Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-20 / 47. szám

1910. december 4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 381 a munka is csak szervezve ér el eredményeket. Tudomásunk szerint a központ december elején akarja összehívni a szervezetek vezetőit, hogy ezt az ügyet megbeszéljük s ha lehet, megalakítsuk a megyei népszövetségi szervezetet. Népszövetségi. Hyilt-tevél • Nagyméltóságú Hieronymi Károly m. kir. keresk. miniszter úrhoz. Kegyelmes Uram! A pápai munkás kerületi pénztár igazgatósága f. hó 16-án este nyolc órakor ülést tartott, melynek első tárgya a pénztár 1 tisztviselőinek, alkalmazottainak és orvosainak fizetésrendezése volt. A pénztár ez évi bevételi előirányzata 52000 kor. A személyi kiadások a következőkép oszlanak meg: a tisztviselőknek, külső ellenőrnek és a szolgának fizetése 14000 és néhány korona, az orvosoknak jut 16000 korona, összesen 30000 koronánál több, tehát íj —75 ember elvisz a pénztártól joooo koronát ; marad tehát a háromezer munkásnak 22000 korona; ebből kapják a ; munkások a gyógyszert és a táppénzt. Ügy tudjuk, hogy ezeket a pénztárakat azért alkották meg, hogy a munkások érdekeit szolgálják, hogy magukat, esetleg családjukat betegség esetén az éhenhalástól megmentsék; de ez a pénztár nem felel meg e nemes és magasztos emberbaráti kötelezettségének akkor, ha személyzeti kiadásai ily horribilis összeget emésztenek fel; igaz, hogy a pénztár jelenlegi tisztviselői ily magas fizetésről még álmodni sem mertek, hanem a központból sarkalták őket ily magas fizetés elérhetésére. Kegyelmes Uram! Ily gazdálkodás mellett a pénztár csődbe jut, s a munkaadók által felében fizetett dijak arra használtatnak, hogy egyes emberek meg nem érdemelt díjazásban részesüljenek. Ez így nem tarthat sokáig. A kisiparosság már több izben kért, könyörgött Nagyméltóságodnál, hogy a betegsegélyző törvényt minél előbb revideálni kegyeskedjék, de mást ezideig, mint biztatást, nem kapott. Ezek után arra kérem Nagyméltóságodat, a munkások jól felfogott érdekében, hogy az ily kis pénztáraknál, mint a pápai, az ilyen nagy fizetéseket ne engedélyezze, mert ez a munkások károsodásával jár; hiszen elveszi a pénzüket és segélyben csak kis részben részesülnek. Az ilyen pénztárakat vagy fel kell oszlatni, vagy a fizetéseket redukálni. Pápa, 1910. nov. 16. Nagyméltóságodnak alázatos szolgája: Hajnóczky Béla, betegsegélyző pénztári igazgatósági tag. Még néhány szó az uj vásártérről. »A Pápa és Vidéke« szeptember 11-i számának vezércikkében azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy ha már egyszer a miniszteri rendelet értelmében másutt kell elhelyezni a vásárteret, talán a Takácsiba vezető úttól jobbra, a kálvária temetővel szemben levő uradalmi réten lenne legalkalmasabban elhelyezhető. Ugy ahogy a szept. 11-i számban megjelöltük. A Pápai Közlöny« viszont a Böröllőt tartaná erre a célra legmegfelelőbbnek. Igaz, hogy csak az esetben, ha a fenntebb említett uradalmi területet nem lehetne megszerezni. Hát mi ezt a területet még akkor sem tartanánk megfelelőnek, ha más helyet egyáltalán nem találnánk. Hogy miért nem, azonnal megmondjuk. Először is nem esik a közlekedési ut vonalába, pedig egy vásártérnél ez is fontos. Rossz ut vezet oda, tehát nehezen közelíthető meg. Már most, ha a vásárteret oda tennénk, akkor nagy költséggel jó karba kellene helyeznünk azt az utat is, mely a győri úttól halad a Böröllőig a Csirizhegy alatt s teljesen át kellene alakitanunk a másik utat is, mely a Felsőváros végén levő jégverem-hidtól nyilik a Böröllő felé, mert ez még rosszabb, mint az előbbi. Könnyen megeshetik, hogy két hidat is kellene csináltatni. Számítsuk hozzá ehhez a kavicsozásra, árkolásra stb. szükséges összeget, azt hiszem, igen drágán fizetné meg a város azt a fényűzést, ha a Böröllőre telepítené ki a vásárteret. A vasút melletti régi városi faiskola is felmerült, mint kombináció. De itt még nagyobb az akadály, mert ezt meg a Bakonyere két részre szeli. Két részre osztva nem lehet használni vásártérnek; az egyik meg magában nem elég; több helyen keresztül hidalni meg lehetetlen. Hogy beboltozzák? Ne vegyék rossz néven, ha azt mondom, hogy sokkal szükségesebb volna először a Cincát beboltozni a városban, mint a Bakonyerét a mezőn ! Vagy talán a Klein-féle területet gondolja a P. K. szerkesztője? Érdekes terv. Csak az a bökkenő, hogy a Klein-féle birtok-testből 100 holdat birnak bérbe a szerbek konyhakert gyanánt s úgy tudom, elég belterjesen gazdálkodnak a mi legnagyobb örömünkre, mert nagyban hozzájárulnak az annyiszor felpanaszolt piaci drágaság olcsóbbá — tételéhez. Pedig ez nagy szó a mai drága világban! Árról is van tudomásom, hogy 4—5 jákói ember vett ott földet. Hát most elvegyük tőlük? Hiszen már lakóházakat is építettek. Csak nem akarjuk őket kiűzni — Amerikába? Tehát a Böröllő egyik része sem alkalmas vásártérnek. Már csak azért sem, mert a miniszteri rendelet világosan megmondja, hogy a vasút mellett kell helyet keresnünk. Nem azért, hogy a vásárba jövők a vonatok folytonos járás-kelését szemlélhessék, hanem azért, hogy a be- és kirakodást könnyen le lehessen bonyolítani. Ezt pedig a böröllői vásártérrel kapcsolatban csak úgy lehetne megoldani, ha a vasutigazgatóság a marha-rakodót az állomás másik oldalára helyezné, ezt pedig kötve hiszem. Hallani egy másik tervet is: hogy legalkalmasabb lenne a tókertekben elhelyezni a : vásárteret. A Hal-tértől levezető ut, — a Bakonyér, — Gróf-ut és a konyhakertek végében elvezető utak közötti részen. Kétségtelen, hogy ez felelne meg legjobban, de ez is nagyon drága volna. A jelzett területen t. i. kb. 80 drb 20 koronás rész van haszonbérbe kiadva; ennek a bér! összege 20x80=1600 kor. A bérletnek megfelelő tőke 4%-al számítva 40000 koronának felel meg, föltéve, hogy az uradalom is így számít. Ha ehhez hozzáadjuk a vásártérré való átalakítás költségeit, végeredménykép oly nagy összeget kapunk, hogy alighanem elmegy tőle a kedvünk. Pedig ez csak készpénz-kiadás; nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk azt sem, amit közvetve veszítünk, az által, hogy ott 70—80 kertbérlő elveszti a kertjét. Ez okvetlenül megdrágítaná nyári piacunkat. Hiába vetik ellen, hogy akkor egyszerűen másutt teremtünk konyhakertet. Hol ? Ha lehetne, rég megtették volna, mert az a kis földrész úgyis nagyon meg van fizetve 20 koronával! Egyébként a miniszteri rendeletnek ez esetben sem tennénk eleget. Ha tehát a Böröllő nem alkalmas, a Kálvária melletti rész nem ela.dó, a tókert pedig méregdrága, nem marad más hátra, mint maradjon meg a mostani vásártér. Hogy a már többször említett rendeletnek megfelelhessünk, úgy intézzük a dolgot, hogy most, mikor a Pápa-Sümegi vasút megépítéséhez való hozzájárulásunkat kérik, állapodjunk meg az engedményesekkel akként, hogy az új vasút szolgálja a mi helyi érdekeinket. Egy ügyes kanyarodóval álljon meg a mostani vásártérnél és ott épüljön egy marha-sertés rakodó. Ezzel a kanyarulattal egy csapásra megoldjuk a kérdést. Nem kell vásártérhelyet vennünk s nem fosztjuk meg a kenyerüktől azokat, akik a vásártér kedvéért laknak ott. A vásártérre szánt összeget pedig egyéb célra használhatjuk föl. Figyelő. = A munkásgimnáziumot mult vasárnap d. u. 4 órakor nyitották meg ünnepélyesen az Ipartestület fényesen berendezett helyiségében. Dr. Antal Géza orsz. képviselő' tartalmas beszédben fejtette ki a munkásgimnázium célját s meggyőző' erővel mutatott rá arra a nagy, átalakító hatásra, melyet a tudás gyakorol az emberi lélekre. — A hét folyamán már megkezdődtek az előadások is. Őszinte örömmel halljuk, hogy a hallgatók száma egyre jobban növekszik. Már százon felül vannak, úgyhogy a helyiség kicsinek bizonyul. Mivel a tudás megbecsülhetetlen nagy lelki kincs, a legmelegebben ajánljuk földműves ifjainknak is a munkásgimnáziumi előadások szorgalmas látogatását.