Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-07-10 / 28. szám

PAPA ES VIDEKE. 1910. julius 10. Ez azonban az idén sem fog sikerülni. Ennek elejét vette a helyes, az emberséges törvény, hogy még akkor is megkapja a munkás a munkája bérét, mikor Isten áldása szűkösebb, mert rajta áll : részt akar-e, vagy holdanként való készpénzt. Városi közgyűlés. Folyó hó 2-án, annyi keserves huza-vona után végre megtartották a képviselőtestületi közgyűlést. Mészáros Károly, polgármester megnyitójában meleg részvéttel emlékezett meg a közelmúlt napokban elhunyt Néhman Gábor, képviselőtestületi tagról. Indítványára a közgyűlés — jegyzőkönyvileg örökíti meg emlékét s a gyászoló család előtt ugyancsak jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét. — A jelen ülés jegyzőkön}'vének hitelesítésére felkérettek: Barcsi józsef, Nagy Vilmos, Dr. Hoffner Sándor, Bottka Jenő és Dr. Balla Róbert v. képviselők. A mult ülés jegyzőkönyvét teljes egészében hitelesítették. Jelentés. Mészáros Károly, polgármester napirendre térés előtt jelenti, hogy a vármegye törvénvhatósági-bizottsága jóváhagyta a képviselőtestületnek a jéggyár felállítására vonatkozó véghatározatát. Interpellációk. Ugyancsak napirendre térés előtt Dr. Lőwy László amiatt interpellálja meg a polgármestert, hogy a vízvezetéki viz junius hó 6—17-ig zavaros volt. Szóvá teszi egyúttal a bejelentőhivatalnak mielőbbi sürgős felállítását. Mindkét interpellációra azonnal válaszolt a polgármester s válaszát az interpelláló is, a közgyűlés is tudomásul vette. Lippert Sándor, v. képviselő kérdi a polgármestert, mikor hajlandó a házi gázcső-csatlakozásokat eltávolítani, mert szerinte a víz-hiánynak az is az oka, hogy a cső hamar megrozsdásodik és megreped s így a víz a földbe szivárog. A polgármester kielégítő válaszában mind az interpelláló, mind a közgy ülés m egny u go d о 11. Az államsegély felosztása. A képviselőtestület 51 szavazattal 14 ellenében, elfogadta az állandó választmány javaslatát, amely az államsegélyt oly gyönyörűen osztotta fel, hogy a magasabb rangú hivatalnokok markoltak bele legjobban, de azért csurrant, csöppent a többieknek is. Igaz, hogy élénk vita folyt, amelyben részt vett a többi között Hajnóczky Béla, Keresztes Gyula, stb., de praktikus módosításaikat a közgyűlés semmibe sem vette. Akik nem részesülhettek az államsegélyből, azok számára részben a mult évi maradvány terhére, részben a közvágóhíd pénztárából utalta ki a közgyűlés fizetésemelés cimén, egész fizetésüknek 22%-át. Ilyenek voltak: a városi gazda, akinek fizetése e szerint 366 koronával, a vágóhídi felügyelő, akinek a fizetése 240 К 24 f.-el és az összes rendőrök, akiknek fizetése 169 kor. 31 fillérrel emelkedett évenként. Gyámpénztári számadások. A számadásokat a közgyűlés a szokásos óvások fenntartása mellett elfogadja; még pedig a kiskorúak és gondnokság alatt levők követelésének 5,403.085 К 66 fill., a fedezetnek 5,508.993 К 84 fill, s a tartalékalap vagyonának 105.908 К 18 f.-ben történt megállapításával. A Moravek-ház kisajátítása. Mivel a városnak utca-rendezés céljából a Moravek-féle házra feltétlen szüksége van, azonban a tulajdonos 15,000 koronán alól nem hajlandó a városnak azt átengedni, emiatt a közgyűlés kénytelen a nevezett tulajdonos ellen a kisajátítási eljárást megindítani, mivel a fenti összeg a forgalmi árakat messze túlhaladja. A jótékony Nőegylet kérelme. A Jótékony Nőegylet arra kérte a várost, hogy a népkonyha számára * megvásárolt házra bekebelezett elővásárlási jogáról mondjon le és annak telekkönyvi törléséhez a szükséges engedélyt adja meg. A közgyűlés egyhangúlag teljesíti a Jótékony Nőegylet kérelmét. A Zápolya-utcai lakosok kérelme. A Zápolya-utcai lakosok azzal a kéréssel járultak a közgyűlés elé, hogy utcájukat és gyalogjárójukat a város köveztesse ki. A közgyűlés a lakosok méltányos kérelmét teljesítette. Debrecen város átirata. Debrecen városa felhívta a v. tanácsot, hogy a tervbevett r. tanácsú városok biztosító-intézetének mielőbbi felállítása céljából jegyezzen részvényeket. A közgyűlés elutasította az átiratot és részvényt nem jegyez. Illetőségi ügyek. Több illetőségi ügy elintézése következett nagyon is megcsappant érdeklődés mellett, mely után, mivel több tárgy nem volt, az elnök a gyűlést bezárta. doit. — Állj egy kissé jobbra, Lulu . . . Nanette, húzd azt egy kissé lejebb . . . Nézd csak, nézd! Az a két szalaggal összefogott puff a legelegánsabb, a legmerészebb, amit csak valaha láttam! . . Ah! Ez a pillangópuff megcsodálni való . . . Madame Tête-vide genie! . . . E pillanatban kopogtak az ajtón s ki- j vülről egy férfihang hallatszott: Szabad-e egy közönséges halandónak az istennő szentélyébe lépnie ? — Csak tessék, tessék! — válaszolt vidáman a marquesa. Lulu el akart szökni, de anyja ott fogta, mondván: — Már meg hová szaladsz, te gyermek ? . . . — Hisz nagybátyád az, a gróf bácsi ! A gróf bácsi öreg úr volt már, arcvonásai nyíltak és előkelők, haja hófehér, termete hatalmas, mellén pedig ott ékeskedett a calatravai lovagrend hires piros keresztje. — Dicső! — szólalt meg s megállt az ajtóban. — Milyen bájos csoport! ... Ne mozduljatok, kérlek; így egymás mellett j olyanok vagytok, mint valamelyik szép nap ! hajnal- és estipírja! — Ej, ej, a gróf úr ma jobb lábbal \ kelt; — szólt a marquesa nevetve. — Fogadni mernék, hogy ezért a bókért jó reggelit vár . . . — Szép, mint a fény; szerény, mint az árnyék! — beszélt tovább a gróf s leült a kék divánra. — Eltaláltad, kedves húgom, reggelizni jöttem hozzád s aztán kocsidat is ide kell kölcsönöznöd, hogy a palotába mehessek. Az enyém ma temetésen van oda. — A hajnal és est hasonlatát — szólt a marquesa — a reggeli árába veszem, a kocsi béréül meg ítéljen, kérem, Lulumról a báli kosztümben. Jó! — válaszolt a gróf s aközben, hogy a divánon kényelmesen elhelyezkedett, föltette aranycsiptetőjét.' — Fölséges, fölséges! — szólalt meg végre, tétőtől-talpig végigmérve a kicsikét.— Meg vagyok róla győződve, hogy a báli referens, Luluról irva, tollát tinta helyett mézbe fogja mártani... Az isteneknek serleget nyújtó Hebe nem volt olyan szép... a Hamlet előtt álló Ophélia nem oly igéző... az Olympos felé lebegő Psyche nem oly édes. De kis Lulum, édes gyermekem, megmondjam-e neked a magam véleményét?... Halld meg hát egy öreg tanácsát! Mutasd meg magad e ruhában é*des anyád, meg ez öreg előtt is, ki hajlandó veled ráadásul még egy mazurt vagy polkát is eljárni, de csak e négy fal között... Sőt kész vagyok többre is. Hozok ide két-három pár közel ismerőst, kikben megbizhatik az ember, bár lámpással kellene is keresnem őket, mint ahogy Athén fórumán Diogenes keresett egy okos embert, mivelhogy nem igen vagyunk bőviben az ilyeneknek! Talán mégis csak akadna néhányra az ember! De fogadj szót nekem, gyermekem; ha eljő az óra, mikor a követség báljára kell menned, tedd föl a hálófőkötőt, egyél meg egy lágy tojást, mondd el előbb az olvasót s aztán feküdjél le szépen. — Én is ezt mondtam a mamának! —kiáltott föl Lulu élénken, — S teljes-tökéletes igazad volt! — tette hozzá a nagybácsi. — Ugyan menjetek! — türelmetlenkedett a marquesa. -- Még utóbb egy másik padre Jacinto van itt papköpönyeg s reverenda nélkül?! — Ki az a padre Jacinto ? — Egy föloszlatott szerzetnek harmincnégy éves tagja, aki azt hiszi, hogy most is