Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-01-30 / 5. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. január 16. tisztogassák a hivatalokat (mert ez nem a rendőrök dolga); ugyanezek kézbesítsék a hatósági végzéseket is. (Mert ez sem a rendőrséghez tartozik). Az elmondottak alapján, azt hiszszük, megállapítjuk, hogy sem a létszám szaporításával, sem a kétségkívül megokolt fizetésemeléssel nem lehet a bajon gyökeresen segíteni. Új szervezés kell ide : célszerű és céltudatos. És új emberek, még pedig olyanok, akik a közrendészet terén gyakorlatilag és dicséretesen működtek. Ha ez megvalósul, akkor nemcsak a rendőrség tiszti személyzetének és a rendszeresen megosztott munka következtében a legénységnek lesz könnyebb és eredményesebb a működése, hanem a város közbiztonsága és közrendészete is hamarosan méltó lesz rendezett tanácsú jellegéhez! Iskolaszéki gyűlés. A r. kath. iskolaszék folyó hó 26-án tartotta alakuló közgyűlését Kriszt Jenő esp.plébános elnöklete mellett. Az egyházi elnök rövid beszédben utal azokra a feladatokra és kötelezettségekre, amelyek az iskolaszék jog- és munkakörébe tartoznak és szép szavakkal buzdítja a tagokat az együttes, kitartó munkásságra. A jegyzőkönyv ideiglenes vezetésére felkéri Mátz józsef ig. tanítót; a jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig Hajnóczky Béla és Szokoly Ignác iskolaszéki tagokat. Tisztviselők választása. A gyűlés főtárgya a különféle hitközségi állások betöltése volt. Köztelkiálltással a következőkép töltötték be az egyes tisztségeket: isk. széki v. elnök: Sült József; "pénztáros: Szokoly Ignác; gondnok: Bottka Jenő; jegyzők: Mátz József és Zsilazy Sándor; számvizsgálók: Somogyi József, Keresztes Gyula és Nagy Vilmos. Egyéb tárgyak. Özv. Szalmás/' Józsefné hitközségi adójának elengedéséért folyamodott; a iskolaszék elutasította. Herbert Ignácnak a tandij elengedésére vonatkozó kérelme hasonló sorsban részesült. Tudomásul vette az iskolaszék az elnök ama jelentését, hogy a közigazgatási bizottság Steklovits Antal, postatiszt és társainak felebbezését elutasította. A belvárosi fiúiskola tanitó-testülete azzal a kéréssel fordult az egyházmegyei főhatósághoz, hogy a karácsonyi és húsvéti vakáció 10—10 napra terjedjen. Az egyházmegyei főhatóság áttette ez ügyet az iskolaszékhez, amely hosszabb vita után 14 szavazattal 13 ellenében a régi állapot fentartása mellett döntött. Egresits János tanító beszüntetett államsegélyét a hitközség folyósítja addig is, mig ez iigy a minisztériumnál véglegesen megoldást nyer, de csak azzal a feltétellel, hogy, ha Egresits János, hivatalos írással igazolja, hogy az államsegélyét a minisztérium betiltotta. Indítványok. Szokoly Ignác felhívja az iskolaszék figyelmét azon régebbi, 1902-ben hozott határozatára, hogy a tanítók fizetése a Pápán eltöltött 15 évi szolgálat után 200 koronával emeltessék föl. Mivel a hitközség nehéz anyagi helyzetében ilyen kiadásokat nem engedhet meg magának, kéri az iskolaszéket, hogy a határozatot vonja vissza és helyezze hatályon kivül. Keresztes Gyula pártolja Szokoly Ignác indítványát és az iskolaszék ily értelemben ki is mondta a megvonó határozatát. Kommentárt ez indítványhoz ez alkalommal nem füzünk. Több tárgy nem lévén,' elnök a gyűlést bezárta. Veszprémvármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő jelentése. A kir. tanfelügyelő 1909. dec. havi jelentése következőkép szól: Voltam 8 helyen, 11 iskolában, 21 osztályban és 58 tanfolyamon. Azonkívül megtartottam karácsony táján a pápai izr. és a veszprémi áll. polg. fiú iskola magánvizsgálatait, melyekre 39 mamagántanuló jelentkezett; ezek közül 7 vizsgaismétlésre utasíttatott; a többi 32 jól elő volt készülve; iskolai építés dolgában egy esetben tanácskoztam iskolaszékkel. A jelzett polgári iskolákkal igen meg voltam elégedve; igen jó volt a peremartoni iskola felső osztálya is; Veim is jól megindult; jó volt a berhidai ref. iskola is; a többi iskolában-a régebbi megelőző látogatásomkor észlelt eredményhez viszonyítva, nem találtam ez alkalommal haladást, sőt két iskolában tantárgyak kimaradását is konstatáltam; az illető tanítókat komolyan figyelmeztettem a fegyelmi következményekre. Az iskolábajárás kifogástalan, mit a 11-mintáju jegyzékek is tanúsítanak, melyeknek most van beterjesztési idejük. Dec. havában elkészítettem a tank erület összes iskoláinak, tanítóinak és állami segélyeinek táblázatos kimutatását és felterjesztettem a magyar nyelv tanításában kiváló érdemeket szerzett tanítókról szóló jelentést; előkészítettem a tandíjmentességre vonatkozó szükséges teendőket s a jelen tanévben az orsz. tanítói nyugdijalapra utoljára fizetendő 30 filléres járuléki kimutatások előmunkálatait, végre eljártam a szerzetes tanítónők segélyeinek kedvezőbb előmozdításában, Nagy gondot fordítottam a tan- és felvételi díjaknak államsegéllyel való pótlására az elemi iskolai oktatás ingyenességéről szóló uj 1908. évi XLVI. t.-c. alapján abban TÁRCA. Assisi sz. ferene emlékezete. Irta és a Kath. Körben felolvasta: Jándi Bernardin. (Folytatás). Ily lelki állapotban kérték meg barátai, adjon a számukra lakomát. Ferenc megtette e szívességet. Összejöttek s látva a fényes, dúsan megrakott asztalokat, tréfás jókedvükben kinevezték a lakoma királyává és királyi pálcát nyomtak a kezébe. A mulatság belenyúlt az öreg éjszakába s dalolva, zajongva vonultak haza az alvó házsorok között. Egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy Ferenc nincs köztük. Keresésére indulnak, s egy utcában akadnak reá, amint állva, gondolatokba merülve ábrándozik. Nevetve, kötődve rontanak a mélázóra, akinek meggyötört lelke messze-messze derengő fényt vesz észre, a rabságból, szorongattatásból szabadító világosságot. -— Mit ábrándozol? —szólítják csufondároskodó cimborái — mily találós meséken töröd a fejedet ? Egyikök felkacagott és hangosan szólott: — Megvan fiúk, azon töprenkedett, hogy megnősül. A kigúnyolt fölveti fejét s halvány arcán a vidámság mosolyával felel e szavakra : — Igazad van. Megnősülök; de az én menyasszonyom oly előkelő, gazdag és szép, hogy cl se tudjátok képzelni. Barátai kacagva hagyták a faképnél. Ö pedig eldobta az olcsó királyi pálcát s ezzel élete módját és eltékozolt iljúságát. A szép, a nemes menyasszony pedig, akiről szólott, a «szegénység,» a koldus szegénység volt, mellyel magát e pillanatban eljegyezte. Sok ember nevetve csóválja fejét. Ámde Ferenc megtalálta, amit keresett. Fájdalmak között eszmélt arra, hogy az ember csak vándor, átmenő vendég e földön, aki élethalál között lebeg, s egy java sem biztos, — s szerető szive új lángolásával vetette magát Isten karjába s ettől fogva e szív őszinteségével s buzgalmával kereste az élet útját. A honvágytól égő szeme megpihent az Üdvözítő első tanítványainak alakján s elhatározta, hogy valamint ezek, ő is otthagy mindent s gyermekmódjára Isten kezére bizza magát, aki ételt ad a mező állatainak és a levegő madarainak. És ez a hősies bizalom tette őt szentté, ezrek és ezrek vigasztalójává és megváltójává; ennek révén találta meg szive a teremtés egységes gondolatát. Ettől fogva csak koldusok s nyomorultak között látható. Ezeknek juttat bőven alamizsnát s fűszerezi vigasztaló, részvevő szavakkal. Legszívesebben a bélpoklosokkal érintkezik, akiknek nyomorult volta, kitaszítottsága meghatja, hálálkodó, gyöngéd ragaszkodása erősíti, vigasztalja, amikor ismerősei s édes atyja bolondosnak, őrültnek nyilvánítják. Nyugtalan szive Rómába kergeti. Amije csak van, áldozatul sz. Péter templomában az oltárra helyezi. Ruháját egy kolduséval cseréli föl és odaáll a többi közé az ajtóba, hogy megízlelje az igazi, hamisítatlan szegénységet. Hogy mily édes lehetett, kitűnik abból, hogy francia nyelven kérte és ezt akkor szokta cselekedni, ha nagy öröm érte. 1 lazatérve idejének legnagyobb részét a magányban töltötte San Damiano düledező templomában. A pénzt most is szórta, de a szegények közé, s oly boldog megelégedés töltötte el lelkét, hogy habozás nélkül, sőt vidáman ment elébe mindenféle megaláztatásnak és szenvedésnek. Mert pazarlása és a koldusokkal való barátkozása mód nélkül felháborította édes atyját, ki kiment utána, hogy, ha kell, még erőszakkal is visszahozza. Ferenc elrejtőzött. Majd szégyelte gyávaságát s kilépve barlangjából, bátran a városba indult, hogy beszéljen atyjával. Az egész város összeszaladt, meglátva őt koldus ruhájában; csúfot űztek belőle s azt hitték, hogy őrült. Ilyen kíséretben érkezett a szülői házba: