Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-17 / 16. szám

PÁPA ÉS VIDEKE. 1910. április 17. Városi közgyűlés. A csütörtöki rendkivüli közgyűlés iránt nem volt valami nagy az érdeklődés; mindössze körülbelül 60 képviselő jelenlétében nyitotta meg Mészáros polgármester az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után dr. Hoffner Sándor képviselő indítványozta, hogy az ököritói pusztulás áldozatainak hátramaradottjai részére a közgyűlés szavazzon meg 200 koronát. A közgyűlés egyhangúlag meg is szavazta a fenti összeget s a polgármestert megbízta az öszszeg elküldésével. Pados József szóvá teszi, hogy a sávolyi homokbányából már kifogyott a homok; gondoskodjék tehát a város más bányáról s ajánlja e célra a város tulajdonát képező nagyhantái földeket. A polgármester kijelenti, hogy az ügyet vizsgálat alá veszi. Kovács József amiatt interpellál, hogy a legutóbbi tűzeset alkalmával a város kocsisai lassan fogtak be a tűzoltó kocsikba s emiatt a tűzoltók későn értek a veszedelem színhelyére. A polgármester kijelenti, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja elrendelni. Következett a napirend tárgyalása, mélynek első száma: a hirdetésügy rendezéséről szóló szabályrendelet visszaküldése a belügyminisztériumból pótlás végett. A közgyűlés a polgármester indítványára elhatározza, hogy addig, míg az illetékes bizottság a hiányt nem pótolja, az- ügyet a napirendről leveszi. A Moltkerei Agricola bécsi cég kéri, hogy a várossal kötött bérszerződését bontsák fel. Az állandó választm. azt javasolja, hogy bontsák fel a szerződést. Dr. Hirsch Vilmos a bizottság javaslatával szemben kifejti, hogy a cég a gyár számára szükséges területet 5 évre, évi 180 koronáért bérbe vette s így a városnak tényleg kára lenne, ha megengedné, hogy a szerződést minden feltétel nélkül felbontsák; ez alapon javasolja, hogy a közgyűlés ragaszkodjék a kérdéses összeghez. A közgyűlés dr. Hirsch javaslatához hozzá is járult. A regale-bizottság javasolja a vámházak átalakítását, illetve a gyimóti vám kihelyezését. A polgármester és Révész mérnök javaslatára ily értelemben is határoztak annál is inkább, mert az e célra szükséges pénz egy része már régebbről félre is van téve. A tűzrendészed szabályrendelet egyes szakaszainak módosítására vonatkozólag a közgyűlés azt határozza, hogy előbb kinyomatja a javaslatot, hogy így azt a képviselőtestület tagjai tanulmányozhassák s csak ezután veszi tárgyalás alá. A bordélyházak kihelyezése a Majorutcából már nagy vitát okozott. Dr. Hirsch Vilmos szerint az állandó választmány azon javaslata, hogy a közgyűlés e tárgyról 3 év múlva határozzon, nem komoly és nagyon homályos. Továbbá a Három évi határidő már csak azért sem lehet kiinduló pont, mert az üzlettulajdonosok házbér szerződései különböző időben járnak le. Indítványozza, hogy az egész ügyet vegyék le a napirendről. A polgármester azt indítványozza, hogy a közgyűlés bizza meg a tanácsot a végleges intézkedéssel. A rendőrkapitány szerint a bordélyházakat 3 év múlva el lehet helyezni mostani helyükről, s a tanácsnak már van is kész terve, még pedig olyan, hogy a lehető legkevésbbé sérti az egyesek érdekét és a közerkölcsiséget. Somogyi József és Hercz Béla képviselők nem helyeslik, hogy a tanács határozzon, mert hátha mégis olyan helyre kerülnének ezen üzletek, hogy fontos érdeket sértenének. Steinberger Lipót szerint sokkal fontosabb és kényesebb ügyekben is megbízunk a tanácsban s ezért azt indítványozza, hogy az áll. választm. javaslata értelmében bizassék meg a tanács az elhelyezéssel, s azt 3 éven belül foganatosítsa. Ez indítványt a közgyűlés el is fogadja. A törvényhatóság azon határozatát, hogy néhai Mátics János plébános 9000 kor. tébolyda-alapítványát a város adja át a vármegyének, mert a megszűnt pápai tébolyda megyei intézmény volt, — a közgyűlés megfellebbezi. A Pápa—Devecser—Sümeg-felé tervezett vasútra, a vármegyének a szokásos hozzájárulást megtagadó határozatát a közgyűlés szintén megfellebbezi. Éppen így megfellebbezi a közgyűlés azon vármegyei határozatot, mellyel a Zárdautca megnyitásához szükséges telkek vételárára előirányzott összeg felvételét nem engedélyezi. A tanács javasolja, hogy az állami óvoda építkezési költségeihez szükséges 27.000 koronához még 10.629 koronát szavazzon meg a közgyűlés; ez a 10.629 kor. a vízvezetékre, csatornázásra, villanyvilágítás bevezetésére és más egyéb munka teljesítésére szükséges. A közgyűlés a szükséges összeget meg is szavazza nagy többséggel; a felsővárosi képviselők kivételével. Több tárgy hiányában a közgyűlés egynegyed 5-kor végződött. A nemzeti munkapárt alakuló és jelölő gyűlése. A nemzeti munkapárt folyó hó 10-én d. u, 4 órakor tartotta jelölő gyűlését a »Griff«-szálló nagytermében, mely ez alkalommal megtelt érdeklődő közönséggel. Az értekezletet Sült József nyitotta meg. Kétféle politikai irányzat van - úgymond —: érzelmi és értelmi. Sajnos, az utóbbi évek nagyon is megmutatták, hogy az érzelmi politikát érvényesíteni nem lehet, mert a király és nemzet között nem tudta megteremteni a szükséges összhangot és egyetértést. Igy tehát TÁRCA. A vörös kakas. Irta: Kránitz József. I. Emlékezetem egy alacsony házikóba visz, mely egy hepehupás kövezető, szüle utcában kuporgott. Olyan nagyobb községben laktunk, amelybe falu, se város, hanem mind a kettő rossz oldalait egyesíti magában. Apám jegyző volt. Mi gyerekek nem játszhattunk szabadon az utcán, de még az udvaron sem, hanem fülledt, beüvegelt folyosón voltunk bebörtönözve. Az udvaron ugyanis gyönyörű, ragyogó virágágyak voltak s a ház assszonya görcsöket kapott arra a gondolatra, hogy a gyerekek össze találják taposni. Mi gyerekek hát az üvegen keresztül néztük az illatozó, színpompás paradicsomot. Pedig sokan voltunk mi gyerekek. Nekem két kis húgom volt és egy kis öcsém. S velünk még ott laktak tanítóéi, biz ott is volt két-három gyerek. Mi apró rabok együtt néztük a virágokat s a tarka virágok felett csapongó lepkéket és elgondoltuk, hogy a pillangó boldogabb, mint mi. Azt nem tilthatja el a virágoktól a ház asszonya Különösen az apám nézte igen szomorúan a virágokat, mikor az irodából haza jött és föl-alá sétált a folyosón, néha-néha egy-egy boszus pillantást vetve a tőlünk elzárt kertecskére. Ennél a pillantásnál csak az volt borúsabb, amelyet ránk gyermekekre vetett. Olyankor az édes anyánk oda sompolygott hozzá, átölelte és lágy szóval vigasztalta: — Ugyan, ne búsuld magad agyon. Hiszen lassan-lassan majd kifizetünk mindent. Én persze akkor nem értettem édes anyám szavát, nem értettem a tömérdek adósság terhe alatt görnyedező kis hivatalnok nyomorúságát. De az anyám vigasztalása nem vált be; sőt édes apám mindig szófukarabb és sötétebb arcú emberré változott, egy nap pedig egész kétségbeesve jött a községházáról haza. Bennünket kiküldtek a szobából és mi szepegve figyeltük, miről beszélhetnek odabenn ? Mikor bekérezkedtünk: apám mereven nézett maga elé, anyám pedig csendesen sírdogálva készítette nekünk a vacsorát, amihez ők újjal sem nyúltak — de mi tagadás, mi torkos étvágygyal ettünk. S néhány nap múlva édes anyám azt újságolta nekünk: No, gyerekek, elköltözünk innen lakni. Nagy-nagy kertbe, ligetek, erdők, hegyek közé. Egész nap szabadon kóborolni a virágos, dalos erdőben, ahol az aranyásó törpék laknak! Ujjongó szívvel hallottuk a megváltás hirét az üveges börtöntől. Csak azt nem értettük, miért szivárog édes anyánk pilláin a könny, mikor ezt a nagyszerű újságot mondja ? II. A vonat valóban a meseország bűbájos tündérkertjének közepén állott meg velünk. Óriás fenyves borította hegyek közepette úgy mosolygott az ékes, szines völgy, mint mikor a nagyanyó egy csomó tarka virágot vesz kötényébe. A virágágyak, mintha eleven, ezérszin drága kövekkel volnának telehintve. S az illatos virulás közepette cifra tornyos épület emelkedett, széles verandája telistele hófehér díszített asztalokkal. Vidám vendégseregnek húzta a cigány. Csak az volt a furcsa, hogy nevető virágok közt, a lomb lugasos árnyában itt is szomorú, sápadt alakok vonszolták nehezen a beteg tagjaikat. Istenem, hát mindenütt van szomorúság a világon ?