Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-09-18 / 38. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 18. nek »Városi képviselő« úr; még a »keresztény fogyasztási szövetkezet megszentelt boltját« is kapcsolatba tudta hozni a főgimnázium ügyével. Ez nagyon szép dolog, de, lássa, nekem is van egy kis fantáziám és ez abban a véleményben nyilvánul meg, bogv Ön a főgimnázium ügyében irt összes »higgadt és tárgyilagos« cikkeivel az izraelita vallású városi képviselő urakat. akarta a városnak igen sok gazdasági és kulturális előnyt igérő főgimnáziummá fejlesztés eszméjétől eltántorítani, amely terve azonban dugába dőlt. Hiába izgatott a kereskedelmi iskola felállításának és az izraelita polgári iskola kifejlesztésének eszméjével, mert a városi képviselőtestület minden tagja a tárgynál maradt és egyhangúlag kifejezte azon óhaját, hogy a bencés gimnáziumot főgimnáziummá akarja fejleszteni és anyagilag is támogatást nyújt. Majd ha sikerülni fog a »Városi képviselő« úrnak akár a kereskedelmi iskola felállításának, akár az izraelita polgári iskola kifejlesztésének Ügyét szőnyegre hozni, akkor valószínűleg egy táborban leszünk, de a tő gimnázium ügyében véleményünk sohasem jog találkozni, pedig egy hétig azt hittem, hogy sikerült Önt is meggyőzni az »ellenvéleményüek leghivatottab tollforgatójának« világos argumentumaival. Ezt hitte más is, nemcsak én, mert hiszen saját bevallása szerint On is jelen volt azon közgyűlésen, melyen ez ügyben az egyhangú határozat hozatott. Eddig terjedne cikkem és nem tovább, de kíváncsi vagyok, kinek volt az óhaja, hogy »no hát, lássuk végre a vargát« és ki állította erről a Vargáról azt, hogy »a neki nem tetsző sorok bírálatánál nem az eszét, hanem a lólábát használja«? Csak gyáva legény lehetett, aki névtelenül így sértegetett. Én aláírom a nevemet és felhívom azt a bizonyos »Városi képviselőt,« hogy álljon elő, mert csak így lehet alkalmam »lólábammal« az ő tökfejéből kirúgni zápfogait! Varga Rezső. —

. i Az egyhuzamban való tanítás. A helybeli róm. kath. el. fiúiskola tanító-testülete több városi iskola példájára mozgalmat indított az egyhuzamban való tanítás mellett. Ennek a mozgalomnak eredménye az a javaslat, melyet a tanítói kar azzal a kérelemmel terjesztett az iskolaszék elé, hogy rendelje el az iskolaszék próbaképen egy évre az egyhuzamban való tanítást. A javaslat elsősorban nevelési és pedagógiai szempontokra hivatkozik. A mai rendszer szerint a növendékek d. e. és d. u. járnak iskolába. A régi szabályzat a délutáni órákra oly tárgyakat rendel, melyek a növendékekre nem fárasztók s figyelmüket sem kötik le annyira; pl. a rajz, ének, szépirás, beszéd- és értelemgyakorlat, hittanemlézés, stb. Maga a szabályzat is azon megokolással teszi ezen tárgyakat a délutáni órákra, mert d. u. nem oly éles és fogékony a gyermek szellemi élénksége és figyelme, mint délelőtt. Pedig a délutánra tett u. n. »mellékes tárgy aki- ép oly fontosak, mint a délelőttiek. Még a felnőtt ember szellemi képessége és munkakedve is nagyobb d. е., mint d. u. É

z egész természetes is, mert a napi fáradalmak után az éjjeli 6—-8 órai alvás teljesen felfrissít s fokozza munkakedvünket. Még inkább igy van ez a gyermeknél, kinél a testi fejlődés folyamatban van. A szülők, érdeke is azt kívánja, hogy egyhuzamban történjék a tanítás. Hiszen pl. a hivatalnok csak este találkozhatik iskolába járó gyermekével. Ez pedig a családra nézve nagyon hátrányos. De a földmives-osztályra nézve is előnyösebb volna az új rendszer. Mai rendszerünk mellett a szülő kénytelen gyermekét 2—2 óra miatt d. e. és d. u. külön-külön küldeni iskolába, akármilyen mostoha is az idő, ami nálunk a város nagy terjedelme miatt kiváló figyelmet érdemel, mert rosszabb időben a messzebb lakó gyermekek rendszerint az iskolába hozzák el ebédjüket, hogy ne legyenek kénytelenek kétszer megtenni a sáros utat. Sőt télen már 3 órakor útnak bocsátják az iskolából a növendékeket, hogy, mire besötétedik, otthon lehessenek. Ezért az egy óráért pedig ugyancsak nem érdemes annak a tán több kilométernyire lakó szegény fiúnak reggel 8 órától d. u. 3 óráig az iskolában vesztegelnie! Nevelési szempontból is érdemes erről elmélkedni! A szabályzat világosan megtiltja a gyermekek felügyelet nélküli bezárását. IIa tehát nem zárható be a gyermek felügyelet nélkül, váljon megengedhető-e, hogy bármely más időben ott tartózkodjék? Ha tilos a bezárás, tilos az ebédezés címén való ott-maradás is, mert mindkettő veszélyessé válhatik a felügyelet nélkül maradt gyermekre. Hiszen csak egyj két éve fordult elő az a hajmeresztő eset, hogy egyik, ebédezés cimén ott maradt növendék az iskola ablakán kilépve, az ablak párkányán sétálgatott! Kit terhel a felelősség, ha valami borzalmas szerencsétlenség történik ? A szülők anyagi érdeke is azt kívánja, hogy egyhuzamban történjék a taníüstökös, a mi házasság-közvetítőnk! dörögte Józsi a szolgabíró. — Éljen!... ...Másnap Kóródon három mama lett boldog; de még boldogabbak voltak a fiatalok, kiket az üstökös adott egymásnak. Világra szóló dolog lett ez Kóródon, nem lehetett csak úgy, per sundam-bundam elütni. Ünnepre készültek. Gyuri névnapját választották ki s e nap összehozta a kóródi intelligenciát a »Szomjas esküdt«-be. Szólt javában a muzsika. Föl-fölhangzott a kínálgató nóta: Dinom-dánom sógor! Előtted a jó bor. Köszöntsük egymásra, Bátorságadásra. Csakúgy sziporkázik a jókedv. Török Józsi ép az imént mondott lendületes szavakkal 1 köszönetet az üstökösnek a mamáknál való életboldogító közbenjárásáért. A mamák nevettek neki legjobban. Dehogy féltek már az üstököstől. Egyszerre csak nyílik az ajtó s belép a sürgönykihordó. Tekintetes Török József szolgabiró urat keresem. Sürgöny Burgonyásról. Válasz fizetve. — Sürgöny! Sürgöny! Ejnye Józsi, ki sürgönyözhet neked Burgonyásról ? hangzott minden oldalról. — Magam sem tudom. Majd meglátjuk. Pár percre megszűnt a muzsika, elhallgatott a víg kacagás s mindenki Török Józsi köré gyülekezett kíváncsi arccal. Józsi a legnagyobb flegmával bontotta föl a sürgönyt s csak lassan-lassan pislogatott bele, ami a kíváncsiskodók türelmét végkép kimerítette. A türelmetlenkedő hangokra egészen kipakolta a sürgönyivet s birka arccal bámult az irásba. Jávor Pista egészen kipottyant a rendes kerékvágásból. — Ugyan Józsi ne szemtelenkedj már. Ugy-e, kineveztek főszolgabírónak! — Talán meghalt valakid? Józsi megfordítja a papirost s magában morfondíroz. — Hm! Válasz fizetve. Gyurit is elhagyja a szent türelem. — Mordózom. Tedd bolonddá az öreg baktert, de ne minket. Hi-hi-hi! He-he-he! Hi-i! — Mi az, mi az ? Zúdul a kérdés minden oldalról Józsi felé. De az csak kacag tovább. — Ha-ha-ha! Nagyszerű! Mi nagyszerű ? türelmetlenkedett Gyuri. Mondd meg már, mert oldalba löklek. — Hát az üstökös! — Üs-tö-kös? hangzott kórusban. — Igen, az üstökös. Itt van Gyuri, olvasd. Gyuri mohón kapott a sürgöny után s hangosan olvasni kezdte. A kíváncsiak gyűrűje majd agyonnyomta. Kedves Józsikám! Borzasztóan félünk az üstököstől, de különösen a Borsódy lányok. Nem jönne el vigasztalásukra ? Nagynénije. A Halley üstökös, mint házasságközvetítő! harsogta kacagva Jávor Pista. Utána kacagott az egész társaság. Mikor már kinevették magukat, Rózsika oda simult jegyeséhez s enyelegve mondta Jó zsinak: