Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-10-16 / 42. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 337. 39. szám PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Alkoholizmus és iskola. Irta : Lisztner Antal. Hogy az alkoholizmussal sikeresen megbirkózhassunk az iskolában, szükséges kikeresni azt a lélektani alapot, mely az alkoholistát a szesz élvezetére ingerli. Ez pedig nem más, mint az a belsó' inger, a lélek energiája, mely munkát keresve, a szesz élvezete nyomán fakadó emelkedettebb kedélyhangulatban, mámorban, részegségben talál megnyugvást. A lelki élet ez állapotai — a részegség kivételével — azonban létrejöhetnek más okokból is. Lelki szükségleteinket ki tudjuk elégíteni anélkül is, hogy a kártékony szeszt élveznők. A jól végzett munka nyomán nemes öntudat, öröm, megnyugvás kél, sőt a mámor egy neme is elfog, ha tökéleteset tudunk alkotni. Az emberi lélekben megvan a hajlam a szép, jó és nemes iránt, csak a kellő időben kell ezt a hajlamot fejleszteni. A legtöbb ember azért alkoholista, mert lelkének szükségleteit nem tudja mással kielégíteni. A nevelés egyik jelentékeny feladata, az ifjúságot a nemesebb élvezetek iránt fogékonnyá tenni. Igaza van Mosdóssy Imrének, midőn azt irja, hogy »A gyermekkor mérsékelt, józan szülők által vezetett és irányított takarékos és a lehetőségig nélkülöző életmódja, amely mindamellett az erkölcsi és testi fejlődésnek útjába nem áll, edzi meg a fiatalságot a jövendő élet minden bajára és rázkódtatására, anélkül, hogy az élet legdrágább kincseinek egyikét : az elégedett kedélyvilágot tönkretenné. Aki szűkös gyermekkorból emelkedik jobb módba, annak minden fikér, amit elér, kincs; minden kis előnynek örülni tud, minden kis örömet élvezni képes, ép, egészséges elmével és szívvel; — a minden jóval elárasztott ifjúkor ritkán hoz derűs, vidám férfikort, mert az élet az örömökben, amiket nyújt, kevés fokozatot ismer. Kis örömből áll a jólét és az élet.« (Félszegségek a nevelésben). Mivel pedig akár testi, akár lelki készségünket az élethez munkálkodással szerezzük meg, idejekorán gondoskodni kell arról, hogy a gyermek saját munkájával keresse meg azt az öntudatot, mely énjét kielégíti. »Az ember munkája után él s mindaz a figyelem, mindaz az idő, amellyel és amely alatt elméjét vagy izmait foglalkoztatja, elvonja őt a hibától, a tévedéstől, amelv elállatiasít és előbb-utóbb megemészt. Aki dolgozik, az nem részegeskedik; aki munkálkodik, az nem tivornyázik; aki fáradozik, az nem dorbézol, nem lop, nem koldul, nem káromkodik, nem rágalmaz, nem irigykedik, nem átkozódik s ami a fő: nem rabolja az időt, az élet eme legszebb áldását embertársaitól és önmagától.« (Kerékgyártó E.) »A munka az élet, az egészség s a boldogság szükséges eleme, a munkában fejlik ki elsősorban is az isteni hasonlóságnak egyik vonása, a tevékenység.« (Prohászka O.) E tevékenység életeleme és fenntartója az emberi életnek. Irányítója az emberi akarat, mely a nevelés minősége szerint lehet jóra vagy rosszra hajló. Minden lépésünk, minden gondolatunk és tettünk TÁRCA. Csata a kaszárnyában. Irta: Kincs István. Ha az égen a kaszás csillag összebeszél a kismedvével, hogy mindig együtt járnak, akkor se követhetik egymást hivebben, mint ahogy Herczeg Laci Szuhi Dénessel követte egymást. — A csillagok csak éjszakának idején járnak együtt, de ők ketten éjjel-nappal válhatatlanul jó barátok voltak. Katonáéknál barátkoztak össze. Mikor berukkoltak: vadidegenek voltak egymásra nézve; egyik se tudta, a másikat melyik falu szülte, hanem másnap már kiismerték, hogy ők ketten voltaképen összevalók: ők a zászlóalj legnagyobb gazemberei. Attól fogva azután megszerették egymást. Együtt nevettek, együtt káromkodtak ... majdnem azt mondtam, hogy sirtak, mert ha mindenhez értettek, annyira hát nem vitték, hogy sirni megtanultak volna. Kire megharagudtak, azt vérig szekálták; a káplár örült, ha neki hagytak békét, nemhogy ő veszekedett volna velük. Maguk a tisztek is iparkodtak velük jó lábon állani; a kurtavasat csak hiréből ismerték; pedig ha valaki, akkor ők tettek volna rá érdemet, hogy hetenként kétszer-háromszor legalább is kóterbe tegyék őket. Senki se tartotta tanácsosnak velük kikötni: ők legföllebb csak egymással veszekedhettek volna, mert más szegény emberfiát a marha erejükkel ugy megnyomorítják, hogy folt se válik belőle . . . Hanem hát egymásba dehogy vesztek bele. Közös volt, — mint mondtam, — az örömük, közös a bánatuk. Éjjel sokat csavarogtak. — A kimenőt meg nem tagadták volna tőlük a világ minden kincséért. Mit csináltak, mit nem, sokszor egész éjszakákon keresztül, Isten a megmondhatója. Ahol ők mulattak, abba a korcsmába más baka be nem tette volna a lábát. De minek is? Ugy is tudták, ha jó kedvük kerekedik, akkor a két házsártos fickó nem csak a cibileket szórja ki, hanem a bakancsost sem kíméli. Szénás szekérrel is kitértek volna előlük ... És ez a két ember egyszer összeveszett egymással. — Majdnem hihetetlen, mégis ugy van. A két testi-lelki jó barát, kik a világon mindenen meg tudtak osztozkodni egymással kik nyitott kártyával játszottak közös kirán-> dulásaik alkalmával, kik mindig összefogtak, ha valaki egyiket vagy másikat közülök bántani merte, azok egyszer összevesztek. Ugy történt, hogy Herczeg Laci egyszer épen őrt állott a kaszárnya kapujában. Ez az egyszer délután volt, egy napsugaras őszi délután. A város akárcsak kihalt volna: az utcák tátongtak az ürességtől; egy suszterinas sem öltötte rá a nyelvét, egy pesztonkának se volt arra utja, hogy amolyan részvevő, biztató pillantással fűszerezze a szegény silbak unalmát. És Laci tényleg unatkozott.