Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-01-01 / 1. szám

PAPA ES VIDÉK E. 1910. január 1. Nem szidjuk a kormányt, nem is szidhatjuk. I tó végre azzal a 2 millióval is "nagyot lendítettek a városokon V-s mivel a 2 milliónvi segél v 8 millióig fog emelkedni, mégis csak nagy dolgot mivelt a belügyi és pénzügyi mimszter a városokkal. Pápá még elég szerencsés helyzet­ben van. Vízvezetéke,' világítása, kivált az első igen jó és hasznot h aj tép De hát az a sok város, mely mind­ennek híjával van i Pápa még a tekintetben is kelleme sebb helyzetben van sok más várossal szemben, hogy vannak jó adóalanyai, vag vis olv polgárai, kik nagy állami adó­juk után elég sok városi adót is fizetnek és foglalkoztatott embereik révén eleget fizettetnek. Szegényebb polgárai is elég­megélhetési forrást találnak. (Ezt u. i. nem eléggé szokták kidomborítani, pe­dig más városokkal szemben ez igazán nagy előnye). De természetesen nem maradha­tunk e helyzettel megelégedve; iparát, kereskedelmét emelni kell, s bár csak azt is elérhetné városunk földrrii­ves osztálya, hogv bár csak bérletben is, - de földhöz jutna, hogy így meg­élhetésé: könnvebbé, teherviselő képes­ségét nagyobbá tehetné, hogy így a jogos és modern igén veit előmozdít­hatná. Csak magát segítené ezzel, mert ha pl. közegészség ügye, az. apróbb és belterjesen, kertszerüleg űzött gazdál­kodása folytán közélelmezésének ügye sok mással együtt megjavulna, — ez volna az igazi boldogabb új esztendő, amit oly sóvárgvá, az állami ke­gyelmi forintoknál is jobban óhajtva várunk és szeretnénk elérni. Az új iskolaszék. Hétfőn történt meg az iskolaszéki tagoknak választása. A választás d. e. 9 órakor kezdődött s meg­szakítás nélkül tartott este 5 óráig. Leadtak összesen 147 . zavazatot. Az új tagok névsora: Sült József, Jándi Bernardin, Mészáros Károly, S/.okoly Ignác, Hajnóczkv l>é!a, Kalmar Károly, Varga Rezsó, Nagy Vilmos, dr. Csoknyay Járos, Hanauer Zoltán, Marton Antai, Rozs József Polgár Mihály, Szekeres Peren c, Bősze Mihály, Vágó László, Csapó János, Keszey Ferenc, Bodó Ignác, Ács Ferenc, Keresztes Gyula, Somogyi József, id. Polgár József, 1 leider János,, ifj. Molnár István, ol. Németit József, ifj. Tóth István, Szabó István, ifj. Meizer József, Pom­her Mihály. Póttagok: Petrovics Mihály, Piatsek Gyula, Martonfal vav Elek, Freund Ferenc. A szavazatok összeszámlálása s a jkönyv ' r I megszerkesztése s aláírása után az elnöklő esperes megköszönve a szavaxatszedó'-bixott­ság türelmét, a választást befejezettnek nvil­vánitotta. Itt még megjegyezzük azt is, hogy a tanítói kar az új iskolaszékbe Mátz József igazgatót és Zsilavv Sándor tanítót válasz­totta be. Új köntösben - a régi lobogó alatt. X. előfizetőinkhez ! (*) Minden embernek van valami kedves, napsugaras álma. Mint afféle javíthatatlan idealisták, mi is szőttünk édes, csillogó szép álmot. Gyakran ál­modoztunk arról a sokszor megénekelt «szebb, boldogabb jövendőről», mikor a mi kis féltve őrzött, dédelgetett kin­csünket, a «Pápa és Vidékét» itt, hely­ben nyomtatják. Mikor majd nem kell szó nélkül zsebre vágnunk olyan szemre­hányásokat, melyek jogosak voltak ugyan, de előidézői nem voltunk. Isten a meg­mondhatója, mennyi neheztelés zúdult a fejünkre; hol ez, hol az a fontos do­log maradt ki az újságból anélkül, hogy rajtunk mull: volna. Hiszen innen nem tudtuk ellenőrizni, mit szednek ki, mit nagynak ki. Elismerjük pl., hogy jogo­san neheztelne !.. ránk az irgalmas nő­vérek is. Gyönyörű, kettős ünnepségük­től e -y árva betű sem jelent meg lapunkban. Pedig meg volt irva az is­mertetés, cl is küldtük. A karácsonyi számot tiz oldalra terveztük. Csak nvol­cat szedtek ki. A celli nyomdában több kézirat ott maradt, melyeket csak pén­teken 1 1 órakor kaptunk meg; ter­mészetes tehát, hogy ezen a héten csak egy részüket közölhetjük. Ez ma­gyarázza meg az első szám fogyaté­kosságát. Régi, szép álmunk megvalósult. A mai napon már új köntösben, ked­vesebb, tetszetősebb, modernebb alak­ban jelenik meg a «Pápa és Vidéke». Stern Ernő neve elég garancia arra, hogy hátra nem megyünk, csak előre! De csak a köntös lesz új. A szel­tem a régi. Tántoríthatatlan, megalku­vást nem fernem raga-zkodás az egy­házhoz és hazához, valamint városunk jól felfogott érdekeinek önzetlen támo­gatása. Munkánk megkönnyebedett. T. elő­fizetőink most már többet kívánhatnak tőlünk. Rajta leszünk, hogy ne csalatkoz­zanak bennünk ! ülők, egyszer csak előttem terem Joó János, nagy alázatosan. Adjon Isten jónapot, tekintetes uram! Adjon Isten János! Hát mi jóban jár? Joó János nagvof sóhajtva legyintett: Nem is lehet mai napság jóban járni tekintetes uram! Erősen romlottak a" népek. I logv-hogv ? Valami baj van ? Baj mindig vau tekintetes uram! Hanem hát én most a méterek irányába' jöttem. Nos? 4 Képzelje, tekintetes uram, valaki az éjjel két'méter fát az erdőről ellopott. Hogy a kötél egye meg a nyakát! Mcgboszankodtam, mikor hallottam s haragosan mondám: Hát mért fizetem magát, lia így vigyáz a fára ? Jól tudja, hogy azt a hatvan méter fát télire rágattam! Nekem arra szük­ségem van a legutolsó szálig! Aztán hozzátettem : Különben ha ellopták, majd lehú­zom a béréből! Joó János nagy tisztességtudással kez­dett engesztelni: Ne haragudjék tekintetes uram! Eléggé szégyenlcm, hogv így van! De mit csináljak? Nem ülhettem az éjszaka az er­dőn. Haza kellett jönnöm, mert olyan gór­cső ni volt, hogy koszbruba kötött. A fe­leségem is megmondhatja. Majdnem sírt a hangja. Ezt a nyomórúságot használta fel valami gazember! Különben nem merte volna a lábát oda tenni! Hiszen emlékezhetik a tekintetes úr, az én kezem alatt máskor nem volt hiba. Nem a fenét! Néhány métert tavaly is elloptak! Joó János egész önérzetesen tiltakozott: Engedelmet instállok! Abban nem én voltam a hibás. Mindég akkçr vitték el, mikor a tekintetes úr ide az udvarba hiva­tott. Két helyt nem lehet az ember! Kevés ideig elgondolkozott, jobbra­balra szomorúan mozgatta a fejét, mint aki mód nélkül bánkódik. Hanem utoljára ismét visszatért a hangja: — 1 Egyébiránt igaza van tekintetes uram! Ha kár esett: állom a béremből. De aztán ne adja az Isten, hogy azon az erdőn valakit csak átmenni is lássak! Mert úgy összetöröm, hogy lepedőben viszik haza on­nan! Nem bánom, ha a tömlöcben veszek is! Ez a nyilatkozat cg)- kissé meghökken­tett. Mert mégsem szerettem volna, hogy éppen őszrekclvc erdőkerülő nélkül maradjak esetleg. De meg az elkeseredésből világosan láttam, hogy Joó János ebben az esetben csakugyan alig lehet hibás. Beteg volt sze­gény s nem tudott vigyázni. Ivz pedig meg­eshetik akármelyik erdőkerülővel. Megsajnál­tam a szegény embert s szclidcbb szavakkal fordultam feléje: Na jól van, János! Most az egyszer bele nyugszom még ebbe a kárba is. De aztán máskor jobban vigyázzon ám! S ne­hogy ártatlanul megverjen valakit, mert baj lesz belőle. Joó János hálálkodva köszönte meg a jóságomat s mennyre-földre fogadkozott, hogy jövőre nem lesz baj. Aztán dörmögve távozott. Amint egyedül maradtam, a dolog is­mét boszantani kezdett. Tapasztalásból tud­tam, hogy az efajta lopásoknak rendesen folytatása is van. S ki tudja: vájjon csak

Next

/
Thumbnails
Contents