Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-09-18 / 38. szám

1910. szeptember 3. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. tás. Mert így a kora délutáni órákban is elvégezheti a tanuló a feladatait magában anélkül, hogy bárki is zavarná s így senki sem hozhatja fel a tanulás eredménytelenségének okául azt, »hogy nem telik világításra«. A tavaszi, őszi és nyári hónapokban igen sok órát mulasztanak a növendékek, mert szüleiknek segítenek a gazdasági teendőkben! A déletőtti oktatás elrendelésével sokat lehetne segíteni a szülőkön! Vegyük végre az egyhuzamban való tanítás mellett a hitközség gazdasági érdekeit is fontolóra, mert hitközségünknek mindent meg kell ragadnia arra, hogy a teljesen felesleges kiadásoktól megszabaduljon. Ilyen felesleges kiadás történik a fűtéssel és a világítással. Ugyanis a mostani rendszer mellett naponkint 15 osztályban történik a íiités reggeltől d. u. 3—4 óráig és csak azért, hogy a délelőtti 2—3 óra és a délutáni 2 óra egymástól 4 órai időközben vannak, s így fölösleges fűtésre 1 — 1 osztályban naponkint 3—4 óra pazarlódik el, ami a 15 osztályban naponkint 52 órát tesz ki. Ez csak egy napi fölösleg, hol vannak a hetek, hónapok és az év ? E fölösleges fűtés elkerülhetetlen, mert a kályhákat kialudni nem engedhetjük; először, mert nincs az a szolga személyzet, aki a 15 osztályban a kialvó tüzet naponkint több izben is újra begyújtsa, de meg nem engedhetjük kialudni amiatt sem, mert minden osztályban vannak gyermekek, kik az előbb említett mód mellett az osztályokban meghúzódva költik el ebédjöket. De takarítás történhetik a világító anyagban is. Ugyanis az osztályok takarítása naponkint órákat igényel s különösen a sötétebb időben, tehát a tanév legnagyobb részében az előadások után lámpavilágítás mellett történik, ami amellett, hogy költséges, mégsem felel meg a megkivánt tisztaságnak. Az egyhuzamban való tanítás mellett — De jó, hogy Burgonyáson csak most ijesztget az üstökös. — Hát Józsi, neked nagynénéd is van Burgonyáson ? S kik azok a Borsódy lányok? Sohasem beszéltél róluk. — Xagyon távoli rokonság, Gyurkám, ez a nagynéniség; talán Ádám apánkról datálódik. Egyszer voltam nála még gyerekkoromban; nagyon szivesen fogadott. Ekkor ismertem meg csak úgy látásból a Börsódy famíliát; azóta egészen elfelejtkeztem róluk. — Hát mit fogsz most válaszolni ? kíváncsiskodott Gyuri. — Mit? Hol a papiros, mindjárt fölírom. Ezt ni: Csüggedésre nincsen ok. Ott leszek. Józsi. — Csak nem akarod őket megtréfálni? — Nem én, csak vigasztalni kell őket. Pista, Gyuri ti is velem jöttök. De most mulassunk tovább. Huzd rá cigány: Nincs szebb virág a rózsánál Legények közt a barnánál, Mert a barna magyar fajta... Folyt a mulatság tovább. Hogyisne ? Hisz az üstökös három párt hozott össze ... (Folyt, köv.) az osztályok takaritása is sokkal gondosabban, naponkint is és külön világító anyag nélkül történhetnék, mert d. u. 1-től már eszközölhető volna. Az egyhuzamban való tanítás órarendjét a következőképen véljük megoldhatni: Az alsóbb 2 osztályban, ahol az előadások d. e. 8—10-ig, d. u. 2—4-ig vannak szokásban, azt most anélkül, hogy az óra számok kevesbednének, ugy osztanók be, hogy 8—12-ig tartatnának; a felsőbb osztályokban pedig, hol az órák d. e. 8—11-ig, d. u. 2—4-ig vannak szokásban, ujabban 8—l-ig osztanák be olyképen, hogy a rendes óraközi 5—10 perces szünetek megmaradnának. Húsdrágaság. A fővárosi mészárosok felhívása. A budapesti mészárosok augusztus folyamán falragaszokon hivták fel a húsfogyasztó közönséget, hogy csatlakozzék ahhoz a mozgalomhoz, amelyet ők a húsdrágaság megszüntetése céljából megindítottak. Csak helyeselni tudjuk a fővárosi mészárosok mozgalmát és nagyon kívánatos, só't az ügyre nézve határozottan előnyös volna, hogyha ebben a mozgalomban országos akció indulna meg s résztvennének benne a vidéki mészárosok is. Itt az ideje már, hogy az élelmiszerek, különösen pedig a húsárak folytonos emelkedésének valamiképen véget vessünk, mert a városi húsfogyasztóközönség teherviselő képessége már közel van a kimerüléshez. Arra a városi középosztályra, hivatalnok seregre, akinek — kezdve a zöldségen mindent pénzért kell beszereznie, ami a háztartáshoz szükséges, a fizetése pedig marad a régi, kétszeres súllyal nehezedik az élelmiszerek árának rohamos emelkedése és hovatovább odajutunk, hogv valóban nagy ünnepnek kell lenni, ha asztalunkra hús is kerül. így van ez nálunk, igy van más vidéki városban is, a legtöbb helyen. De vegyük csak a mi városunkat. Hányszor emeltük fel már mi is szavunkat a méregdrága hús ellen. Amint tudjuk, a képviselőtestületi gyűléseken is nem egyszer hangzott el ily irányú panasz. Es mégis mi volt az eredmény ? Semmi. Minden maradt a régiben. A városi mészárszék felállítását, csak mumusnak használták fel az illetékes körök, a mészárosok túlkapásaival szemben. Maguk a mészárosok sem tettek semmiféle Jépést, hogy tanácskoztak volna a húsdrágaság mikénti megszüntetéséről. A fővárosi mészárosoknak kellett ez irányban a kezdő lépést megtenniök. Nagyon furcsának tünt fel ez ideig, hogy, noha a marhaárak csökkentek, a húsárak nemhogy szálltak volna, hanem ellenkezőleg emelkedtek, amit a fogyasztó közönség, — nem tudván ennek az ellentétes viszonynak magyarázatát adni, — eléggé hibásan, a mészárosok kapzsiságának tudott be. De ha mélyebben kutatjuk a húsdrágaság okait, akkor rá fogunk jönni, hogy ennek a viszás helyzetnek nem annyira a mészárosok az okai, mint inkább az úgynevezett marhabizományosok. Ezek közvetlenül a termelő gazdától szerzik be a fogyasztásra szánt marhát olcsó áron és azt jóval drágábban eladják a mészárosoknak, akik az így beszerzett húst feldolgozva fogyasztási célokra, még kevés haszon mellett sem adhatják néha olcsóbban, mint ahogy tényleg árusítják. Ezek a marhabizományosok most szervezkedtek, hogy mennél olcsóbban vegyenek és drágán adjanak el, vagyis, hogy zsebre vágják azt az árkü'önbözetet, ami a gazdának fizetett vételár és a mészáros által követelt húsár között — a természetes áremelkedés leszámításával — mutatkozik. Nagyon helyes nyomon járnak a mészárosok, amikor a húsárak szertelen emelkedésének legfőbb okát a bizományosok nyerészkedési vágyában keresik és találják, mert volt rá idő, amikor a mészárosok a termelő gazdaközönséget okolták a húsdrágaság miatt. Örömmel üdvözöljük mi is a mészárosok akcióját. Céljuk komoly, szociális irányú, amelyből azt hisszük, a mi mészárosaink is kiveszik részüket és sietnek fővárosi kollégáikhoz csatlakozni, nem is említve a fogyasztó közönséget, amely minden esetre teljes erejéből támogatni fogja, — már csak saját jól felfogott érdekében is, — ezt a mozgalmat. A hatóságnak sem szabad kivonni magát ebből az igazán nemes küzdelemből, hanem első sorban sietni kell annak támogatására, amit azzal bizonyíthat be, hogy a húsfogyasztási adót, — az akció sikeres megoldása után — eltörli. A hús rettentő magas árának egyébként a közvetítő kereskedelmen kivűl más oka is van. A baj gyökerére nyíltan rámutat a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1907. évi jelentése, mely a húsdrágaság okairól szólva, egyebek közt a következőket mondja: »A szerb határzárlat elrendelése idején hangoztatott azon aggodalom, hogy ezen intézkedés a budapesti marhavásárra káros lesz, a húsárak pedig országszerte emelkedni fognak, valóra vált... és a beállott húsdrágaság folytán a húsfogyasztás nálunk is tetemesen megcsökkent«. Találóan jegyzi meg az »Igaz Szó« szept. 11. száma: »A törvényhozás az álattenyészté's és a mezőgazdasági érdekek védelmének hangzatos cégére alatt tőlünk a kivitelt korlátlanul megengedte, ellenben Szerbiából, Romániából a behozatalt felemelt árak mellett oly csekély mennyiségben engedte meg, hogy a behozott mennyiség a hús-