Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-28 / 9. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. resen szolgálják azt a célt, hogy a falu földmivelő népe a maga szakmájában elméleti és gyakorlati ismeretek szerzésére kedvet kapjon. És örömünk telik abban, hogy a földmivelésügyi minisztérium szakkiadványai révén Herman Ottó, a legtisztább magyar stilus nagynevű képviselője, Dócy Lajos ós még számosan a tudományos világ nagynevű képviselői közű 1, szólnak a magyar néphez. Van a miniszteri kiadványok között egy, a j Molnár István gyakorlati szőlőművelésre í vonatkozó utmutatása. melyről megjéle- j lenesekor a kcpviselőházban hangzott j föl elismerő szó, s melynek jelességeit | a magyar nép fölismerte, mert már a harmadik kiadásban forog közkézen. A földmivelésügyi miniszternek könyvkiadványai miatt sohasem jutott eszébe a könyvkiadóknak keseregni. A könyvkiadók ngyanis a francia példaszóval azt tartják, hogy evés közben jön meg az étvágy s minthogy a földmivelésügyi minisztérium szakkiadványai impulzust adtak több Madó cégnek a gazdasági irodalom gyarapítására, mert évek során éppen a földmivelésügyi minisztérium akciója szerzett piacot. Pedig a könyvtermelésben is a piacszerzés, az olvasóközönség megteremtése a legnehezebb. A könyvkiadók bizonnyal hálásan ismerik ezt el: ámde mily hálát éaez a kultura minden igaz barátja, hogy a gazdasági nevelés politikai célként kitűzve, ily szép sikerrel törekszik egyik győzelmi állomására. Ez a győzelmi állomás pedig maga az, hogy másfélszázezer gazdasági szakmunka van a nép kezében és szolgálja a gazdasági szakismeretek terjesztését. A katholikus öntudat. Irta és a Kath. Körben felolvasta Kauzli Gyula. I. A mai hitetlen, vagy mondjuk hitközönyös világban arra kell törekednünk, hogy a katholikus ember a vallásosság-terén is nagy fokú műveltségre tegyen szert; ne legyen a mai műveltség egyoldalúan az ész műveltségé, hanem az egész ember belső lelki világának átszellemülése. E részben valljuk meg, nagyou hátra vagyunk, művelt, öntudatos vallásosságu ember kevés van; kevés van abból a műveltségből, mely mély, sokoldalú és vallásos is legyen! Azonban mi is az az öntudatos vallásosság! Nem más, mint viszonyba lépni Istennel; nemcsak jól, hanem nemesen élni. Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani életünkben a szépet, gyakorolni a jót és átélni az Isten akaratát. Ez a katholikus öntudat! Ez az igazi vallásosság. S ezt a bensőséges, mély vallásosságot nem találjuk napjainkban! A művelt vallásosság a vallási megismerésből táplálkozik, azért, aki vallásos műelőttünk : Galábria. Néhány hónap előtt itt volt a rémesen pusztító földrengés, mely átható táj dalomkitöréseivel betöltötte egész Európát. Részvéttel tekintettünk a sötétfekete sziklatömegre s legalább a partokról az volt az impressziónk, hogy itt aligha veszett el emberi élet. Hogy is élhetne meg ? Csak Szendrőtől délre, az Aldunán, a szerb földön láttam életemben ekkora sivárságot. A vegetációnak sehol semmi nyoma, talán a partokon tul más világ van, mert itt a partokon emberi élet alig képzelhető. A jóni tengernek neki vágva, — a távol szemléletébe merülő barátom és én valami rendkívülitől megkapatva kiáltottunk fel. — Micsoda rendkívüli, hogy lehet az? — Ugy ül, mtnt trónusán a király. — Ez csak az Aetna lehet — mondta barátom. — De hisz az lehetetlen, a messinai szorosea még csak 24 óra múlva jutunk. Ám semmi kétség: az Aetna volt ez a robosztus hegyóriás, 3600 méter magas ormával felnyúlva azokba a régiókba, ahol már még az örökzöld hazájában is csak hó van. S fenséges magasságában egykedvűen pipázott az öreg. Alatta felhők kovályogtak, de az óriást ez nem zavarta. Egy fölötte álló felhődarabnak küldözgette füstjét, mely aztán elveszett a felhő-foszlányokban. És olvastuk a modern hangulatnak rontópáljában, a Bedekkerben, hogy a tisztelt öregnek kegyetlen tréfái vannak. Hatszáz évvel ezelőtt 4-00 falut és várost döntött romba, mikor szemünk előtt Herkulanum és Pompéi kétszázszoros nagyításában. Ily hangulatok között értünk a messinai szorosba. Ekkor a két földnyelven, a csizmasarkon már feltűnt Reggió, a kedves scilla a tengerészek ismert réme mellett Messina. Valami sötét köd ereszkedett le. Olyan volt, mint egy özvegyi fátyol. Ez a rut feketeség körülölelte Messina városát s alig láttunk belőle valamit, hiszen ugy is egy földnyelv takarja el a kíváncsi idegen előtt. Egymásra néztünk. — Mire gondolsz? — szóltam barátomhoz. — Arra, hogy váljon ez a föDséges veltségre akar szert tenni, annak a katholicizmust ismernie kell tanításában, intézményeiben. Az a bányász, aki a föld mélyében aranyat ás és keres, maga koldusszegény lehet, de aki az igazsággal foglalkozik, az okvetlenül gazdag lesz, lélekben és ismeretben. A természettudomány is csiszolja, nemesiti az embert. Az a tudós, vagy természettudománynyal foglalkozó ember, aki a természet sok minden csinyját-binját ismeri, jobban hasonlít a mindentudó Istenhez, mint a tudatlan ember. A tudós technikájával megszünteti az árvizveszedelmeket, a doktor a higiéniával a ragályos netegségeket, a technikus a villámhárítóval a villámcsapást, viharágyuval a jégesőt; a tudatlan minderre képtelen. Hát a hit isteni igazságai mennyire gazdagítják, mily műveltté teszik a lelket. Valamint százezer gyertya ; világosságával biró villamos izzóink is csak pislogó mécsek az Istenalkotta Naphoz képest, épugy a tudománynyujtotta világosság is csak homály a hit ragyogó féuyességével szemben. Akinek lelkében felvirradt a hit napja, az a boldog ember az isteni világosság, az isteni élet magasztos körébe lépett. A hivő, a buzgón vallásos embor, az öntudatos katholikus összeköttetésben van Istenével, akiből az élet bősége árad ki a lélekbe. De amily nagy kincs e világra s reánk nézve Isten, oly nagy kincs az igaz hit s ebből kifolyólag az öntudatos vallásosság, mely Istenhez vezeti a lelket. Ez a legnagyobb ajándék, melyet a végtelen gazdag Isten az embernek adhat. Aki ezt a szent hitet megőrzi s nem akarja azt a benső viszonyt közötte és Isten között szétszaggatni, hanem mindig inkább szorosabbra fűzni — annak öntudatos a vallásossága, aki ezt a vallásosöreg — az Aetnára mutatott, — nem söpri-e majd el sokad magával még ami életünkben ezt a két várost. Megdöbbentem. Csodálatos: egyet gondoltunk. Ez a fekete köd, mely lassan szétterjengett az egész öbölben, váljon nem-e a facies hippokratika? A halál jele. Nem tudtam akkor ennek a gondolatnak szomorú hangulatából kizökkenni. Pedig az öreg Adria már füttyentett és Délolaszország jellegzetes hangos zsivaja előre tört a kikötőből. A földrengés nemcsak 150000 embert tett hajléktalanná, hanem az olasz nagy kikötők számát is apasztotta eggyel. Sohase felejtem az öszvér fogatok százait, a málhahordók sürü és piszkos tömegét, a parton őgyelgő fényes reverendákba (a fényesség az öregség és huzamosb használat következménye volt a reverendákon) kiöltözött piros, rózsaszin, fehér harisnyákban levő papok nagy csapatait. Ámi hajónk deszkát és épületfát rakott ki, amely valahol a csiki havasokban termeltetett, — volt néhány óránk s elhatároztuk, hogy megnézzük a várost, mely nemcsak " xgf Kifogást»!«« BZ»bás» * — j a -TJ __ __ ^^ * cg férfiruhák, papiruhák x^ü*^

eft. V AG O DEZSOfeöSÄe-iÄS^ - „ - . n , rt j, . .j *>ffi taacfcnak, erdöörökiiek, első pápai fern-divatterme v i« . tületnek egyenruhák . a r A. Fo-tér. ftS. Mán Ragymnnkás ssnbo segédek felvétetnek. i«^«««^» mértek után