Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-10-09 / 41. szám
t> . PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. november 9. nyit fog ráfizetni, ha főgimnázium lesz belőle ? Azok a városi képviselők, akik lelkiismeretesen utána jártak a dolognak, rég tisztában voltak ezzel. Azért keltett oly szenvedélyes ellenmondást Halász Mihálynak erősen szociálista ízű kirohanása. A bencés gimnázium Mária-Kongregációja is szóba került a szünet alatt mint hallom — a városház folyosóján. Azt állította Halász Mihály, hogy a kongregációban megtámadják a más vallásuakat. Ez is épen olyan légből kapott állítás, mint az, hogy a tandíjakból már rég fel lehetett volna építeni a főgimnáziumot! Elismerem, hogy a szenvedély hevében sok olyant mondhat az ember, amit később, ha lecsillapult a lelke, szeretne visszaszívni. De annyi tisztelettel talán mégis tartozunk egymás iránt, hogv az ilven rosszindulatú, nyilvánvaló valótlanságoktól tartózkodjunk ! A Kath. Körről is megemlékeztek egy »történelmi nevezetességű leleplezés« kapcsán. Hogy t. i. a kath. képviselők a közgyűlés előtti este bizalmas értekezletet tartottak a Kath. Kör helyiségében. Hát ez igaz. De szavahihető о о másvallású úriemberektől hallottam, hogy ők is akárhányszor tartottak már értekezletet közgyűlés, választás, stb. előtt. Ha nekik szabad, talán a katholikusoknak is szabad ! Sőt a katholikusokra nézve a pénzügyi-bizottság ismeretes javaslata egyenesen parancsoló szükséggé tette az egységes, tervszerű megállapodást ! Olyan hang is felmerült a közgyűlésen, hogy jó, szavazza meg a város az 50000 koronát,, de csak azzal a kikötéssel, hogy másvallásuakat is tartozik a Rend felvenni a gimnáziumba. Ez az indítvány teljesen fölösleges. Mióta a a bencések Pápán tanítanak, több mint 2000 izraelita vallású növendéke volt az intézetnek. Visszautasítottak-e csak egyet is azért, mert nem volt katholikus? Nem! Hiszen pl. 1877—78-ban Çj katholikus és 87 izraelita növendéke volt a gimnáziumnak! Megtörténhetett volna-e ez akkor, ha a tanári kar ellenséges érzületet tanúsít a másvallásuak iránt? De voltak értékes, felemelő tanulságai is a szombati közgyűlésnek. Az a nemes, konciliáns hang, az az őszinte lelkesedés a kultura iránt, mely a másvallásuak közül Gyurátz Ferenc, Kiss József, Barthalos István, Steinberg er Lipót, Herzog Manó, Bülitz Ferenc, stb. szavaiból kisugárzott, egy órára visszavarázsolta azt a régi, ideális, már-már örökre eltemetettnek hitt időt, mikor a kulturális ügyek iránti lelkesedésben egybeforrott Pápa városának minden polgára. Visszavarázsolta azt az időt, mikor ismeretlen volt még a felekezeti féltékenység ; mikor minden ügyben azt tették vizsgálat tárgyává, hasznára válik-e a kérdéses dolog a városnak, vagy kárára és lelkiismeretük szerint döntöttek, a város jól felfogott érdekében ! Boldog idő — ideális emberek! Feltámad-e a későbbi nemzedék lelkében nagyapáinak lelke ? Visszatér-e valaha ebbe a városba a régi béke, szeretet és egyetértés ? Véget ér-e a a mindennapi csúf tülekedés, az irigység, a kölcsönös bizalmatlanság és féltékenység ? Nem tudom. De azt tudom, hogy az új bencés főgimnázium tanári kara kész örömmel lép sorompóba, hogy a gyűlölködés helyett a békét, a szeretetet és az igazságot juttassa diadalra! A Veszprémi székesegyház felszentelése. (gd) A kilencszáz esztendős veszprémi egyházmegyének fényes ünnepe volt kedden, október 4-én. Ismét megnyíltak fejedelmi bőkezűséggel újra épített s eredeti formájához közelebb hozott székesegyházának kapui; ismét kigyúltak mécseseiben az örök lángok; újra bemutatták oltárain a legfelségesebb áldozatot; megint hangzott prédikáló székéről az apostoli szózat s újra megcsendült hatalmas ivei alatt a hálaadó és könvörgő ének. A Szent-István koráéi ! beli templom alapjaira épített székesegyház keddtől kezdve megint forrása és kincsesháza a kegyelemnek, vigasztalásnak és megkönnyebbülésnek; megint teljesíti vallási } kulturális és nemzetnevelö hivatását. A Szent-István apostoli buzgalmáról s fejedelmi bőkezűségéről tanúskodó egyházi alapítások nemcsak azért voltak nemzetünkre nézve korszakalkotó események, mivel a katholicizmust, mivel a Jézus Krisztus tanítását segítették elterjeszteni, hanem főképpen azért, mivel olyan világnézetet képviseltek, mely a magyar társadalomra nézve a haladást, a civilizációban való elölj ár ás t, azon idők észjárásához képest a modernséget je telítették. A kereszténység, ha úgy alkalmazzuk a XX. század bajaira és szükségleteire, mint ahogyan Szent-István-korában alkalmazták a XI. század nagy nemzeti problémáinak megoldására, ma éppen olyan nemzetnevelő, civilizációban előljáró, kultúrában — gazdasági életben irányt adó eszme lesz, mint volt akkor s a báró Hornig Károly székesegyházából éppen olyan diadalmas útra fog indulni, aminőre indult kilencszáz esztendővel ezelőtt a Szent-Istvánéból. S az évszázados toldás-foldásból újra eredeti alakjába öltözködő székesegyháznál hiába keresnénk találóbb jelképet annak a korszerű s egyedül igazolható törekvésnek kifejezésére, hogyan váljék a XX. század katholicizmusa a Szent-István katholicizmusának méltó folytatásává: a kultúrális, szociális, erkölcsi és anyagi javak általánossá tételének legmerészebb, legbőkezűbb s igazságával és erejével minden nemes, modern mozgalomnak élére kerülő hirdetőjévé. Részletes tudósításunk következőképen számol be a fölszentelés ünnepélyéről : A Szent István-korabeli s most restaurált székesegyházat kedden szentelte föl báró Hornig Károly v. b. t. t., megyéspüspök, négy püspök és az egyházmegye papságának segédletével. CsernochJános csanádi, Prohászka Ottokár szekesfejérvári s Radnai Farkas besztercebányai megyéspüspökök és Rajner Lajos fölszentelt püspök, esztergomi érseki helynök jöttek el a veszprémi egyházmegye örömünnepére. Az egyházi szertartások reggel 9 órakor kezdődtek, amikor báró Hornig Károly papsága kíséretében a püspöki palotából a Ferencrendiek templomába s onnan a székesegyház elé vonult és a vizszentelés után a templomot háromszor körüljárva, először annak külső .részét szentelte meg. Minden körülmenetelnél bekopogtattak a templom zárt ajtaján, a harmadik fordulónál azután felnyiltak a szép román bejárat szárnyas ajtói s a zsolozsmákat éneklő menet a templom padsorai között helyezkedett el. A felszentelést végző püspök a templom padlóján kereszt alakjában elhintett hamuba pásztorbotja nyelével beirta a latin és görög ábécét, azután megkezdődött az oltárok felszentelése. A főoltárt maga báró Hornig Károly, a 4 mellékoltárt a vendégpüspökök szentelték fel. Mig a mellékoltárok felszentelése tartott, a veszprémi püspök a templom belsejét is háromszor körüljárta, meghintvén a falakat szentelt vizzel, mire ünnepélyes menetben áthozták a franciskánusok templomából az oltárokba helyezendő ereklyéket. A menet nyomán betódult a templomba a künn várakozó több ezer főnyi tömeg is s a szertartások hátra levő része már az ájtatoskodók jelenlétében folyt le. Az ereklyéket beillesztették az oltárokba s ugyanakkor elhelyezték a szentély jobb oldalán levő faragott kőfal üregébe a templom felszenteléséről szóló okiratot, melyet a felszentelő püspökök, a káptalan s a felszentelésnél segédkező papság irt alá. Az okirat elhelyezésére szolgáló faragott kőfal-részlet még a Biró Márton restaurálta régi templomból való; ugyanitt találták meg s ugyanide helyezték vissza a Biró Márton idejében kiállított hasonló oklevelet. Az ereklyék elhelyezése s a templom falára erősített tizenkét gyertyának megszentelése után a püspökök kíséreteikkel felvonultak a szentélybe, mire báró Hornig Károly rövid szentbeszédet mondott. Salamon király templomavató beszédének gondolataihoz fűzte a maga gondolatait s a templomba járás és
