Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-10 / 15. szám

9 PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. április 10. Az sem igaz, hogy a délutáni népgyűlésre csak azt engedték be, akit nem találtakgyanúsnak. Mert bemehetett oda minden választó-polgár; a Hoitsy-pártiak csak úgy, mint az Antal-pártiak. Népszövetségi öregasszonyt egyetlenegyet sem láttam, de kollégiumi diákokat láttam a gyűlésen. Egyébként sem értem, milyen jogon vonja egy kalap alá a cikkíró a kollégiumi ifjúságot a szociáldemokratákkal! Tudtommal a kollégium igen sokat köszönhet Apponyi Albertnek s ha most a tanári kar nagyobb része ellene fordult is Hoitsy Pálnak, teljesen kizártnak tartom, hog>' akár a tanári kar, akár az ifjúság ne becsülje a lelke mélyén azt az Apponyi Albert grófot, aki az egész világon dicsőséget szerzett a magyar névnek! Él még annyira a kollégiumi ifjúságban a nemzeti ideálok tisztelete, hogy nem engedi magát ízléstelen tüntetésre felhasználni Magyarország legnagyobb szónoka és legideálisabb lelkű politikusa ellen! Igazán csak a rosszakarat, vagy a о ^ feneketlen gyűlölség sugalmazhatta a Népszava cikkét. Igyekeztünk teljesen tárgyilagosak maradni; megelégedtünk az események egyszerű felsorolásával. Tudjuk, hogy politikai okok játszottak közre, hogy a vasárnapi beszámoló ily eltorzult alakban jusson az ország közönsége elé. De mi erre a térre nem követhetjük a cikkírót. Csak az igazságot tártuk fel, azt az igazságot, melynek a fénvénél mindenki tisztán láthatja, hogy a cikkíró önmagát sebezte meg, mikor Magyarország legnagyobb hát akarta megmarni. Apponyi Albert gróf Pápán. Hoitsy Pál beszámolója. — Hoitsy Pál, Pápa város volt országgyűlési képviselője, a 48-as függetlenségi Kossuth-párt ügyvezető alelnöke, vasárnap délután mondotta el beszámoló programmbeszédét, mely alkalomból újból jelölték. A beszámoló gyűlésre lejött Apponyi Albert gróf is, Ság h Manó volt országgyűlési képviselővel. Apponyi Albert grófot Pápa város közönsége lelkes fogadtatásban részesítette. Az állomáson Hajnóczky Béla, a függetlenségi párt elnöke üdvözölte meleg szavakkal, fehér ruhás leányok pedig gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át. Az állomásról hosszú kocsisortól kisérve kétoldalt lovasbandériummal vonultak be a fellobogózott városon keresztül a Hungária-szállóba, az utcákon álló lelkes tömeg éljenzése közben. A beszámoló gyűlés délután fél négy órakor volt a városi ovoda tágas udvarán, melyet a választó-polgárság színültig megtöltött. Hajnóczky Béla pártelnök megnyitván a gyűlést, felkérte Hoitsy Pált beszámolójának elmondására. Hoitsy Pál utalt arra, hogy a lelépett kormány tényleg a negyvennyolcadiki elvek alapján járt el. De a kormány működését nem csupán az eredmények után kell megítélni, hanem tekintetbe kell venni azokat az erőket is, amelyek rendelkezésére állottak és az eszközöket, amelyeket használhatott. A kormány minden intézkedésén egy általános elv vonult végig, hogy nem egyes osztályokat, nem privilégizált embereket kell erősíteni, hanem a nemzet millióit. Részletcsen foglalkozik a koalíciós kormány által alkotott törvényekkel, amelyekből bizonyítja, hogy a kis emberek javára hozattak. A kormány csak most jutott volna abba a helyzetbe, hogy a függetlenségi eszméket meg is valósítsa, de egyszerre oda kellett hagynia helyét a pártütés és a király tiltó szózata miatt. A nemzetnek most ismét határoznia kell sorsa felett, hogy akarja-e ennek a rendszernek folytatását ? Ha a nemzet nem akarja visszaállítani a régi szabadelvű rendszert visszaéléseivel, lélekvásárlásával, ha nem veszett ki a polgárok szívéből a bátorság, az elhatározásoknak merészsége, akkor támogatniok kell a negyvennyolcas pártnak zászlaját. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló beszédért Mátz József kath. el. isk. igazgató mondott köszönetet és a választók nevében újból felajánlotta Hoitsy Pálnak a jelöltséget. Hoitsy Pál a jelöltséget elfogadva, kijelentette, hogy csakis Pápa város mandátumára reflektál. Ezután általános kivánságra Apponyi Albert gróf szólott. Örül, hogy Pápa város Hoitsy Pált, a 48-as függetlenségi Kossuth-pártnak ezen erős oszlopát és valóban nemzeti munkát végzett tagját újból képviselőjének jelöli. A nemzeti munkapárt név alatti próbálkozás semmi egyéb, mint a régi szabadelvű pártnak feltámasztása. Feltámadni csak annak lehet, aki már meghalt, vagy legalább tetszhalott volt. A munkapártnak egyik előkelő tagja klasszikus rövidséggel adta elő a feltámadás jogcímét abban, hogy ő szerinte az események, az eredmények igazolták a régi szabadelvű párt politikáját. Ha összehasonlítjuk a szabadelvű pártnak 30 éves kormányzatát a mi hároméves kormányzatunkkal, hát akkor melyik az eredményesebb ? Az-e, amely a hivatalnokokat, tanítókat, vasutasokat, állami munkásokat nyomorognihagyta, vagy az-e, mely nekik emberhez méltó illetményeket adott, amely a népoktatást igyenessé tette, amely az általános jövedelmi adót hozta be progresszivitással ? Maga a megifjodott, átkeresztelt ó-szabadelvű pártnak vezérszónoka és a mondva csinált vezér háta mögött igazi vezére, Tisza István, az ó-szabadelvűeknek egyenesen eldicsekedett azzal, hogy azok a rendeletek, amelyek a nemzetiségi izgatók munkáját az iskolában megfékezni voltak hivatva, papiroson maradtak és azt lobbantja szememre, hogy az én rendeletemet én nem tartottam papiroson, hanem az életbe átvittem. Már most azt mondják, igen ám, de a függetlenségi elvek érdekében nem tettek semmit, nem értek el semmi eredményt. Azzal vádolják a koaliciot, hogy a TÁRCA. A hamis fogak. Märzroth után ford. Szeberényi László. Néhány év óta naponként olvashatta az egész világ az összes napilapokban a következő hirdetést:— »Bumder fogorvos. (Város, utca, házszám). Rendel: d. e. 8—12. d. u. 2—7. Fényesen berendezett várótermek. A Bumderféle plombirozás európai hirü. A tőle készített Bumderiana rosa- nevü világhírű fogcséppek nem szorulnak dicséretre! Fájdalomnélküli foghúzás! Kitűnő fogak és fogsorok! 10—12 fogtechnikus állandó foglalkozást kaphat. — Bumder fogorvos!« — Ilyen és hasonló hirdetéseket lehetett naponként olvasni minden napilapban. Bumder fogorvos neve az egész világon ismerős volt. S ugyancsak nagyot nézett egy napon a világ, mikor Bumder fogorvos azzal a fogással élt, hogy kihagyatta az újságokból a hirdetést. Minden újságolvasónak feltűnt a hiány; senki sem tudta elképzelni, mi történhetett. De ez csak egy napig tartott! Annál nagyobb volt a Bumder-láz, mikor másnap kettős nagyságú betűkkel hozták a napilapok a megszokott hirdetést. A fogorvosokat ugyan senki sem kedveli, de azért a fogfájásban szenvedő világ mégis megkönnyebülve gondolt Bumder orvosra. —- Ne csodálkozzék tehát senki, hogy egy kora reggelen Westbrand úr, a fiatal, s gazdag kereskedő, miután egész éjjel irtózatos fogfájásban szenvedett, már 5 órakor idegesen csengetett szolgájának, s fiaklcert rendelt, aztán tüstént Bumder fogorvoshoz hajtatott. A fogorvos szolgája boszankodva fogadta a korai vendéget s kijelentette, hogy Bumder úr még alszik és 8 óra előtt egyáltalán nem rendel. -— De hisz én 8 óráig megőrülök a nagy fogfájástól, — sóhajtott a szegény kereskedő, — keltse fel csak az orvos urat, tízszeresen fogom honorálni, itt van önnek is egy korona; csak gyorsan, gyorsan! Westbrand belépett az egyik várószalonba, mialatt a szolga felkeltette a fogorvost. Minő fény es pompa mindenütt, mondá magában a kereskedő, aki tudta értékelni a remek szép és drága berendezést. Az asztalon mindenféle nyelvű újság, folyóirat, mindenütt Bumder-név; németül, franciául, olaszul, angolul csak a két hires szó: Zanarzt, den- tiste, dentist, dentista Bumder. Különös! Bumder? — gondolta hirtelen a fogfájós látogató — nekem soha sem jutott eszembe e név, pedig, mintha ismerném; persze, hisz a gimnáziumban osztálytársam volt egy szegény, nyomorúságos fiú, akinek télen, nyáron egy kabátja volt, másoktólajándékozott kopott cipőkben járt; nem lehet, hogy'ő volna az; hisz most mindenütt a nagy gazdagság, fényűzés; nem is luxus, hanem — lehetne mondani — luxissimus. De mégis! Lehet, hogy ő, hisz az a fiú volt a legokosabb, legélesebb eszű köztünk, így tehát sikerült ily magasra jutnia. — De — nem is fáj a fogam, itt hagyok 10 koronát, s elmegyek . . . Ebben a percben kinyilott az ajtó s a terembe egy fekete ruhába öltözött, kifogástalan megjelenésű, szép fiatal ember lép be, talán egyidős a kereskedővel: Dr. Bumder fogorvos. Egy pillanatra általános csodálkozás mindkettő részéről.