenségei a tudománynak és a felvilágosodásnak. Somogyi József dohánygyári i ügyelő a Mária-kultuszról mondott megszívlelésre méltó dolgokat s a Kath. Népszövetség lelkes felkarolására buzdította tagtársait. A dalárda vezetőjének és az előadóknak Béri Zsigmond elnök mondott néhány meleg szóval köszönetet. Tea-estély. A Kath. kör f. évi február hó 7-én, azaz hushagyó-hétfőn saját helyiségében, tréfás sorsolással és tánccal egybekötött tea-estélyt rendez, melyen a kör t. tagjait és jóbarátait szivesen látja. Ez alkalommal 100 drb szebbnél-szebb nyereményt sorsolnak ki. Egy sorsjegy ára 20 fillér. Minden második sorsjegy nyer. Belépő-dij személyenkint 1 kor. Az estély 8 órakor kezdődik. A Jókai-kör estélyei. Január 23-iki számunkban közöltük, hogy a Jókai-kör február 19-én és 20-án a városi szinházban a Petőfi-Jókai szobor alap javára műkedvelői estélyeket rendez. Az első estén helybeli ! művészi életünk jelesein, a főiskolai énekkaron és a tanítóképezdei zenekaron kivül két kiváló vendég is fog szerepelni, még pedig Naeter Elza, magyar származású operaénekesnő, a frankfurti opera tagja és Harmos Blanka, a budapesti Nemzeti zenede tanárnője. A második estén a Jókai-kör jeles műkedvelői Csiky Gergely remek szinművét, az «Örök törvény»-t fogják előadni. A ker. munkás-egyesület uj tisztikara. Az egyesület január 23-iki közgyűlésén a következő tisztikart választották meg: elnök: Káuzli Gyula, másodelnök: Paulics János, háznagy: Csapó János, másodháznagy: Somogyi Sándor, titkár: Lipka Pál, másodtitkár: Kalmár Andor, pénztárnok; Kalmár Károly, másodpénztárnok: Vágó Ignác, ellenőrök: Nagy Vilmos és Csoknyai János, könyvtáros: Horváth Lajos, másodkönyvtárnok: Madarász József. Azonkívül választottak még 20 választmányi tagot is. erősebb, mint bármikor. A gárda él — s nem adja meg magát ! Mikor lelejtméreztünk a dobogóról, vége-hossza nem volt az ovációnak. Ez az óváció legyen az ön jutalma, kedves Szerkesztő úr, mert karnagyi minőségében igazán tömérdek tintát, papirost és tenger gesztust, meg hangot elpazarolt, hogy a sikert biztosítsa. Gratulálok! Érthető érdeklődéssel várta mindenki a második számot. Kertesz Gizella nagy zenei tudása, bájos zongorajátéka eddig is sokkal magasabban állott, semhogy reklámra szorulna. Ép azért ízléstelenségnek is tartottuk volna, ha megütjük mellette a nagy dobot. Nem is ütöttük meg, csak kíváncsiak voltunk. Tudja, mire? Hát arra, hogy mennyit fejlődött azóta, amióta az otsz. zeneakadémia növendéke s hétről-hétre feljár Pestre, ahol Hagy Géza akadémiai professzor a tanítómestere. Maga ott ült mellette, k. Szerkesztő úr kottaforgató-minőségben, tehát közelebbről élvezhette azt a káprázatosan szép játékot, melyben mi, szegény hátul-ülők csak a terem sarkából gyönyörködhettünk. A hozzáértők igazi esztétikai gyönyörűséggel hallgatták s ákalános volt az a meggyőződés, hogy a fiatal művésznő előtt ragyogó jövő áll, a fényes diadalok egész sorozata... Partnerei: Gyémánt Miklós (hegedű) és Holler Konrád (gordonka) szintén remekül játszottak. Csudálatosan szép volt ez a trió s ezt azért hangsúlyozom, mert k. Szerkesztő úr csak a zongorát hallotta, pedig a hegedűre és a cellóra is érdemes lett volna figyelnie! Tóth Annuska uj oldalról mutatkozott be a Kath. Kör közönsége előtt. Mint kabaret-énekesnő. Elegáns mozdulatokkal, kitűnő hangsúlyozással és kristálytiszta, üde, szép énekkel dalolt és mesélt a Váci-utcáról, meg a zene-iskoláról, no, meg a csókot adó kisleányról és gavallérjáról. Azután két szép magyar nótát dalolt. Az egyik így kezdődött: Esküvőre muzsikálnak. Ez szomorú volt. Utána egy vígabbra gyújtott, mert sirva vigad a magyar! — «Szeretlek én, barna legény téged»... Oly szépen énekelt, hogy még most is vörös volna a tenyerem a sok tapstól, ha nem 48 órával a hangverseny után imám ezt a referádát. Zongorán Szentgyörgyi Sándor, a mi nagytudású karnagyunk kisérte igen diszkréten. Tóth Annuska után ismét Kertész Gizella lépett a dobogóra. De ezúttal egyedül. Mendelsson: Rondo Capriccioso-fX. játszotta tökéletes művészi kidolgozásban. Utána pedig, a zúgó tapsviharra, magyar nótákba kapott bele. Csudálatosan szép piánokkal játszotta el a Repülj fecském-et, majd hatalmas erővel zúgott fel: «Ezt a kerek erdőt járom én». Egyszerre csak mozogni kezdtek azok a parányi kis lábacskák a székek alatt. Egyik úriember nagyon szerette volna hallani a « Rácsos kaput», de be volt csukva az ajtó, nem lehetett bemenni. És most ön jön, k. Szerkesztő úr, mint Box úr. Hát, tudja, mesésen játszott. Valóságos hősnek bizonyult a — színpadon. Lármázott, pörölt, veszekedett, töltetlen pisztolyokért bömbölt, szóval, egész máskép viselkedett, mint akkor, mikor egyik juniusi napon «zúgott a vihar s háborgott a Balaton». Emlékszik rá? Akkor történt, mikor felcsapott műkedvelő vihar-csónakásznak... De erről majd máskor beszélek. Most csak azt akarom konstatálni, hogy ön igen sokoldalú ember. Egy színésznek is becsületére vált volna, olyan jól forgolódott a színpadon. De azért ne bizza ám el magát, mert а «Сох» úr ( Wohlmuth Lajos) se engedett a 48-ból. Hálásak vagyunk önöknek, mert