Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-27 / 48. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 27. 39. szám PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: Л Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-i к házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Küldöttség a munkásházak érdekében. Tekintélyes számú küldöttséget ve­zetett a mult vasárnap d. e. Káuzli Gyula, a Ker. Munkásegyesületnek agi­litásáról ismert elnöke, városunk polgár­mesteréhez. A 2—300 tagból álló kül­döttség teljesen megtöltötte a város­háza nagytermét ; sokan a folyosókon szorongva várták a legilletékesebb té­nyezőnek, a polgármesternek nyilatko­zatát, amely vagy hajlékot juttat a be- ; csületes proletár seregnek, vagy továbbra is sínylődni hagyja a nem embernek való szük, egészségtelen lakásokban. A kérvényezők meg lehetnek elégedve, mert városunk polgármestere legteljesebb jó akaratáról és legmesszebb menő támo­gatásáról biztosította a küldöttséget s a a többi között, a Káuzli Gyula által j hozzáintézett lelkes szavakra, a követ­kezőleg válaszolt: »Már három évvel ezelőtt bocsáj­tottam ki felhívást a helyi lapokban, hogy azok a munkások, akiknek mun­kásházakra volna szükségük, jelentkez­zenek nálam. Akkor mindössze heten jelentkeztek. Ami akkor nem sikerült, az úgy látszik, most sikerül. Meg lehet­nek győződve, amint három évvel ez­előtt rajta voltam már, hogy itt mun­kásházakat építtessünk, most is testem­ből, lelkemből, szivemből azon leszek, hogy dűlőre juttassam kérelmüket. Nagy szabású munka ez, Uraim, amit nem lehet máról-holnapra megcsinálni. Legyenek azért türelemmel és igyekezzenek a képviselőtestületnek tekintélyes részét is megnyerni az ügynek.« Lelkes éljenzés váltotta fel a pol­gármester meleg és jól eső szavait. Azután Káuzli Gyula a jelenlevő Antal Géza dr. orsz. képviselőt kérte fel, hogy támogassa a munkások jogos és méltányos kérelmét fenn a minisz­tériumban. Antal Géza dr. szintén a legmesszebb menő jóakaratáról és tá­mogatásáról biztosította a küldöttség tagjait, akik a képviselő lelkes éljenzé­sével, és a legszebb reményekkel el­telve hagyták el a városháza nagytermét. Az ezen alkalommal átadott Me­morandum szószerinti szövege a követ­kező : Nagyságos Polgármester Ur! A pápai mindenféle szakmáju munkások emelik fel szavukat s kérik Nagyságodat s Pápa város ügyeinek intéző köreit, hogy az alanti sorokban foglalt kérésünket meghall­gatni kegyeskedjenek. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy az ember elsőrendű szükségletei közé tarto­zik a kenyér után mindjárt a lakás. A lakás a pihenés, szórakozás és családi boldogság helye. Lakás nélkül nincs családi kör, nincs családi boldogság. Nincsen nyomorultabb em­ber, mint akinek becsületes, emberhez illő lakása nincs! Magyarországban általában a munkás­lakások kérdése még teljesen rendezetlen. így van ez Pápán is! A kisipari munkások többnyire a mű­helyben hálnak. Nagyon sok kisiparos egész családja műhelyben lakik éjjel-nappal. Aki csak egyszer is megfordult ilyen helyeken, soha el nem felejtheti azt az egészségtelen le­vegőt és siralmas hangulatot, amely a mi munkásaink lakásait betölti. Sok, sok munkás­lakás sötét, fülledt, penészes, férgektől, rova­roktól hemzsegő odúk s tulzsufoltságuknál és az ezzel járó piszkosságuknál fogva me­TARCA. Zorkámnak. Irta: Miklós, Montenegró cárja. Nem mind arany, ami fénylik Es a trón nem heverő hely! Ül azon is boldogtalan, — Kicsi lányom, hidd el, hidd el! Korona is, bármi fényes! — Tövisből van sokszor fonva. Elégedett, boldog királyt Nem ismer más, csak a monda! Ám a kicsi kunyhóban is A boldogság lakik véled, Ha dolgozol, csöndben, titkon, Tisztességben s — Istent féled. Fordította: Szászy István. A vén faun. Irta: f Dr. Nyikora József. Régen harangoztak delet, Nyugatra néz az őszi nap; Sugara már nem oly meleg, Mint volt — fejem felett. Elmerengek a multakon: Hol a tavasz, hol van a nyár ? Az élet mily gyorsan oson, Már — az őszt taposom. Kivül az ősz és idebenn Szivem tudna szeretni még. De hajh, nimfáim' hidegen Hagyja a szerelem. Az első csalódás ma ért. Egy kis lánytól csókot kértem. S ő szólt, látva hajam derét: »Csókolom a kezét!« A Kopolya. — Irta: Wittmann Ilus. — Apostag faluban, mintegy kétszáz lé­pésnyire a Dunától, van egy kis tó. Kopo­lyának hivják. Az egyik fele mély, a másik oly sekély, hogy kenderáztatónak használ­ják. Azaz csak használták, mert biz' ott réges-régen se hire, se hamva a kender­áz tatásnak. A jámbor apostagiak, ha arra men­nek, keresztet vetnek és ugy mennek tovább. Gyönyörű virágos rét veszi körül a kis áztatót és tavat. De Isten irgalmazzon annak, aki nem ismeri a mélységet és be­merészkedik. Az bizony ott vész. A tó partján annyi a kék katáng, hogy a járókelő akaratlanul is a földre, majd az égre néz, hisz' a virág szine vete­kedik az ég azúrjával. Csodálatos, hogy a gyermekek, bár az egész faluban nincs oly sok és szép virág, mint a Kopolya körül, mégis inkább beérik a kamillával, szarkalábbal, vadrezedával, mintsem a tó mellé merészkedjenek. S ha egyiket-másikat mégis odébb csábítja a vakító kékség, a többiek hamar visszahúz­zák, ijedten, suttogva marasztalják, mintha még csak az említésre is vészt hozna. — Ne menj oda, mert jön a kender­haju asszony, elvisz magával!

Next

/
Thumbnails
Contents