Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-14 / 11. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. A szabadság ünnepén. Tikkadt a levegő, izzó a légkör. Valami zsibbasztó érzés nyomja a kedélyeket; éget, perzsel, fojtogat a nagy szárazság. Sehol semmi nyoma az erőnek, a tettre való készségnek. Mintha elhalt volna egészen. Vagy csak szunynyad tán ? Egyszer megzördül az ég. A felhők dörgő robajjal ütődnek egymáshoz. Villámok cikkáznak. Tombojó vihar kél és a förgeteg elsodor mindent, ami gátlólag útjában áll. Az eddig leszorított szenvedélyek szilajon szertecsapnak. A rab széjjelzúzza bilincseit, játszi szerrel leveti béklyóit. A lélegzetvételt nem fojtja többé forró hőség. Tiszta a levegő. Az éltető üdeség tettekre edzi a petyhüdt karokat. A meghunyászkodásból önérzet, a leigázottból hős lesz; a rab magasan hordja, fennen lobogtatja a szabadság zászlaját. Szabadság ! Érzitek-e, tudjátok-e ti, jelenkor gyermekei, minő örömet, minő diadalt jelentett a magyarnak, mikor a szabadság suhogása át vonult az egész hazán, bércen-völgyön át? Szabad lesz az alkotmány, szabad a meggyőződés nyilvánítása. Március idusán volt. S valahányszor a természet elolvasztja jégkérgét, valahányszor felfrissülve bugyog belőle 1 uj életerő: a márciusi levegő uj életre fakasztja a szabadság virágit. Halljuk harsogni a hivő riadót, mely hazájának szeretetére, védelmére szólítja a magyart! Halljuk a nagy hősök dicső buzditásait, büszke fájdalommai végigszenvedjük velők vértanuságukat s megilletődve bár, de lelkesedve látjuk a véráztatatta harcmezőket, hol a szabadságért küzdő vitézek összemérik kardjukat a zsoldosokkal. Szabadság és hazaszeretet! Ti ékes drágakövei a magyarnak! Legszebb díszei, legértékesebb kincsei e nemzetnek, mely oly hamar hevül mindazért, ami a haza szent érdekeivel összefügg, mely oly álhaiatosan, oly szívósan ragaszkodik mindahhoz, ami a haza szent érdekeivel összefügg, mely oly állhatatosan, oly szivósan ragaszkodik mindahhoz, ami a magyar faj sérthetetlen joga. Március tizenötödike — egy nap csak! De minő nap! Ma is, máskor is évekig tart, mig okos és bölcs férfiak törvényt alkotnak. Esztendők kellenek, mig segítenek a nép bajain. Március tizenötödike egy röpke nap, visszaállítja a népképviseleti rendszert, létesiti a polgárok egyenjogúságát, szabályozza a törvényhatóságok jogait, szabaddá teszi a földet, proklamálja az Erdélylyel való egyesülést, kimondja a sajtószabadságot s igy lesz 1848. március 15,-ike kiinduló pontja a nemzet ujabb önállóságának. Akinek ereiben magyar vér lüktet, alkotmányunk újjászületésének e szen napján hálás szivvel, illő kegyelettel emlékszik meg azokról a feledhetetlen nagy férfiakról, kik életük és vérük felajánlásával ós feláldozásával hódoltak a hazaszeretet és szabadság magasztos eszméjének! Igaz szivvel-lélekkel üljük meg történelmünk e nevezetes korszakának fenséges emlékünnepét! legyei közgyűlés. A „Ne temere a megyegyűlésen. Junktumof kötöttek. E hó 8-án folyt le a rendes tavaszi közgyűlés, Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A gyűlésnek különös érdekességet kölcsönzött az a körülmény, hogy napirendre tűzték a »Ne temere« kezdetű pápai dekrétumot. Voltak, akik vihart jósoltak s talán ez vonzott szokatlanul számos tagot e megyegyülésre. Ebből azonban semmi sem lett. Az állandó választmány határozatát, ahol 50%ra kiegyeztek a pápai dekretum és a néppártnak az anyakönyvi aláírások megtagadására vonatkozó felhívása között, a megyegyülés egy tiltakozó hang nélkül, örömmel elíogadja. E szerint a megyegyülés nem csatlakozik a várresebbé váló asztalnál a megye apró nemesei [ is, mikor a termést hozták be, de az ilyen kísérleteknek rendszerint inségkölcsön lett a vége, ami annak idején jött divatba. Idők multával aztán az a babona lett úrrá az embereken, hogy Prázuovszkyval halálos veszedelem kártyázni, mert az talán még négy ász ellenében is nyer. (Mint ahogy huszonegygyei elijesztette egyszer az alispánt, peciig az négy királyt szorongatott.) A ferbli-királyságon kivül volt azonban az öregnek más nevezetessége is; a szépséges Margit lánya. Karcsú, bár kissé asszonyos formájú, aranyhajú szépség, akit a fiatalság alig mert megközelíteni. Egy kicsit gőgös volt és szentül hitte róla mindenki, hogy vagy grófhoz megy feleségül, vagy pedig ahhoz, akit megszeret. (A társadalom szabályai szerint a grófot nem muszáj okvetlenül szeretnie.) Ezt az utóbbit maga Práznovszky sem bánta volna, mert amint az ellenségei mondogatták, a vén hiu bolond más levegőt is szivna, ha tehetné, főleg, ha volna hozzávaló pénze. Akkoriban történt, hogy az egyik Bobday fiu, nevezetesen a központi szolgabíró, belegabalyodott Práznovszky Margitba. Hogy a lány mit érzett, azt nem lehetett kivenni az összetett bizonyítékokból, ilyeneknek tekintvén az éjjeli zenéket, a kocsmai duhajkodásokat (bánatos hangulatban), máskor pedig egy-egy szál különös gonddal őrzött virágot, ami Bobday Miklós gomblyukát díszítette. A valóságban annyi történt, hogy Práznovszky azt mondta egyszer a kaszinóban a kis szolgabírónak: — A muzsikálást meg tanácsos lesz abbahagyni, mert nem szeretem az éjszakai csendháboritást. — Kicsi vagyok, persze — mondta a fiu szomorúan. — Hát ami azt illeti, öcsém, nem ártana még egy arasznyit nőnöd. Nem is esett róla több szó, de Bobday Miklós eleget értett ennyiből. Hát majd igyekszem nőni! — határozta el magában s a legközelebbi tisztújításon megpályázta az egyik főszolgabiróságot, — nyolc szavazatig el is jutott vele. — Te osztasz, — mondta végül Práznovszky s mikor elvesztette ezt a játszmát is, már visszanyerte a régi hidegvérét, úgy állt föl az asztal mellől. — Megengeded, apus, hogy kocsit hozassak és hazakísérjelek? — kérdezte Bobday — Hát nem árt, fiam, — felelte Práznovszky, — ne nézzék az embert lumpnak. Práznoszky Margit és Bobday Miklós eljegyzése után néhány nappal, mikor ebéd után szundikálni vonultak az asszoQynépek, azt mondja a szolgabíró: — Apus, nyomja valami a lelkemet, nem birom már tovább. — Csak ki vele. — Azt akarom mondani, hogy kétségkívül emlékszel még a kettős ferblinkre ? .. . — Persze, hogy emlékszem. Hogy bent járt az egész vármegye, az urak tiszteletére diszferblit rendezett a kaszinó s részint bosszankodva, részint mennyei kéjjel mulattak az emberek rajta, hogy vándorol már megint minden bankó Práznovszky elé. Aki letört, az beállott kibicelni, vagy kivonult inni s hogy az apát urnák is sietős jT -TV Legalism«**** c^. jÖLGt Ö DEZSŐ ÉrmekketMtüntetvü! első pápai férfi-divatterme ^ APA, FŐ-tér. S3. siám _ Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. ITífbpáshihffl »zabi—i férfiruhák, papirnhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyearakák lcseiegáaaftbbaa mértek uU a