Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-14 / 11. szám

IV. évfolyam

. Pápa, 1909 március 1

4. 11. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZkj Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése A Királyhágón. í A m. tnd. Akadémia által pályakoszoruzott költemény. ; Irta: Balla Miklós. A Királyhágó Felhőkbe vágó Üstöke még a nyárról beszél Sárgul az erdő Zizegve pergő Leveleket hajt alá a szél. Amerre lépek, Amerre nézek, Sziklás hegyormok, dus rengeteg, Csendjét a szellő S lágyan szökellő Kis patak árja rezgeti meg. Deréken tisztás : Zöld gyepes irtás, Fürge juhnyáj rajt játszva legel, Katrincás lányka, Gyönge, sov nyka, Éber szemekkel rája ügyel. Köszöntöm, kérdem, Szól, de nem értem. Félve húzódik nyája íölé. Mint a bocs ott fenn, Szűz rengetegben, Ha idegen nesz gerjed elé. A hegy tövében, Ott lenn a mélyben, Renyhe sorokban kis házikók, Szalma födéllel Küzdnek a széllel, Bennük viharzó lelkű lakők. Siralom völgye .... Magyar a földje Kis sötét folt a honi égen. Más a réhájuk Más a világuk S nyelvük, szokásuk oly idegen, Fatornyu templom Harangját hallom Csendülni át a kunyhók fölött. Szalma viskóba Lakik a pópa Besüppedt nantu sirok között. Ma van vasárnap, Szavára várnak Kis templomában, zord hivei S ahogy tüzelve Izzik a nyelve, Lángját a nép szomjazva nyeli. Ha e sötét had Tüzes szikrát kap, Lángba borítja agyát, szivét S vad haragjában Tul a rónára Szórja ki ádáz gyűlöletét! De ah, közelből, Mintha a menyből Szállna a hang: lágy gyermeki kar Vig dala zendül S messze kicsendül: »Hazádnak légy oh, hive magyar«! Szomszédos házból Az iskolából Arad az ének a soron át, Falakon áthat S mint égi jóslat Némitja el a pópa szavát: Hogy lesz idő majd, Hogy levelet hajt Egykor e téren a honszeretet, Cseng a magyar szó, Bűvösen hangzó Elvakult ősök hantja felett. Lesz idő egyszer, Hogy gyökeret ver v" Sok vész nyomán a testvériség S hol vihar dult, ott Együtt kivivott Szabadságunk, szent őrtüze ég ! . .. . . . Mintha közelgő Büszke jövendő Ebből a dalból szállna felém! Járva merengőn Avaros erdőn Erdélyi bércek bűvös ölén. Az Ur látogatása. — Irta : Tomor B. Árkád. — Komor betűkből olvasom ki: Te már az ég lakója vagy; Letörtél, mint a rózsabimbó, Elhervasztott a téli fágv . . . Panasz-szó nem kel ajkaimról, Miért zavarnám álmodat ? Ó, értem én, hogy mit jelent ez: Az Ur ma nálam látogat. Künn nagy vihar van, reng az ablak, Vad táncot jár a hópehely. Egy kis kápolna közelében Tán épen most temetnek el . . . Imám kisér csak végutadra, De Jézusért ez' áldozat, — Csitulj el lelkem szenvedése: Az Ur ma nálam látogat. Megszoktam én a szenvedést már, A kínokat nem félem én, Nyugtot talál a hányatott sziv Az Üdvözítő kebelén. Örömmel tűrök; szinte várom A tisztító, szent lángokat, Légy üdvözölve drága szép nap, — Az Ur ma nálam látogat. Te már pihensz; de könny ne bántson! En most a lelkemet mosom; A bánat gyöngye hull szememből, Csak attól ázik vánkosom. Maga a Szentség tér be hozzám, Imádás Néki s hódolat! Ki tégedet kért angyalának : Az Ur ma nálam látogat . . . A szolgabíró ur paklizott. Irta: Sz. Szigethy Vilmos. Práznovszky Kázmért igy kapta örökbe a vármegyénk, hogy senki sem tudta megmondani, mióta örvend közszeretetnek. A szeretet sem megfelelő kifejezés erre, inkább féltek tőle <? tisztelték annyira, amennyire a rejtélyes embereket szokás. A régi szabású fiskálisok közül való volt s harsogó hangjára még a tekintetes vármegye is megreszketett, holott nem ártott volna olykor az ügyek mélyére is tekinteni, valahányszor Práznovszky Kázmér végső argumentumnak azt vágta ki:: — Becsületszavamra mondom, hogy az igy van. Az ügyei is kétesek voltak; egyik helyen azt susogták, hogy alig tud megélni, mások viszont fogadkoztak, hogy Práznovszky ugyan kevés pört vállal, de amit vállal, azt nem szalasztja ki könnyelműen a kezéből. A megbizó fél is csak ugy menekül, ha ott marad az inge is|a fiskális kezében. Tudctt azért kedves és ur is lenni, bár a tekintélyét föntartotta és nem ereszkedett le senkihez. A ferbli kompániája is válogatott emberekből állt s leginkább az esperes szerepelt benne — aki Práznovszkynak adta lo a stólát — meg a város képviselője, akinek ép ugy nem rándult meg egy arcizma sem, ha vesztett, ha nyert. Szerencsét próbáltaK ennél az egyre hi-