Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-21 / 12. szám

1*2. szám. Pápa és Vidéke 5. oldal. élő szivvé varázsolja az élettelen hangszert. Igaz szívből gratulálunk fényes sikeréhez. A kis Scherer Jani most is kitett magáért. Olyan tűzzel, olyan lelkesen szavalt, hogy valósággal magával ragadta a Kath. Kör kényesizlésü közönségét. Nemcsak tanulótársai tapsolták meg lelkesen, szeretettel, hanem a telnőttek is melegen megéljenezték. A kitűnően sikerült ünnepséget a Kath. Kör és a bencés gimnázium egyesitett énekkara zárta be Szentgyörgyi Sándor Talpra magyarjával. III. A Kath. Legényegyesületben. A szokásos kegyelettel ülte meg a kath. legényegyesület is március Idusát. Az egylet helyiségét az ünneplő közönség teljesen megtöltötte. Az ünnepélyt Varga József, az egyesület fáradhatatlan buzgalmu titkára nyitotta meg hatásos, lelkes szavakkal, melyekben a márciusi nagy napok emlékét és fontosságát hangoztatta, melyet ünnepelni kötelességünk, ha nem akarunk a dicső elődöknek korcs utódai lenni. Ezt követték hölgyeink és ifjaink hatásos, lelkes szavalatai, amelyek csak emelték az ünnepély fényét és méltóságát. Az ünnepi beszédet Blasutigh Sándor elnök mondotta. Röviden ismerteti az 1848. márc. 15-ét megelőző kort, majd rátért az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméire, melyek a kereszténységnek szülötte. Ezek a fenséges elvek az emberiség örök eszményei, de csak akkor válnak a társadalom javára és boldogságára, ha keresztény jellegükből ki nem forgattatnak. A tartalmas, szép, kerekded beszédet hosszantartó tapssal hálálta meg a hallgatóság. Az ünnepély a szózat eléneklésével ért véget, IV. A Ker. Munkásegyesület is szépen ülte meg a szabadság ünnepét. Már fél 7-kor tömve volt az egyesület nagyterme, pedig az ünnepély csak fél nyolckor kezdődött. Először Nagy János e. tag. szavalta el lelkesülten a Talpra magyart, utána Arki Maaiska és Praskovich János e. tagok szavaltak sikerrel hazafias verseket. Most következett az ünnepi beszéd, melyet Káuzli Gyula, az egyesület elnöke mondott. Lelkesülten beszélt arról, hogy kell a hazát szeretni és hogy miben áll ez a hazaszeretet. A hazaszeretetre tanit bennünket márc. 15. Aki a haza ellen beszél, az mind hazaáruló. Aki a szabadságharc pacsirtáját, Petőfit, mint a szociáldemokrata forradalom főképviselőjét ünnepli, az hazudik, meggyalázza Petőfi emlékét. A keresztény munkásságnak jelszava: Isten, király, haza ! Istenét imádja, királyát tiszteli, hazáját szereti, még pedig ugy, hogy a haza földjén él és hal! A művészileg megalkotott beszéd gyönyörű gondolatai, magasan szárnyaló eszméi valósággal elragadták közönséget. Percekig zúgott utánna a taps és az éljen. Még mindenki a beszéd hatása alatt volt, midőn az énnekkar rázendített egy régi népdalra. Igazán szépen és hiba nélkül adták elő a Honvédtüzér temetését, melynek sikeréért a dicséret Horváth Lajos, e. tagot illeti. Tóth Juliskát ismeri már e lap közönsége. Igazi hivatott szavaló, aki a jelen alkalommal Kuthen: Hazaszeretet c. versét szavalta el nagyon szépen, miközben az énekkar szép csendesen a Himnuszt énekelte. Zsömlevits Mariska és Lajos Mihály ügyes hatású szavalatatai is nagyon lekötötték az ünneplő közönség figyelmét. Nagyon emelte a szép ünnepség fényét és hangulatát, hogy a szereplő leányok magyar ruhában jelentek meg. A Himnusz eléneklésével ért véget a hazafias ünnepély. Március 15. I. Az alsóvárosi kath. el. iskolában. (*) Kedves, megkapó kis ünnepség volt ez is. A programra gerincét és fénypontját Mátz József igazgató lelkes, magvas ünnepi boszéde alkotta. Jezerniczky Sárika (I.), Edelényi Gizus (III.), Keszler Etus (III), Kleva Irén (III.) és Willmann M. (II. o.) igen kedvesen szavaltak, a III. osztály növendékei pedig az énekben való meglepő haladásukról tettek tanúbizonyságot. II. Az irgalmas nővérek intézetében. (*) Finom izlés, nemes előkelőség, magas nivóju műsor jellemezte az idén is az irg. nővérek intézetének márciusi ünnepségét. Gróf Emilia egy fájdalmas családi idill keretében fejtegette azt a szent, nemes érzelmet, amit úgy hívunk, hogy hazaszeretet. A megkapó fordulatokban gazdag, szines, hangulatos felolvasás nagy tetszést aratott. Igen ügyes zongoristának bizonyult Harangozó Elza, ki egy szép magyar ábrándot játszott el meleg érzéssel, szépen fejlett technikával. Frenetikus hatást ért el Sárvdry Lujza, aki a VáradiKun-féle Petőfi a Hortobágyon c. melodrámáját adta elő mesteri ügyességgel. Zongorán Mudra Olga (zenetanárnő, harmoniumon Széptóth Mariska kisérte diszkréten. Tegyey Teruska kedves szavalata zajos tetszésben részesült. Csak a legőszintébb elismerés hangján szólhatunk az énekkarról is, mely több, szépen feldolgozott, kitűnően előadott dallal emelte az ünnepség fényét^ kedvességét. III. A belvárosi kath. fiúiskolában. Itt is szép ünnepség keretében adóztak a 48-iki szép napok emlékének. A tanulók ügyes szavalatai és énekei nagy tetszést arattak a megjelentek között. A nap jelentőségét Egresits János tanító szép felolvasás keretében méltatta. IV. A honvédemléknél. (*) Tizenegy órakor kezdődött a ref. főisk. képzőtársulat szokásos hazafias ünnepsége a honvédemléknél, hova a ref. növendékek hazafias dalok éneklésével, zászló alatt vonultak fel. Az ünnepi beszédet Falussy József elnök mondotta. Benedek József theologus a Nemzeti dalt szavalta el magával ragadó tüzel. Érces, búgó hangja kitűnően érvényesült a hatalmés téren. Tetszéssel fogadták Hidegh János szavalatát is. Az ünnepséget a Himnusz nyitotta meg, a Szózat fejezte. be De közben a kollégium egyik termében — nyitott ablakok mellett — az ifjúsági énekkar a zenekar kisérte mellett nagy hatással énekelte a Csatadalt. V. Az állami tanítóképzőben. Márc. 15-én délután 3 órára az intézet tágas, nagy tornatermét, melyet ez alkalommal a növendékek csinosan feldíszítettek, zsúfolásig megtöltötte városunk közönsége. Ekkor kezdődött a tanítóképző március 15-iki ünnepélye. A gyönyörű műsorszámokat élvezettel hallgatta végig a közönség. A szereplők igazán ügyes, sokszor elragadó előadást nyújtottak. A szebbnél szebb zeneszámok és énekek a közönség legteljesebb elismerését vívták ki, ami a szűnni nem akaró tapsokban nyilvánult meg legjobban. Három számot adott elő az ének- és zenekar együttesen, Németh Pál IV. éves növ. vezetése mellett. Előadtak : Erkel F. Himnuszát, Moyzes Miklós Kurus dalegyvelegjét és Kéhler Béla Magyar indulóját. Nagyon szép felolvasást tartott Móra János IV. é. n. Darab Lajos I. é. n. lelkesen, tüzesen szavalta el a Nemzeti dalt. Barsi Lajos II. éves növendék szép, átgondolt előadásban mutatta be Ábrányi: Mi a haza c. költeményét. Nagyon megható volt Bézi Sándor IV. éves növendék Szent-Gály Gyula: »Rákóci zászlaja« c. zenés szavalata, melyhez a zenét zongorán Kovács Ferenc, hegedűn Kiss Árpád, cellón Réh Elemér, harmoniumon Gerencsér István IV. é. növendékek szolgáltatták. Végül nem hallgathatjuk el Kecskés Lajos III. é. növ. szép soló-énekét, kinek kellemes, fülbemászó hangja, mellyel igen ügyesen tud bánni, hangos és hosszú ideig tartó tapsokat váltott ki a közönségből, amikor elénekelte Gyémánt Miklós »Kiszáradt fenyő« c. és Zsadányi Árpád »Kuruc bordalát«. VI. A városi színházban. A pápai ref. főiskolai ifjúsági önképző társulat a folyő hó 15-én este fel 7 órakor, a városi színházban, műkedvelői előadással egybekötött »Emlékünnepélyt« rendezett, mely alkalommel szinre került Szigligeti Ede: »II. Rákóczy Ferenc fogsága« c. 5 felvonásos dráma. A színház, mint minden évben, zsúfolásig megtelt érdeklődő intelligens közönséggel, ugy, hogy alig volt egy talpalattnyi üres hely. Természetesen, hogy a szereplők ügyes, átgondolt játékát hosszasan tapsolták és nem gördült le a függöny anélkül, hogy a szereplők egyikét vagy másikát lámpa elé ne hívták volna. Az egész előadásról általában elmondhatjuk, hogy a főiskolai ifjúság csak régi, jó hírnevéhez maradt hű, amikor olyan szép, kerekded összjátékot produkált, amelyet a közönség mindvégig feszült érdeklődéssel kisért és élvezett. Az előadás messze túlemelkedett a műkedvelői tucatelőadásokon, különösen, ha azokat a történelmi alakokat vesszük, akiknek jellemzetes megjátszása a valóságos színész erejét és tudását is kemény próbára teszi. Az egyes szereplők megemlítését majdnem feleslegesnek is tartjuk, mert hisz a legkisebb szereppel birók is a lehető legjobbat nyújtották, ugy, hogy alig tudjuk, hogy kit említsünk meg elsőnek, Weisz Renét-e, aki Zrínyi Ilona szerepében olyant mutatott be, hogy a hallgatóság könnyeit kicsalta a szemeikből. Nem volt hosszú szerepe, de ami volt, az oly kemény próbája volt a drámai érzések hullámzásának, az anya rettenetes fájdalmának, hogy azok oly szép keresztülviteléért méltó elismerés illeti meg. Gaál Ilonka Amália, szerepében nagyon kedves volt és játéka, alakítása, megérdemelték azt