Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-11-13 / 46. szám
t> . PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. november 370. »karitászt« és közművelődést hirdetik és méltányolják a szakosztály ok tanácskozásai. S ez a X-ik nagygyűlés megint segíti felrázni az álomkórságban szenvedő kereszténységet. Mert már tombol körülöttünk a vihar, minden jele mutatkozik a bekövetkezendő férgetegnek, í ha ez a vihar kitör, akkor a jövő nemzedék minket, a jelen, akkor már a mult embereit fog szidni, s átkozni fogja a mi mulasztásainkat, hanyagságunkat. Azért menjünk fel a kath. nagygyűlésre haditanácsot tartani! Ott lehet tanulni is, lelkesedni is! Meg lehet ismerni a jelen gyatraságát, bajainkat, bajainknak okait, kutforrásait. De megtanulunk lelkesedni is. Lelkesedni az io-azságért s a mi igazainkért. Ott megtanulunk beleilleszkedni a haladó korba, s alkalmazkodni az új világhoz, s megtanuljuk, hogy a magyar és keresztény nem egyértelmű az elmaradottal, ósdival, félszeggel, mert a magyar kereszténységben étet volt — s fenntartó élet Lesz. Ilyen szemüvegen keresztül nézzük a X. kath. nagygyűlés tanácskozásait! Szemle. A Világból. A magyar szabadkőmivesek hivatalos lapjának, a Világnak nov. 2, 3, 4, 5, 6-iki száma került kezembe, s ebben az öt példányszámban éppen 22 egyház, vallás, erkölcs'és papellenes cikket és h irt találtam. Nem lesz érdektelen ezeknek legalább cimeit megismerni: Halottak napja, A hitoktató úr terrorizál, Klerikális terrorizmus. Ájtatos gyilkosság, Botrány a temetőben, Benvenuto Cellini, Forrongó Spanyolország, Meghalt egy leány, Guido Reni, Censtochaui szerzetesek. Mise a fonográfban, Miért szegény a magyar ncp?, A szerető egyház, Titkos társaságok, Magalhaes Lima, A pápa a halotthamvasztás ellen, Kis tükör, Robe- spierre eltörli a keresztény vallást, Titkos érdekszövetség, Pezsgő, Fehér kabaré rendőri segédlettel. Különféle cimek alatt .egyház- és erkölcspiszkítás. Milyen türelmesek is vagyunk mi, mikor nem hasonló tónusban írunk ö róluk . Pedig, de megtehetnők! ff: A Pápai Hírlapból. Bizonyára egy hatezer esztendős hitfelekezethez tartozó egyén irta t. laptársunk mult heti számában a •Mi a vallása?« c. hírt. Olyan szabadkőmives, vagy demokrata ize van az egésznek. Hogyisne, hisz a vallást »legbensőbb és legsajátabb ügynek« mondja, s a vallásnak a bíróság előtt való bemondását »balkáni« eljárásnak. Igazán szép dolog, ha a katholikus »büszkén vágja ki« katholikus voltát, de az igazán nem szép eljárás, 'na Griinkopf Izidor pirulva rebegi cl« a »hatezer éves felekezethez való tartozását. Bizonyára oka volt e hír írójának, hogy a vallás bevallása ellen irjon, rnert bizony a mult heti lapokban megjelent egyetemi hirecskének adatai elszomorítók, levén a budapesti tudomány-egyetem hallgatóinak к/ része Grünkopf vallásához tartozó. S ennek a »magánügynek« eredménye az, hogy mindenfelé forradalom, anarchia, szellemi nihilizmus fenyeget, a művészet posványban fetreng, a tudomány éjbe vész, a társadalmi élet pedig a pogányság rabszolgaságába sülyedt. Jó lesz ezekről különösen a nem hatezer éves vallások követőinek gondolkozniok ! A Dunántuli Protestáns Lapból. Egyik reformációi emlékünnepen hangzottak el a következő szavak: A Portugáliában lefolyt eseményből kénytelenek voltak meggyőződni a világ, a pápa és a pápa befolyása alatt álló fejedelmek arról, hogy mennyire nem felel meg a valóságnak az a róm. kath. részről célzatosan, dc igen gondosan ápolt és terjesztett hir, mintha a trónoknak legbiztosabb, sőt egyedül biztos alapjuk, a római kath. vallás lenne. Franciaországban sem óvta meg a királyi trónt a róm. kath. vallás, sőt még magának a pápának világi trónját sem óvta meg. Inog a spanyol trón is. Ellenben Anglia, Németország, Hollandia, Svéd- és Norvégország trónjai állanak.« Ez az állítás csakis a jelen szemüvegén át nézve látszik igaznak, alapjában pedig igaztalan és a történelemmel ellenkező. A kath. vallás 1200 éven keresztül volt az európai államok egyedüli fenntartója és fenntartott többet az 1900-ik évig is! A prot. vallás alig néhány század óta fenntartója néhány államnak úgy, hogy a protestáns Németországban is több, mint 20 millió katholikus van, hogy az angol birodalomról ne is beszéljek. S ne tessék elfeledkezni arról sem, hogy az olasz, spanyol, portugál, francia még nem is oly régen világraszóló szerepet játszottak. Olaszország a XY-ik, Spanyolország és Portugália a XVI-ik, Franciaország a XVil-ik században vezető világhatalmak voltak. S ne tessék azt gondolni, hogy Németország, vagy Anglia örökké olyan lesz, mint most, csak azért, mert protestáns! Vagy talán a román népek pusztulásának a kath. vallás az oka — az északi népek virágzásának pedig a protestantizmus ? A hevesvérű román ! népek voltak kitéve első sorban a szervezett hitetlenség (szabadkőmivesség) romboló munkájának, s egyrészt forradalmak keltésével, másrészt a kath. egyház nyomorgatásával akadályozták meg a vallás befolyását. S ha a kis kath. Belgium mezőgazdaság, ipar, közlekedés, külkereskedelem dolgában (évi 7000 milliónál nagyobb forgalom) a világ első országa s ezt még sem irják a kath. vallás javára, akkor a román népek gyengülését se lehet a kath. egyház hátráTÁRCA. Hozmaring. Kicsi falu mellett vitt el a vonat. Láttam rozmaringos kis ablakokat, Lányt, kinek dereka, mint a rózsa ring. Lenge, mint a nádszál, mint a rozmaring. Délceg legényt láttam, az utcán haladt S megállott a kicsi ablakok alatt. Meg se kopogtatta, egy hangot se szólt: Rozmaringos ablak már is nyitva volt. Nem igen esett sok szó az ajkakon, Csak ugy nézték egymást nagy hallgatagon — Mögöttük száguldva egy világ kering — Az ö álmuk: két szem s cg}- szál rozmaring. Balla Miklós. JVIuraparti történetek. Irta: Győryné Kolozsváry Margit. I. Az izsakóci határban levő murai malmok közül néhány év előtt legkeresettebb volt Orankó István gazdáé. A malom maga ugyan nem volt a legújabb szerkezetű, de szerszáma mindig rendben volt. Azonkívül messze földön kell keresni olyan molnárlegényt, mint Andris, az Orankó uram akkori molnára. Az ő kezén ugyan nem veszett el senkinek egy szem gabonája. Mindig csak a köteles vámot vette. De meg a gazdáját sem rövidítette meg. Elég volt neki a maga része. Mert hát errefelé az a szokás, hogy a molnárlegényeket a tizedrész vámgabona egy meghatározott hányadával fizetikr Mig a többi molnároknak néha alig volt napról-napra őrlésük, Andris sokszor kénytelen volt ötheti őrlési időt is adni a megtorlódott munka miatt. Született molnár volt. Apja is mint molnár veszett a Murába egy hirtelen áradás alkalmával. De ez nem riasztotta el Andrist a veszélyes mesterségtől. Tizennégy éves volt, midőn Orankó gazda inasul fogadta. Ügyes volt a gyerek és tanulékony, elannyira, hogy mire a négy tanuló év letelt, rábízhatták az egész malmot. Minden farészt, amire a malomnál szüksége volt, meg tudott csinálni. Úgy télviz idején, mikor a malmokat kivontatják a partra, nem ment a többi legények szokásaként a házakhoz tereferélni, vagy kártyázni, hanem egész nap fúrt, faragott. Kaszálás és aratás táján meg a gazdaságban segített. Ha édes fia lett volna gazdájának, akkor sem lehetett volna hívebb hozzá. Andrist a veleszületett becsületességén kivül szerelme is ösztönözte a gazdája, iránti hűségre. Szerette a gazdája lányát, a gyönyörű Mankát, már gyermekkora óta, de erről szó sem esett közöttük, mig csak Andris fel nem szabadult, j Aratás volt. Ez esztendőben a jó Isten dús terméssel jutalmazta a gazda fáradságát. Saját terhétől görnyedt a gabona. Vigan folyt az aratás. Szép sorban álltak már a rozs-keresztek a tarlóföldön. Most aratják a búzát. Orankó uram földje jó széles. Négy : kaszás vágta a rendet. Andris volt legelői. Nem engedett volna maga elől senkit, pedig az utána kaszáló legény is ugyancsak igyekezett ám! Manka szedte fel utána az aranykalászu búzát. Jól beesteledett, mire levágták az egészet. A kévéket holdvilágnál kellett összehordani. De volt is oly gyönyörű csillagos holdvilágos nyári est, hogy a legöregebb ember is elérzékenyülve, néma áhítattal tekintett az égre.