Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-10-09 / 41. szám

1910. szeptember 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. imádság áldásait ecsetelve, Isten áldásáért könyörgött a templom látogatóira, híveit pedig arra kérte, hogy ma, ő felsége nevenapján imádkozzanak a koronás királyért s ne sajnáljanak egy-két Miatyánkot káptalanjától és tőle sem. A közvetlen és mély érzésű beszéd hatása alól alig tudta magát valaki kivonni. A szentbeszéd után a püspökök misét mondottak az általuk felszentelt oltároknál. Bár a hétköznap s a rossz idő nem igen kedvezett az ünnepélynek, a székesegyház tömve volt s kinn is nagy tömegek várták az új »öreg templom« felszentelését. Az ájtatos közönség soraiban a vallás- és közoktatásügyi minisztert Náray Szabó Sándor államtitkár ~ képviselte. Megjelentek Vajda Ödön zirci apát, Várady Árpád v. püspök, miniszteri tanácsos, a vármegye, a város, a katonaság s a törvényszék küldöttei, hiába kerestük azonban a veszprémi egyházmegye területén levő vármegyék főispánjait. Az országgyűlési néppártot Molnár János orsz. képviselő képviselte. A templomi ünnepély után báró Hornig Károly a püspöki palotában díszebédet adott, amelyen a vendég püspökök, a káptalan s a templomban megjelent előkelőségek vettek részt. Az első felköszöntőket maga a házigazda mondta. A királyt s a vendég püspököket éltette. Utána Jánosi Gusztáv nagyprépost a miniszter képviselőjét üdvözölte. Radnay Farkas besztercebányai püspök megköszönve Hornig püspök üdvözletét, az új székesegyházba »önfeláldozó, munkás, jó, engedelmes papságot kivánt.« Nagy lelkesedést keltett Náray Szabó Sándor beszéde, aki nyomatékosan hangoztatta, hogy nemcsak kötelességszerűen, de mint hithű katholikus nagy örömmel jött el erre a mai vallástalan és materiális korban oly fontos ünnepélyre. A felköszöntők sorát Jánosi nagyprépost zárta be, éltetvén a templom építőmesterét, munkásait, Veszprém város érdemes magisztrátusát és lakosait s kívánván, hogy a régi templom újra megnyitásával a régi erővel éljen a templom környékén lakókban a hagyományos régi erkölcs, régi hazaszeretet és becsület. Délután 4 órakor P. Velics László tartott előadást Gizella királynő Veszprémben most kétszeresen aktuális művészetéről. (Az A—ny után). Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó l-én rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen óriási vihart idézett elő Halász Mihály v. képviselőnek tapintatlan, durva felszólalása. A kath. algimnáziumnak főgimnáziummá való fejlesztésére kért 50 ezer koronás városi segély tárgyalásánál megtámadta azt a hazafias szent Benedek-rendet, amelynek érdemeit csak az olyan szűk látókörű s elfogult szociálisták nem ismerik el, mint aminő Halász Mihály. Elismerés illeti a képviselőtestület óriási többségét, hogy ezt az illetlen kirohanást nem volt hajlandó végighallgatni. Igaz ugyan, hogy akadtak néhányan Halász Mihálynak konvenciós társai, akik antiszekularizációtól féltették városunkat, de az osztóigazság megdönthetetlen elvénél fogva ezek jó része csendesen meglapult, vag}- még idejekorán meglépett a szavazás elől, úgy, hogy a gyűlés elején jelen volt 104 képviselőből, mire szavazásra került a sor, 91 képviselő maradt. A közgyűlés megnyitása. Lamperth Lajos, helyettes polgármester pont 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözölte az egybegyűlt v. képviselőket és a jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérte Mátz József, Koréin Vilmos, Scheiber Jenő dr., Besenbach Károly és Fischer Gyula v. képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyvét, mivel ellene senki kifogást nem tett, hitelesnek jelentették ki. Interpelláció. Halász Mihály, v. képviselő felhívja a h. polgármester figyelmét a Virág-utcára, amely a legutóbbi tüzeset alkalmával oly szűknek bizonyult, hogy az emberek saját életük kockáztatásával vehettek csak részt a mentési munkálatokban. Azt kérdi az elnöklő h. polgármestertől, hogy" hajlandó-e a város a nevezett utcát megfelelően kiszélesíteni. Az interpelláló v. képviselőt Lamperth Lajos, h. polgármester megnyugtatja, hogy ezt az ügyet a v. tanács a lakosság igényeinek megfelelően fogja elintézni. A válaszban mind az interpelláló v. képviselő, mind a v. képviselőtestület megnyugodott. Ujabb 30 napos közgyűlés elé utalta a v. képviselőtestület a tárgysorozat I., II. III. és IV. pontját, mivel ezekben ingatlan átvevésről s eladásról van szó. 50 ezer korona a szt. Benedekrendű kisgimnáziumnak. A szt. Benedek-rend vezetése alatt levő pápai algimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztésére alakult bizottság arra kéri a várost, hogy az építési költségekhez 50,000 koronával járuljon hozzá. A pénzügyi bizottság, valamint az áll. választmány tárgyalta a kérvényt és egyértelmüleg pooo korona megszavazását javasolja a képviselőtestületnek. Billitz Ferenc v. képviselő emelkedett e tárgynál először szólásra. Erősen támadta az áll. választmányt, valamint a pénzügyi bizottságot, hogy ily nevetséges összeggel jönnek a képviselőtestület elé. Sokkal jobbnak tartotta volna, ha a pénzügyi bizottság inkább semmit sem hozott volna javaslatba; mert, ha adni akar, akkor adjon a város tisztességes összeget; ha pedig oly szegény, hogy egyáltalában nem bír egy ilyen kultúrintézmény fejlesztéséhez hozzájárulni, akkor ne adjon semmit, de nevetség tárgyává ne tegye magát. Mátz József szintén éles kritika tárgyává tette a pénzügyi bizottságnak ezt a tapintatlan, felületes eljárását, amely szerinte sem méltó egy olyan nagyhirű kulturvároshoz, mint amilyennek Pápát ismerik, még a külföldön is. Azt indítványozta, hogy a képv.testület maradjon meg régi, nemes tradíciói mellett és szavazza meg az 50 ezer koronát. Indítványát szép, tárgyilagos beszéddel okadatolta meg, amely a képviselőtestület tagjaira mély benyomást gyakorolt. Felhozta, hogy a szomszéd városok még erejük megfeszítésével is siettek hozzájárulni az ilyen kultúr-intézmények kifejlesztéséhez, hiszen ezek egy városnak mindig csak előnyére válnak. Reményli, hogy Pápa város képviselőtestülete sem fog a visszafejlődés útjára lépni, hanem vele együtt egyhangú lelkesedéssel fogja a kért összeget megszavazni. Halász Mihály egyetért az előtte szólóval abban, hogy városunknak, mint kultúrvárosnak híre van nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is, de ezt a hírt nem a bencés-gimnázium. vívta ki, hanem a ref. főgimnázium. A szt. Benedek-rend már rég egyetemet állíthatott volna fel abból a vagyonból, amit Szent Istvántól kapott iskolákra, hanem elköltötték, elpazarolták másra . . . Viharos jelenetek következtek erre a tapintatlan kirohanásra. A képviselők felugráltak helyükről és egyáltalában nem voltak hajlandók tovább hallgatni azokat a durva sértegetéseket, amelyeket Halász, arcából kikelve, belepuffogatott a világűrbe. Válságossá, sőt fenyegetővé lett a helyzet, amikor Halász tehetetlen dühében azt ordította a kath. képviselőknek: »Menjenek ordítani a Kath. Körbe!« Erre sokan odarohantak az elnökhöz, hogy utasítsa rendre Halászt, de az elnök ezt a nagy zaj miatt nem tehette, hanem 5 percre felfüggesztette azr ülést. Jó félórába került, mire annyira lecsillapultak a kedélyek, hogy a gyűlést ismét meg lehetett nyitani. Szünet után. A szünet elteltével ismét Halász Mihály folytatta megkezdett beszédét. Sajnálja, hogy szavai nem találkoztak mindenkinek a tetszésével (?!), de őt csak a meggyőződés és jó akarat vezeti (?!!). Áldozzon inkább a város közszükséget szolgáló iskolára, minő a felsőbb kereskedelmi-, reál- és az ipariskola, de ő erre a gimnáziumra még a 4000 koronát sem szavazza meg. Kiss József, ref. esperes, v. képviselő sajnálja, hogy ezt a fontos, kultúrális szempontból igazán elvitázhatatlanúl nagy előnyökkel biró ügyet ily szenvedelemmel tárgyalja a képviselőtestület. Jobb szerette volna, hogyha bizonyos emelkedettebb hangulat, a kibékülésre való törekvés vett volna erőt a képviselőtestületen. Sokkal jobb szerette volna azt is, hogyha a pénzügyi bizottság egyáltalában semmit sem szavaz meg, minthogy ilyen kicsinyes dologgal megszégyeníti kérvényező kath. polgártársainkat. Mondhatja bárki, hogy a szt. Benedek-rendnek nagy vagyona van, — van is, — de ha jön a Rend és idejönnek r. kath. polgártársaink a képviselőtestület elé és kérnek 50 ezer koronát, akkor ezt mégis csak bizonyos tisztelettel kell tárgyalni. Itt maradunk mi mindnyájan ebben a városban, egymással érintkezünk, ne menjünk tehát egymásnak vasvillával. Pliszi, hogy az egymás közötti kölcsönös egyetértés, béke, alkot oly erkölcsi erőt, ami megér 50 ezer koronát. Hogy tehát a különböző nézeteket összeegyeztethesse, egy közbevető indítvánnyal áll elő, amelyben talán mindnyájan megnyugodhatnánk. Azt ajánlja, hogy 30—35 ezer koronát adjanak, amit talán azok is megszavaznának, akik az 50 ezer koronát nem hajlandók megadni.